Ferenc pápa január 31-én megkezdte 40. apostoli útját, mely Afrika szívébe vezetett. Kedd délután Kinshasában, a Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában, a Palais de la Nation kertjében találkozott és beszédet intézett a hatóságok, a civil társadalom és a diplomáciai testületek képviselőinek.
Ferenc pápa kinshasai beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.
Elnök úr!
Tisztelt kormánytagok és a diplomáciai testületek,
Tisztelt vallási és polgári hatóságok,
A civil társadalom és a kultúra világának kiváló képviselői,
Hölgyeim és Uraim!
Szívélyesen üdvözlöm Önöket és köszönöm Őexcellenciájának, az elnök úrnak kedves szavait. Örülök, hogy itt lehetek ezen a gyönyörű, hatalmas és gazdag földön, amely északon magában foglalja az egyenlítői erdőt, középen és dél felé a fennsíkokat és az erdős szavannákat, keleten a dombokat, hegyeket, vulkánokat és tavakat, nyugaton pedig a nagy víztömegeket, az óceánba ömlő Kongó folyóval. Országukban, amely olyan, mint egy kontinens Afrika nagyobb kontinensén belül, úgy tűnik, hogy az egész föld lélegzik. Bár ennek a zöldellő tüdőnek a földrajza oly gazdag és változatos, történelme nem volt hasonlóan áldott.
Ez az ország, amely olyan hatalmas és élettel teli, Afrika rekeszizma, amelyet mintegy gyomorcsapásként sújtott az erőszak, egy ideje úgy tűnik, mintha levegő után kapkodna. Elnök úr, Ön beszélt arról az elfeledett népirtásról, amitől a Kongói Köztársaság szenved.
S míg ti, kongóiak azért harcoltok, hogy megőrizzétek méltóságotokat és területi integritásotokat az ország feldarabolására irányuló szánalmas kísérletekkel szemben, én
Nagyon vágytam arra, hogy itt lehessek, és most végre eljöttem, hogy elhozzam nektek az egész Egyház közelségét, szeretetét és vigasztalását, és hogy tanuljak példáitokból: a türelem, a bátorság és a küzdelem példájából.
Egy olyan képpel szeretnék szólni hozzátok, amely szépen szimbolizálja ennek a földnek a ragyogó szépségét: a gyémánt képével.
Azért vagyok itt, hogy átöleljelek benneteket, és emlékeztesselek arra, hogy ti magatok is felbecsülhetetlen értékűek vagytok, hogy az Egyház és a pápa bízik bennetek, és hogy hisznek a jövőtökben; abban a jövőben, amely a ti kezetekben van, és amelybe megérdemlitek, hogy az értelem, a bölcsesség és a szorgalom ajándékait öntsétek. Bátorság, kongói testvéreim! Keljetek fel, vegyétek kezetekbe még egyszer, mint egy tiszta gyémántot, mindazt, amik vagytok, méltóságotokat és hivatásotokat, hogy harmóniában és békében őrizzétek meg ezt az otthont, amelyben lakoztok. Élesszétek fel nemzeti himnuszotok szellemét, álmodjátok és valósítsátok meg üzenetét: »Kemény munkával egy olyan országot fogunk építeni, amely szebb lesz, mint volt; békében.«
Kedves barátaim, a gyémántok általában ritkák, de itt bőségesek. Ha ez igaz a talajban elrejtett anyagi gazdagságra, akkor ez még inkább igaz a szívetekben jelenlévő lelki gazdagságra. Mert a béke és a fejlődés a szívekből fakad, mert Isten segítségével az emberek képesek az igazságosságra és a megbocsátásra, az egyetértésre és a kiengesztelődésre, az elkötelezettségre és a kitartásra, hogy a kapott talentumokat hasznukra fordítsák. Itt, utazásom kezdetén, egy kéréssel fordulok hozzátok: minden kongói érezze magát arra hivatottnak, hogy kivegye a részét a munkából!
mert ezek embertelen és keresztényietlen érzelmek, amelyek megállítják a fejlődést, és visszavisznek bennünket a komor múltba.
A megállt fejlődés és a múltba való visszalépés fényében tragédia, hogy ezek a területek és általában az egész afrikai kontinens továbbra is a kizsákmányolás különböző formáit szenvedi el. Van egy mottó, amely számos kultúra és nép tudatalattijából származik: »Afrikát ki kell zsákmányolni.«. Ez rettenetes! A politikai kizsákmányolás átadta helyét a „gazdasági gyarmatosításnak”, amely ugyanúgy rabszolgasorba taszított. Ennek eredményeképpen ez a nagymértékben kifosztott ország nem részesült megfelelően saját hatalmas erőforrásaiból; paradox módon földjének gazdagsága „idegenné” tette azt saját lakosai számára.
Ez egy olyan tragédia, amelyre a gazdaságilag fejlettebb világ gyakran becsukja a szemét, fülét és száját. Mégis, ez az ország és ez a kontinens megérdemli, hogy tiszteljék és meghallgassák; megérdemli, hogy helyet és figyelmet kapjon.
