Rolandas Makrickas bíboros, litván érsek őrködik afelett, hogy teljesüljön Ferenc pápa kívánsága, hogy a Salus Populi Romani ikon mellé temessék el. Egyszerű síremléket akart, mint az élete, közel akart maradni Máriához, abban a bazilikában, amelybe 126 alkalommal látogatott el.
Rolandas Makrickas, a Santa Maria Maggiore-bazilika koadjutor főpapja ma a Ferenc pápa pontifikátusához legbensőségesebb, legünnepélyesebb módon kötődő felelősséget viseli: őrködik afelett, hogy utolsó kívánsága megvalósuljon.
A Szentatya április 21-én, hétfőn bekövetkező halála után ez a bazilika lesz az, amely őrzi majd földi maradványait, egy olyan egyszerű sírban, mint az élete. A „világ végéről” érkezett pápa úgy döntött, hogy lelki örökségként az Istenszülőbe vetett bizalom élő tanúságát hagyja hátra, azon keresztül is, hogy a Salus Populi Romani ikonja mellé temetkezik. Kívánsága mély, a hétköznapokat átitató, valóságos Mária-tiszteletről tanúskodik, amely életében és halálában is arra ösztönözte, hogy közel legyen Máriához. Ez a döntés prófétai gesztusként jelenik meg, és egyben felhívás az egész Egyház számára, hogy alázatosan, konkrétan élje meg a hitét, az Úrra bízva magát.
– Mi a jelentősége a Santa Maria Maggiore-bazilika számára annak, hogy Ferenc pápa úgy döntött, itt temetkezik, az általa kért egyszerűségben?
– Számunkra az, hogy otthont adunk Ferenc pápa sírjának, azt jelenti, hogy egy olyan apát fogadunk, aki miután egész életét egyszerűségben élte le – amiről pápaságának névválasztása is tanúskodik –, nem idegenként tér haza, hanem olyan emberként, aki nem kevesebb, mint 126 alkalommal jött el ebbe a bazilikába. Életének legfontosabb pillanataiban, mint például az apostoli utazások vagy a kórházból való visszatérés.
– Hogyan éli meg személyesen azt a felelősséget, amelyet Ferenc pápa Önre bízott a temetéssel kapcsolatos utolsó kívánságainak kezelésével?
– Igazi megtiszteltetés, de egyben nagy felelősség is, hogy pontosak legyünk mindenben, amit a Szentatya kért a sírjára vonatkozóan: mert azt akarta, hogy a sírja az életéről szóljon. Úgy döntött, hogy nagyon egyszerű, a legszükségesebbeket tartalmazó sírhelyet választ, ahogyan korábban úgy döntött, hogy a Szent Márta-házban és nem a Palotában él. Azért hasonlítom össze ezt a két választást, mert folytonosságot jelentenek, amiből megértjük, miért olyan egyszerű a sírja. Mert nagyon egyszerűen élt, együtt az emberekkel, a hívekkel, akikhez nagyon közel állt, különösen a szegényekkel és a rászorulókkal. És
– Melyik személyes emlékét tartja a legkedvesebbnek a Ferenc pápával való kapcsolatából?
Úgy emlékszem rá, mint nagyon egyszerű emberre, aki alázatos és nagyon odafigyel minden egyes emberre és a különböző szükségleteikre. Olyan ember, akinek jó humorérzéke van, és mindig van egy jó szava, hogy bátorítson, de azért is, hogy megmutassa, hogy lehet viccelődni, és ugyanakkor megmutatni, hogy az élet komoly dolog.
– Milyen lelki örökséget hagy Ferenc pápa a jövő pápáira és az egyetemes Egyházra a Szűzanya iránti különleges odaadásával, amely abban csúcsosodik ki, hogy itt akar megpihenni?
– Emberek tömegei jönnek ebbe a bazilikába, mert látták, hogyan imádkozik a pápa. Az emberek, a hívek el akarnak jönni, hogy ott imádkozzanak, ahol a pápa imádkozott. Ez az ő példájának köszönhető, a spontán tanításnak, amely a példaadásából fakadt. Nem nagy beszédekkel, prédikációkkal, hanem a személyes példájával adta ezt a tanítást.
Forrás: AgenSIR
Fotó: Vatican Media
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
