Nehéz lett volna valaha is elképzelni, hogy elérkezik az a pillanat, amikor az évtizedek óta okkal és ok nélkül a kákán is csomót kereső cigány és nem cigány balliberális jogvédők, az SZDSZ-árvák, valamint a szegényekért, az elesettekért föllépő filozófus, Tamás Gáspár Miklós a cigányság sanyarú helyzetének alapvető okát érintő ügyeket szó nélkül hagyják. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy miközben a cigányságot sújtó igazságtalanságokról mindennap többet tud meg a közvélemény, a jogos kiabálás és asztalcsapkodás helyett csöndben maradnak. Se káka, se csomó, és talán nem is szórakozottan hallgatnak, inkább mély hallgatásba burkolóznak.
E váratlan pillanat érzékeléséhez az kellett, hogy megjelenjenek a hírek az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) programjainak kudarcairól. Farkas Flóriánnak, a miniszterelnök bizalmasának közreműködésével a szervezet vagyonokat szórt el a semmire abból a pénzből, amely a magyar társadalom szolidaritásából, igazságérzetéből, a demokrácia és a jogállam működéséből származik. Abból a közpénzből, amelyet a nyomorban élő cigányok munkához jutásának támogatására kellett volna költeni – az utóbbiról a jogvédők is azt gondolhatják, hogy ennél fontosabb feladat talán nincs is ebben a hazában. A pénz azonban mégis másra ment el. A cigány szervezet hajmeresztő pazarlásairól és csalásgyanús ügyeiről a Magyar Nemzet is beszámolt. Folyamatosan és részletesen. Ezekből a cikkekből tudhatta meg a közvélemény, hogy a kormány részéről nem feltétlenül volt jó ötlet közpénzmilliárdok sorsát rábízni a társadalmi folyamatok felelős kezelésével nehezen megbirkózó Farkas Flóriánra és a léhűtő ORÖ-re. Ezekből a cikkekből tudhatta meg Lázár János is a szomorú igazságot: azt, hogy változtatni kellene a rendszeren, mert a balliberális után az illiberális kormány által kiválasztott cigány elit is totális kudarcot vallott a rá bízott feladatok elvégzésében.
A kormányzati ellenőrzés csúcsán ülő főminiszter azonban a tőlünk kapott tudás ellenére minősíthetetlenül hálátlannak bizonyult. A nyilvánosság előtt többször is hangsúlyozta, hogy az ORÖ-vel csupán azért foglalkozik lapunk, mert rasszista. Vagyis nem azért, mert a magyar társadalomnak a cigány szervezet vezetői súlyos anyagi és erkölcsi kárt okoznak. Ismert, hogy Lázár nagy cinikus, de rosszindulatú kijelentéseit tényleg nem lehet mire vélni.
A roma önkormányzat vezetői viszont felhasználták eszmefuttatását, sőt, rátettek még egy lapáttal. Miután újra és újra kiderül, hogy az ORÖ nem veszi komolyan a magyar társadalommal szembeni milliárdos tartozását, és ahelyett, hogy a törlesztésen járna az esze, továbbra is megy a felelőtlen rongyrázás. Végül a következő nyilatkozatot tették: „Az Országos Roma Önkormányzat elnöksége a leghatározottabban elutasítja a Magyar Nemzet újság cigány ellenességet szító írásait. Felszólítjuk a Magyar Nemzet szerkesztőségét, hogy a cigány ellenes hadjáratával hagyjon fel, ne erősítse a cigány és nem cigány ellentéteket, a különböző megalapozatlan rossz indulatosságtól hemzsegő cikkeivel. Magyarországi cigányság a békés egymás melletti élésre törekszik az Országos Roma Önkormányzat pedig az általa képviselt cigányság érdekeit szem előtt tartva hozza meg döntéseit és végzi feladatait.”
De vajon tényleg ez a visszatetsző viszony szükséges a „békés egymás melletti élés”-hez? Tényleg érdeke a cigányságnak, hogy vezetői a származásuk mögé rejthessék felelőtlenségüket? Tényleg azért kell hagyni őket, hogy elszórják a nyomorultaknak szánt közpénzt, mert cigányok? Ennek említése tényleg rasszizmus lenne? Ez az igazság?
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 24.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