Legyen Afrika saját sorsának főszereplője! Ismerje el a világ azokat a katasztrofális dolgokat, amelyeket az évszázadok során a helyi népek kárára tettek, és ne feledkezzen meg erről az országról és erről a kontinensről. Afrika, a világ mosolya és reménye számítson többet a világnak. Beszéljenek róla gyakrabban, és legyen nagyobb súlya és tekintélye a nemzetek között!
Helyet kell adni a hiteles emberi diplomáciának, egy olyan diplomáciának, amelyben a népek törődnek más népekkel, egy olyan diplomáciának, amely nem a föld és az erőforrások feletti ellenőrzésre, a terjeszkedésre és a nyereség növelésére összpontosít, hanem arra, hogy lehetőséget biztosítson az embereknek a növekedésre és a fejlődésre. Az a benyomásunk, hogy a nemzetközi közösség gyakorlatilag beletörődött az e népet felemésztő erőszakba.
Hogy mi történik itt, azt tudni kell. A jelenlegi békefolyamatokat, amelyeket nagyon bátorítok, konkrét tettekkel kell támogatni, és a kötelezettségvállalásokat fenn kell tartani. Hála Istennek, vannak olyanok, akik sikeres projektekkel járulnak hozzá a helyi lakosság javához és a valódi fejlesztéshez: nem csupán adományokkal, hanem integrált fejlesztést célzó tervekkel. Mérhetetlen hálámat fejezem ki azoknak az országoknak és szervezeteknek, amelyek jelentős segítséget nyújtanak e tekintetben: segítenek a szegénység és a betegségek elleni küzdelemben, támogatják a jogállamiságot és előmozdítják az emberi jogok tiszteletben tartását. Azt remélem, hogy továbbra is bátran és maradéktalanul végre tudják hajtani ezeket az erőfeszítéseket.
Gondoljunk ismét a gyémántra. Csiszolás után a szépsége az alakjából, számos oldalának harmonikus elrendezéséből is fakad. Hasonlóan ez az ország, a pluralizmus értékes örökségével, szintén „sokrétű”. Ezt a gazdagságot meg kell őrizni, elkerülve a törzsiséghez és ellenségességhez való visszatérés minden formáját.
Kémiai szempontból nézve valóban érdekes, hogy a gyémántok egyszerű szénatomokból állnak, amelyek, ha különböző módon kötődnek egymáshoz, grafitot képeznek: tulajdonképpen a gyémánt ragyogása és a grafit sötétsége közötti különbség abból származik, hogy az egyes atomok hogyan helyezkednek el a kristályszerkezeten belül. Félretéve a metaforát, a probléma nem az emberi természet vagy az etnikai és társadalmi csoportok természete, hanem az a mód, ahogyan az együttélést választják: a konfliktus zordsága és a béke és a jólét sugárzó jövője között az a különbség, hogy hajlandóak-e vagy sem találkozni egymással, kibékülni és újrakezdeni.
Kedves barátaim, a mennyei Atya azt akarja, hogy fogadjuk el egymást egyetlen család fivéreiként és nővéreiként, és dolgozzunk együtt a jövőért másokkal, és ne mások ellen. Bintu bantu – az egyik közmondásotok ékesszólóan kimondja, hogy
A vallások a bölcsesség örökségével sajátos módon arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak ehhez a gazdagsághoz, abban a mindennapi törekvésben, hogy lemondjanak az agresszió, a prozelitizmus és a kényszer minden formájáról, mert ezek az emberi szabadsághoz méltatlan eszközök. Amikor az emberek lealacsonyodnak ahhoz, hogy ezeket az eszközöket csalással és erőszakkal erőltessék, és válogatás nélkül próbáljanak követőket gyűjteni, súlyosan megsebezik mások lelkiismeretét, és hátat fordítanak az igaz Istennek, mert – soha ne felejtsük el – „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17), és ahol nincs szabadság, ott nincs az Úr Lelke. A béke és a testvériség jövőjének építésében a polgári társadalom tagjainak, akik közül néhányan jelen vannak, szintén lényeges szerepet kell játszaniuk. Gyakran bebizonyították, hogy nagy áldozatok árán is képesek szembeszállni az igazságtalansággal és a társadalmi hanyatlással, azért hogy megvédjék az emberi jogokat, a minőségi oktatást és a mindenki számára méltóságteljesebb életet.
