Együtt járó zarándokok, nem utazók – ACI Stampa-interjú Felföldi László pécsi megyéspüspökkel

Együtt járó zarándokok, nem utazók – ACI Stampa-interjú Felföldi László pécsi megyéspüspökkel

A Catholic News Agency és az ACI Stampa olasz hírügynökség Vatikán-szakértője, Andrea Gagliarducci újságíró, elemző a közelmúltban Pécsen járt, és rövid interjút készített Felföldi László pécsi megyéspüspökkel. Az alábbiakban részleteket olvashatnak az ACI Stampa honlapján november 4-én olasz nyelven közölt interjú magyar fordításából, szerkesztett formában.

A több mint ezeréves Pécsi Egyházmegye területén élők olyan közösséget alkotnak, amelyet a történelem viszontagsági megerősítettek, s amelynek tagjai elmélyülten élik meg sokszínűségüket, pezsgő kulturális életüket. Ide érkezett 2020 novemberében az új főpásztor, Felföldi László. Érkezése egy nehéz időszakra esett: Felföldi László megyéspüspök a pandémia drámájából való kilábalás közepette igyekezett újra szabott külsőt adni a terület katolikus közösségének, amely mint az Egyház minden új perspektívája csak a múlt szilárd gyökereiből táplálkozhat. A vele készített interjúban erről beszél.

– …Milyen nehézségekkel jár egy ilyen ősi egyházmegye irányítása?

– Pécs várfalaira és az ókeresztény sírkamrákra tekintve láthatjuk, hogy nagyon mélyen gyökerező történelme van. Egy nagyon gyorsan változó világban pedig az Egyház története mindig is fontos szerepet tölt be. Ezért úgy gondolom, hogy vissza kell térnünk a gyökereinkhez, hogy újra átéljük az ókori kereszténység valóságát. Igaz ugyanakkor, hogy figyelembe kell vegyük a plébániák előtt álló mai kihívásokat is, de mindenekelőtt meg kell értenünk, hogyan tapasztalhatjuk meg a szolgálatból fakadó örömöket.

– Érzékeli, hogy az Egyház folyamatosan teret veszít a mai világban?

– Helyzetemből adódóan csak Magyarországról tudok beszélni (…) Az Egyház élete régtől fogva teljes mértékben az élet biztonságán és stabil jellegén alapult. Most ez a két pillér már nincs meg, elvesztettük ezt a stabilitást. De (…) az ókori Egyháznak sem volt meg ez a stabilitása; idővel talált rá.

– Három éve érkezett ebbe az egyházmegyébe. Mik volt a legnagyobb kihívások? Mik a további tervei?

Hírdetés

– A legnehezebb dolog a változás a személyes vagy a közösségi életben. Az elmúlt három év a felkészülés időszaka volt számomra, melynek már látom némi gyümölcsét, különösen az egyházmegye plébániáinak hétköznapi életében. A legfontosabb dolog, amit az elmúlt három év alatt együtt fedeztünk fel, hogy a közösségeink szívében valódi értékek vannak.

– Mit tud nyújtani a Pécsi Egyházmegye a magyarországi egyházmegyéknek?

– Mindegyik egyházmegye független adminisztratív szempontból, és saját belátása szerint hozhatja meg döntéseit. Ugyanakkor sok jó gyakorlatot látok a mi egyházmegyénkben, amit más egyházmegyék átvettek. (…) A Pécsi Egyházmegye kulturálisan nagyon különleges; különféle nemzetiségek élnek egymás mellett. A legnagyobb kihívás, amellyel a hívők szembesülnek, hogy ne feledjék, nem utazók, hanem zarándokok, akiknek közös úton kell járniuk.

– Végül is ez a szinodális Egyház gondolata…

– Ahogy Ferenc pápa mindig mondja: az embereknek le kell ülniük együtt és a jövőről beszélni. Nagyon figyelek a Szentatya szavaira, tanításaira, és igyekszem ezeket bevinni a közösségem mindennapi életébe.

Fordította: Lukács Ottilia

Forrás: ACI Stampa; Pécsi Egyházmegye

Fotó: Tömör Balázs/Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »