Esterházy János születésének 120. évfordulója alkalmából, 2021-ben indította útjára az Esterházy János Emlékbizottság azt a szellemi és hitéleti küldetést, hogy a felvidéki mártírpolitikus boldoggá avatásának gondolatát erősítve, a hónap minden első szerdáján az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában ünnepi, emlékező szentmisét tartsanak, hogy a megboldogult lelki üdvéért, de az egész, felvidéki magyar közösség szellemi és lelki megújulásáért is imádkozzunk.
A szentmiséket minden alkalommal, más-más felvidéki magyar lelkiatya mutatta be, ezáltal is hirdetve a keresztény közösségünk együvé tartozását és támogatását a politikus és mártír örökségének továbbéltetésére és gondozására.
A Palócföldön, illetve Nógrád Vármegyében, Magyarországon már több település is helyet adott ilyen szentmiséknek, legutóbb február 1-én, éppen Ipolyi Arnold, egykori nagyváradi püspök szőlőfaluja, Ipolykeszi.
A misét Xavéri Szent Ferenc ünnepén, Isten szolgája, Esterházy Jánosért is felajánlották a szertartást celebráló lelki atyák, a Terényből, Magyarországról érkezett Vagyóczky József esperes, és a helyi nagycsalomjai plébános, Jozef Slavkovski, aki tavaly került a nagycsalomjai parókiára. A fiatal lelkiatya anyanyelve szlovák, és most tanulja nagy elszántsággal a magyart, hogy a parókiájához tartozó egyházközségek híveit ki tudja szolgálni az anyanyelvükön.
Esterházy, aki egész életében hirdette: „nekünk, magyaroknak és szlovákoknak azt kell keresnünk, ami közelebb hoz bennünket és nem azt, ami eltávolít bennünket, bizonyára lelkesen hallgatta volna a tört magyarsággal, jókora akcentussal, de elszánt igyekezettel megformált magyar mondatokat a szlovák plébános szájából. Örömmel töltötte volna el, hogy lám a személye, most, halála után is összehozott szlovák és magyar atyákat, akik minden ellenségeskedés nélkül a szeretet jegyében, az ő gondolatainak, életének szellemében, békében meg tudják élni hitüket. Tanulva abból, és biztatva a híveiket is erre.
Hogy miért is esett végül is a választás az év elején Ipolykeszi kis templomára, arra Lencsés Zsolt festőművész – aki a Vatikánban is renovált már különböző freskókat – ad választ, aki nemcsak az ipolykeszi templom felújításánál, belső freskóinak festésénél, de az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolna belső freskóinak a felfestésénél is kiemelt szerepet vállalt és vállal Isten szolgája Esterházy János szellemiségének terjesztésben és gondozásában, mind Magyarországon, mind a Felvidéken.
Az ünnepi szentmisén Xavéri Szent Ferenc ereklyéjét tartalmazó ereklyetartóját is megtekinthették a hívek, és magasztos volt, ahogyan a padokra kihelyezett kis füzetecskét, amely Esterházy János boldoggá avatásáért elmondandó imát tartalmazta, az emberek kezükben tartva az ereklyetartóhoz érintették, hogy elvigyék otthonaikba, talán mondhatjuk, mindkét szent ember üzenetét, hitét, kitartását.
Ebben az összefüggésben kell keresni azt a megbékélést és üzenetet, melyet e két lelki atya, egy magyarországi, és egy felvidéki – aki mellesleg még szlovák születésű is – üzen a számunkra: a megbékélést! Egymásra vagyunk ítélve, együttélésre, ahogyan azt a nemrégiben, Losoncon örök nyugalomra helyezett Duray Miklós is üzente életével, és a halálával is.
Vagyóczky József esperes szentbeszédében összehasonlította Xavéri Szent Ferencet, és Esterházy Jánost, munkásságukat, életüket, áldozathozatalukat a hitükért.
Elmondta, hogy míg Xavéri Szent Ferenc küldetése a missziós hittérítés volt idegen földön, a hitetlenek között, tehát távol hazájától. Ázsiában, addig Esterházy Jánosnak az itthon maradással járó üldöztetés, a megtartandó kereszténység volt a küldetése. Mindkettő elengedhetetlen ahhoz, hogy megtartsuk hitünket.
A szent küldetést, Istent szolgálni, és hitét terjeszteni, megtartani, mindenhol lehet a világon, csak helyt kell állni. Ezt mindkét szent ember megtette. A befogadó és a megtartó hit áll itt egymás mellett, vállvetve, hiszen ma Európában azt látjuk, hogy kereszténynek maradni is egyre inkább kihívás és vállalás kérdése.
Ritkán kerül a hitét megélő ember olyan közösségbe, szertartásra, szentmisére, ahol ilyen gondolatokat hall, ami mélyen megérinti és elgondolkodtatja.
Vajon a ma embere, olyan helyzetekben, mint amelyet e két, szent életű ember megélt, hogyan viselkedne? Lélekemelő volt Isten szolgája Esterházy János gondolatait ízlelgetve a szentmise végén Dávid Zsuzsanna művészettörténészt hallgatni, aki röviden összefoglalta, hogy miért tarjuk fontosnak Esterházy János boldoggá avatási folyamatának a támogatását, mit üzen ez számunkra, és miért követendő példa mindenki előtt, aki a hitéért, kereszténységéért, és a közösségéért is felelősséget visel.
A végén Csábi István, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Alapiskola igazgatója olvasta fel azt az imádságot, amit Esterházy János boldoggá avatásáért, és lelki örökségének kibontakoztatásáért ajánlottunk fel közösen.
A szentmise a palóc és a magyar himnusz eléneklésével zárult, és tett pontot erre a felemelő estére, ahol közösen élhettük meg azt az újabb kis csodát, melyet már az elmúlt időszakban a régióban felavatott Esterházy emléktáblák emlékünnepségein is tapasztalhattunk.
(Hrubík Béla, Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
