„A remény zarándokai” mottóval megrendezett táborban vettek részt a nyíregyházi Kamilliánus Kolostor által fenntartott Szent Kamill Rehabilitációs Központ lakói. Hagyományteremtő szándékkal rendeztek tábort a Tiszáninneni Református Egyházkerülethez tartozó Dédesi és Bántapolcsányi Református Egyházközséggel közösen augusztus 27–30. között a gondozottak és a fiatalok számára Dédestapolcsányon.
Székely Annamária beszámolóját közöljük szerkesztve.
A négynapos tábornak a Bántapolcsányi Református Egyházközség temploma mellett lévő Magvető missziós műhely adott otthont, a résztvevők szállása a Bánvölgye Élménytáborban volt a borsodi Dédestapolcsányon.
A tábor fő célja, hogy a fiatalok új, természetközeli helyen tapasztalhassák meg az egymásra figyelés, a gondoskodás, az önfeledt játék örömét, mindezt az idei jubileumi év mottójára – A remény zarándokai – hangolva. A kreatív foglalkozásokat a református egyházközségben szolgáló házaspár, Tózsa-Bánfalvi Gábor lelkész és Tózsa-Bánfalvi Gáborné hitoktató álmodták és valósították meg. A mozgásos, illetve ügyességi játékokat pedig a Szent Kamill Rehabilitációs Központ munkatársai, Tóth Ildikó, Dévai-Kostyál Katalin és Székely Annamária vezették.
Szerdán ebéd után a Magvető missziós műhelyben a táborozók megismerkedtek a helybéli fiatalokkal, önkéntesekkel, majd szebbnél szebb fonalak kerültek elő, és egy különleges technikát megtanulva készíthettek karkötőket, a helyi gyülekezet vezetőinek segítségével. Ezt sok érdekes mozgásos és ügyességi játék követte, mely a hosszú út után jól esett mindenkinek. Mindig az az idő repül el a leggyorsabban, amelyet kitölt a jókedv és a nevetés, ez most sem történt másképp. Visszatérve a szállásra az interaktív nap után hamar elcsendesedtek.
Csütörtökön a fiatalok könyvjelzőket készítettek, közben a Szent Kamill Központ munkatársai a vetélkedővel készültek elő, amelyben a csapatmunka, az egymásra figyelés és a bizalom elengedhetetlen volt, így a táborozók megtapasztalhatták, milyen könnyű vagy olykor mennyire nehéz ráhagyatkozni a társukra. A délután folyamán igyekeztek átadni a fiataloknak a szentév mottójának lényegét, ezért útra keltek a Lázbérci víztározóhoz, amelyet a helyiek Lázbérci tóként emlegetnek. A hosszú séta során lehetőség nyílt szemlélődni, olyan pillanatokat megragadni, amelyek csak a jelenlevőknek szóltak. Az erdő, a víz, a sok pillangó, a nagy forróságban jóleső szellő „mind azt éreztette velünk, hogy fentről figyel ránk az Isten és átölel a teremtett világ minden gyönyörűségével”. A séta után már csak a vacsora volt hátra, majd a fiatalok nyugovóra hajthatták a fejüket.
A tábor utolsó napján már mindenkin érződött a fáradtság, és a tűző nap sugara nem esett jól, így egy hirtelen ötletből fakadóan vizes lufi játékot játszottak. Ebben a játékban is fontos szerepe volt az egymásba vetett bizalomnak, mert rá kellett hagyatkozniuk a társaikra, csak úgy tudták teljesíteni a feladatot. A délelőtt folyamán még bemutatták a jelenlevőknek a bántapolcsányi református templomot, aztán kezdődhetett az esti tábortüzes kerti parti, palacsintával, szalonnasütéssel, sok énekléssel és gitárszóval.
A szombat reggel már csak az indulásról és újra a búcsúzásról szólt. „Búcsúztunk a sok jó embertől, akik befogadtak minket, búcsúztunk a helytől, mely elvarázsolt, bármerre jártunk. És bár idegenekként érkeztünk szerda délben, most barátokként hagyhattuk el a tábor helyszínét, megkoronázva múló nyarunkat, remélve, hogy jövő nyáron újra visszavár bennünket ez a varázslatos hely és barátaink is, mert »Együtt még szebb!«”
A tábor a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. EKCP-KP-1-2025/2-000366 számú pályázata és a Szent Kamill Rehabilitációs Központ támogatásával valósult meg. A tábor helyszínét a helyi Református Egyházközség biztosította, a Dédestapolcsányi Önkormányzat, valamint a Dédesi és Bántapolcsányi Református Egyházközségek támogatták.
Szöveg: Székely Annamária
Forrás és fotó: Szent Kamill Rehabilitációs Központ, Nyíregyháza
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
