Él magyar, áll Esztergom!

Kisfaludy Károly írta híres versében (Mohács): „Él magyar, áll Buda még! / a mult csak példa legyen most, / S égve honért bizton nézzen előre szemünk.” 335 évvel ezelőtt, 1683. október 28-ával Esztergom százharminchárom éves török megszállása véget ért. (Noha két évvel később Sejtán Ibrahim még megkísérelte Esztergom visszavételét, ámde sikertelenül.)

Esztergom visszafoglalása után kétszáz évvel Simor János (1813-1891) bíboros, esztergomi hercegprímás-érsek körlevélben fordult híveihez, amelyben Bécs és Párkány török alóli felszabadulása történetének részletezése után reményének adott hangot, hogy a város méltóképpen fog emlékezni a felszabadulásra. Ezért körlevelét így zárta:

„Jogos és méltányos, hogy folyó hó 28-án, mely napon az egyház Sz. Simon és Judas Apostolok ünnepét üli és amelyen kétszáz év előtt Esztergom visszavétetett a törököktől és a szabadságnak biztosíttatott, Istennek ünnepélyes hálát adjunk.

Hírdetés

Hogy ez a székesegyházban történjék, arról én fogok gondoskodni.”

(A kereszt diadala a félhold felett 1683-ban. Esztergom, 1883. Nyomatott Buzárovits Gusztávnál. 38. old.)

Simor hercegprímás sorai ma is roppant időszerűek, függetlenül attól, mennyire kerek az 1683-as felszabadulásra való megemlékezés évfordulója. Esztergomban született ugyanis Szent István király, ez volt hazánk fővárosa több mint két és fél évszázadon át, a Magyar Sion maga (ne feledjük: a Hild József tervei szerint épült esztergomi bazilika timpanonján nem véletlenül áll ez a felirat: „Caput, mater et magistra ecclesiarum Hungariae”: „A magyar egyházak feje, anyja és tanítómestere.”).

Éppen ezért jogosan elvárandó, hogy e napra méltóképpen emlékezzen maga a város. Akár felszólítja erre lakóit a mindenkori esztergomi érsek-prímás, akár nem. (Persze nagyban megkönnyíti ezt, ha – igen.) Hogy igaz legyen Kisfaludy idézett verse, némi módosítással: Él magyar, áll Esztergom! Merthogy egy város, egy nemzet csak addig él, amíg emlékezik dicsőséges múltjára.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »