Tedd vissza a csokit! Tejet és néhány apróságot jöttünk venni, mondja nyomatékosan egy anyuka a boltban négyéves forma kisfiának. A gyerek láthatóan nehezen fogadja el, hogy ezúttal nem kap édességet. A kiscsoki árából viszont vehetnek egy liter tejet és ha van otthon pudingpor, akkor finom nyalánkságot készíthet neki az anyukája. Bizony kreatív időket élünk, a bevásárlásokat illetően mindenképpen.
Sokan bevetik nagyanyáink régi jól bevált trükkjeit a konyhában is. Mint amilyen a vasárnapi húsleves újrahasznosítása. Vagyis, hogy a csontról lefőtt leveshússal bolondítják meg a paradicsomos káposztát. Nyerünk egy plusz főételt. De a leveshúsból és zöldségből akár még rizottó is készülhet… És igen. Újra divatba jött, amit sokan már el is feledtünk. Megint átszűrjük az étolajat használat után, hogy legalább még egyszer sülhessen benne hús. A száraz kiflik kidobásának is befellegzett. Előkapjuk a reszelőt és már készül is a házi prézli, amitől olyan szép „rongyos” lesz a rántott hús. S jöhetnek a házi körözöttek abból, amit a hűtőben éppen találunk. Csak a fantázia szab határt…
Miközben a kisember próbálja behúzni a nadrágszíjat, ahogy csak tudja, mert az elszabadult árak miatt a bevétel-kiadás oldalon egyre komolyabb gondok mutatkoznak, a jól fizetett politikusok néhány populista intézkedéssel mintha letudták volna a lakosság szegényebb rétegének megsegítését. Pedig nem kevés emberről, egy több mint 660 ezres tömegről van szó. Ők a kisnyugdíjasok, az egyedülálló szülők, de ide sorolhatjuk a sokgyermekes családokat és a járvány miatt munkájukat elvesztetteket is.
A kormány egyszeri 100 eurós juttatással akarja kiszúrni a rászorulók szemét. Rendszerszintű intézkedések helyett. Egyelőre még csak azoknak a körét kívánják meghatározni, akik bízhatnak abban, hogy állambácsi utánuk nyúl és nem hagyja őket elmerülni. De ezt csak őszre ígérik, miközben ezeknek az embereknek addig is élniük kell valamiből. Nekik tartalékaik nincsenek, eddig is máról holnapra éltek… Nagyon sokan pontosan kiszámított havi költségvetés, értsd pénzbeosztás mellett. Az év eleje óta azonban soha nem látott mértékű drágulás kezdődött, amivel már nem tudnak lépést tartani. Kell az azonnali segítség is. Lakhatásra, élelemre, tömegközlekedésre.
Nem lennék most a helyében egy olyan bérből és fizetésből élő családanyának, akinek van két-három fejlődésben lévő kamasz gyereke, akik naphosszat a fazekak fedelét emelgetik a konyhában, mert örökké éhesek. Miből és főleg mennyiért tud tápanyagdús ebédet, vacsorát varázsolni a tányérokra nap mint nap?
De nem cserélnék azzal az idős kisnyugdíjassal sem, aki mostanában özvegyül meg, veszíti el párját, és az életszínvonala egyik percről a másikra lezuhan a béka feneke alá… Miközben ottmarad a ház vagy a lakás, a rezsi… A rengeteg fizetni való.
Jó lenne, ha ilyesmit a tisztelt honatyák és kormánytagok is el-elképzelnének magukban. Akkor talán gyorsabban intézkednének és nyújtanák ki segítő jobbjukat. A 13. nyugdíj korábbi kifizetése csak sebtapasz arra a sok bajra-problémára, amivel a nehéz anyagi helyzetben élők küszködnek. S azzal is csak a legelesettebb réteget segítik. Joggal kérdezik a többi százezrek: hát velünk mi lesz, mi milyen gyógyírre számíthatunk? És főleg: mikor?
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
