És nem csak az esti koncerteken voltak, voltunk ily sokan. Igen jóleső érzés volt, hogy végre a színházi előadások is telt ház előtt zajlottak – nem pedig harminc- vagy éppen ötvenszázalékos kapacitással –, de sokan, rengetegen látogattak ki a Sepsi Arénában rendezett eseményekre, sőt, még a világpolitikai előadásra, Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő értekezésére is annyian kíváncsiak voltak, hogy megtelt a dohánygyár udvara. Büszkék lehetünk erre, miként büszkék voltunk arra is, hogy amikor jó néhány hete a fél ország üzemanyagért állt sorban egy hirtelen támadt pánikhullám során, nálunk másnap a 100 Tagú Cigányzenekar koncertjére szóló belépőkért kígyózott sor a kulturális szervezőiroda előtt.
De sokan voltak a Borparkban is, népszerűnek bizonyult a református vártemplom udvarán tartott rendezvénysorozat, hétvégén a vásárban csak tömött sorokban lehetett bámészkodni, s bár az árak érezhetően egyre magasabbak, azért megteltek a lacikonyhák, sokan beültek egy-egy Szent György-napi sörre, frissen sült étekre – vagy leginkább talán egy kis baráti beszélgetésre. Hogy mindeközben honnan került még háromezer ember, aki a zsúfolásig telt arénában győzelemre és újabb bajnoki cím elhódítására hajszolta női kosárcsapatunkat, az alighanem talány. Tény azonban, hogy régóta nem uralkodott ilyen fantasztikus hangulat a csarnokban, rég nem volt ennyire egységes, elszánt a nézők és szurkolók kórusa – a kulturális produkciók, a koncertek mellett így a sport rajongóinak is volt okuk az ünneplésre.
A korlátozások utáni felszabadult öröm, a közösségi élmények bódulata, az együttlét jelentette biztonság, a tömeg által sugárzott erő – mindez együtt járult hozzá ahhoz, hogy a két év kényszerszünet után idén megtartott Szent György Napok fesztiválhétvégéje tényleg jó élmény legyen a sepsiszentgyörgyiek és a vendégek számára egyaránt. Ideje volt már ennek is – mondják, mondjuk sokan, a járvány idején elrendelt korlátozások, a szomszédunkban dúló háború okán talán mintha kicsit jobban megbecsülnénk azokat az ünnepeket, közösségi eseményeket, amelyeket szabadon, békében tarthatunk meg.
De miként ideje van az ünnepnek, úgy ideje a munkának is, a Szent György Napokon tapasztalt közösségi élményeket pedig jó lenne afféle felhajtóerővé alakítani, mely a hétköznapjainkban is hasznosítható. Jó látni például, hogy országos viszonylatban nem állunk rosszul a népszámlálás jelentette közösségi próbatételben – milyen jó is lenne, ha nem csupán a városünnepen tudnánk sokan összegyűlni és erőt felmutatni, de kisebbségben élő nemzeti közösségként is összezárnánk, hogy közös nemzeti ügyeinket sikerre vigyük. Mert együtt minden könnyebb, ha sokan vagyunk, ha figyelünk egymásra és összetartunk, erősebbek is vagyunk.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