A gyémánt a maga átlátszóságában csodálatosan tükrözi a kapott fényt. Sokan közületek hasonlóan „csillogóak” a társadalomban betöltött szerepük miatt. Azok, akik polgári és kormányzati hivatalokat töltenek be, arra hivatottak, hogy kristálytiszta módon működjenek, a társadalom szolgálatának eszközeként éljék meg a rájuk bízott feladatot. A hatalomnak csak akkor van értelme, ha a szolgálattá válik. Mennyire fontos, hogy a polgári felelősségeket ebben a szellemben végezzük, elkerülve a tekintélyelvűséget, a gyors haszonszerzést és a kapzsiságot, amelyet Pál apostol úgy határoz meg, mint „minden baj gyökere” (1Tim 6,10). Hasonlóképpen elő kell mozdítani a szabad, átlátható és hiteles választásokat; még nagyobb részvételt kell biztosítani a békefolyamatokban a nőknek, a fiataloknak, a különböző csoportoknak és a társadalom peremére szorult csoportoknak, hogy
Hogy megerősödjön az állam jelenléte a terület minden részén; és hogy gondoskodjanak a menekültekről és a kitelepítettekről. Senkit ne manipuláljanak, még kevésbé vásároljanak meg azok, akik erőszakot szítanak az országban, kihasználva azt, hogy szégyenteljes üzleteket kössenek. Ez csak hiteltelenséghez és szégyenhez vezet, a halállal és nyomorúsággal együtt. Jobb közel maradni az emberekhez, és tisztában lenni azzal, hogyan élnek. Az emberek akkor bíznak, amikor érzik azok közelségét, akik kormányozzák őket, nem a hasznosság vagy a látszat miatt, hanem hogy másokat szolgáljanak.
Évszázadokkal ezelőtt Szent Ágoston, aki ezen a kontinensen született, megkérdezte: „Ha nem tisztelik az igazságosságot, akkor mik az államok, ha nem nagy rablóbandák?” (De civitate Dei, IV,4.) Dei, IV, 4). Isten mindig azok oldalán áll, akik éhezik és szomjazzák az igazságot (vö. Mt 5,6). Soha nem szabad belefáradni a jog és a méltányosság előmozdításába, a büntetlenség, valamint a törvények és az információk befolyásolása elleni küzdelembe.
A gyémánt kiemelkedik a földből, de durva, és csiszolásra szorul. E földek legértékesebb gyémántjai e nemzet fiai és leányai; olyan oktatásban kell részesülniük, amely lehetővé teszi számukra, hogy veleszületett tehetségük fényesen ragyogjon. Az oktatás alapvető: ez az út a jövőbe. Az út, amelyet az ország és az afrikai kontinens teljes szabadságának elérése érdekében meg kell tenni.
csak akkor önállóak, ha tudatában vannak saját lehetőségeiknek, és képesek felelősségteljesen és kitartással fejleszteni azokat. Mégis, sok gyermek nem részesül oktatásban. Hányan vannak közülük, akiket ahelyett, hogy jó oktatásban részesítenének, kizsákmányolnak! Túl sokan halnak meg a bányákban végzett kényszermunkában. Minden erőfeszítést meg kell tenni a gyermekmunka elítélésének és végleges felszámolásának érdekében. Hány leányt sodornak a társadalom peremére és sértik meg méltóságukat!
A gyémánt, mint a föld ajándéka, emlékeztet minket arra a felelősségünkre, hogy
Afrika szívében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban található a világ egyik legnagyobb zöld tüdeje, amelyet meg kell őrizni. A békéhez és a fejlődéshez hasonlóan ezen a területen is bőséges és gyümölcsöző együttműködésre van szükség, amely lehetővé teszi a hatékony beavatkozást anélkül, hogy külső modelleket erőltetnének, amelyek hasznosabbak azoknak, akik segítenek, mint azoknak, akiknek segítenek. Sokan ajánlottak segítséget Afrikának az éghajlatváltozás és a koronavírus elleni küzdelemben. Bár ezek minden bizonnyal üdvözlendő lehetőségek, a legnagyobb szükség az egészségügyi ellátásra és a szociális mintákra van, amelyek nemcsak a pillanat sürgető szükségleteire reagálnak, hanem segítenek a társadalom életének javításában: szilárd struktúrákon, valamint becsületes és hozzáértő személyzeten keresztül, hogy leküzdjék azokat a súlyos problémákat, amelyek kezdettől fogva akadályozzák a fejlődést, mint például az éhség és a betegségek.
A gyémánt a legkeményebb a természetben található ásványok közül; rendkívül ellenálló a vegyi anyagokkal szemben. Az ismétlődő erőszakos támadások és a zavargások sokasága gyengítheti a kongói nép ellenállását, alááshatja eltökéltségét, és elbátortalanodáshoz és beletörődéshez vezethet. Krisztus nevében, aki a remény Istene, a lehetőségek Istene, aki mindig erőt ad nekünk, hogy újrakezdjük, e föld legértékesebb gyémántjainak, a polgároknak a méltósága és értéke nevében
Ezt követeli az ország csodálatos, de sebzett történelme, és különösen ez ország fiataljai és a gyermekei. Veletek vagyok, és imáimmal és közelségemmel kísérek minden erőfeszítést, amelyet e nagyszerű ország békés, harmonikus és virágzó jövőjéért tesznek. Isten áldja meg az egész kongói nemzetet!
Fordította: Hollósi Judit
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
