A jelenkori Európában már nem a jobb és a baloldal szembenállása, hanem két szellemi irányzat küzdelme a meghatározó – erről beszélt Nagy Ervin filozófus a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában. A törésvonal az egyéni szabadságra épülő liberalizmus, amely a hagyományos közösségekkel szemben helyezi el magát, valamint a nemzeti, vallási és családi közösségre épülő keresztény kultúra között figyelhető meg.
A jelenkori Európában a jobb- és a baloldal szembenállása már nem állja meg a helyét, két olyan szellemi áramlat van Európában, amely között egyre nagyobb a törésvonal – fogalmazott Nagy Ervin.
A keresztény kultúrkör alatt nem azt kell érteni, hogy mindenki templomba járó vallásos ember lenne, hanem azt a fajta hagyományt, értékrendszert, történelmet, amelyet a kereszténység képvisel több mint ezer éve. Ez az, ami egyfajta transzcendens értékeket kínál az emberek számára, ami iránytűt ad életükhöz, ami alapján dönteni tudnak.
A kereszténység alapvetően a szeretetre, szolidaritásra épül, és abban hisz, hogy a közösségeket meg kell erősíteni. A természetes közösségek, mint a nemzet, a család, vagy a vallási közösségek léte mind-mind olyan territóriumok, ahol megvannak azok az értékrendszerek, amelyek alapján az ember dönteni tud.
Ezzel szemben van a felvilágosodás korában született individualizmus, amely később a politikában liberalizmus néven artikulálódott, amely az egyén szabadságában hisz, és szemben áll a közösségekkel.
Az igazi törésvonal itt van, a liberálisok, illetve a szociáldemokraták, amelyek sok liberális elvet beépítettek saját eszmerendszerükbe, az egyén szabadságát akarják növelni a politikában, már az abnormalitás szintjén.
Szimbolikusnak tűnik, de nagyon fontos létkérdés, hogy a liberálisok szerint nem fontos, hogy a család férfi és nő közössége legyen, hanem a homoszexuálisok is vállalhassanak gyereket, örökbefogadással. A keresztény kultúrkörben a család a hagyományos családmodellt jelenti, amely férfi és nő szellemi, testi, anyagi közössége – fogalmazott, hozzátéve, hogy Európa szerte erről szolnak a politikai viták.
Túl a normalitás határain
Nagy Ervin a liberalizmus fejlődési szakaszairól elmondta: a politikatudományokban úgy fogalmaznak, hogy az első generációs szabadságjogok, a sajtó, a véleménynyilvánítás, a magántulajdonhoz való jog, vagy a vallási tolerancia mára mind politikai minimummá váltak, beépültek az egyes államok alkotmányaiba. Ezek létjogosultságát egy konzervatív, egy kereszténydemokrata, vagy egy nemzeti radikális is elfogadja.
A második világháború után a magukat progresszívnak tekintő gondolkodók újabb és újabb témákat kerestek, és ez már a normalitás határán túl történik – fogalmazott. Példaként a drogliberalizációt hozta fel, vagyis felfogásuk szerint az egyénnek a szabadsága kiterjedhet a bódulathoz való joghoz, ezáltal a kábítószereket is liberalizálni kell.
Ez a fajta gondolkodásmód a családmodellben is megjelent, hogy feloldják a hagyományos családmodellt, és más neműekkel, vagy egyenlő neműekkel váltják fel azt, amelyek nem csak biológiailag ellentmondásosak, de a normalitást is túllépik.
Erre példaként Németországot említette, ahol lehetősége van a szülőknek arra, hogy születéskor ne adják meg a gyerek nemét, hanem beírhatják, hogy később majd eldönti. Véleménye szerint ez a gyerekek egészséges fejlődésével is ellentétes. A liberalizmus szellemi irányvonalaiban ezek a hagyományos értékek, amelyek biztonságban tartották az emberi létet, és iránytűként szolgáltak, feloldódnak.
Történelmi parádé Belgiumban (Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
Áldozat nélküli egyéni boldogulás
Úgy vélte: az az ember is elbizonytalanodik, aki hisz a keresztény kultúrkörben, de folyamatosan kapja a fogyasztói társadalomtól azokat az ingereket, hogy csak a fogyasztással foglalkozz és a család másodlagos. Nagy Ervin szerint ez az érték nélküli lét elvezet azokhoz a civilizációs betegségekhez, mint a depresszió és a pánikbetegség.
„Ezek a tünetek akkor alakulnak ki, amikor az ember szorong, nem tud dönteni, hogy jót tesz-e vagy sem, mert nincs olyan értékrendszere, amely irányítaná az életét” – mondta.
Válság idején éleződnek az ellentétek
Arra a kérdésre, hogy ebből a fajta ultraliberlizmusból levezethető-e az a rendre utasító igény, amely a jelenlegi nyugat-európai politikát is meghatározza, úgy válaszolt, hogy a helyzet annyiból bonyolultabb, hogy a jobb és a baloldal határvonala elmosódott.
„A klasszikus jobboldalon is találunk olyanokat, akik a liberalizmus mentén gondolkodnak” – mondta, megemlítve a német kancellárt, Angela Merkelt. Ezek az ellentétek mindig válságok idején éleződnek, és ez történik most is – tette hozzá.
„A bevándorlás egy olyan válság, amely veszélyezteti Európa sokszínű, nemzeteken és közösségeken alapuló békés együttélését. Jelenleg nincsen semmilyen szintézis, látjuk, hogy a politikában sem találják a közös hangot, nem tudnak megoldást találni a bevándorlásra” – fűzte hozzá.
Felülírnák a nemzetállami kereteket
Nagy Ervin szerint Európában létrejött egy mesterséges konstrukció, az Európai Unió, amely demokratikus deficitben szenved, mert vezetői egy részének senki sem adott felhatalmazást.
Az EU beállt a liberalizmusba, ezáltal törésvonal alakult ki közte és azon nemzetállamok között, amelyek a családot, a keresztény kultúrkört, saját történelmüket, nemzetüket és szuverenitásukat védik – húzta alá a filozófus.
Ezen felül a multinacionális cégek is támogatják az unió egyes tisztviselőit, és óriási pénzeket fordítanak arra, hogy az embereket is megpróbálják valamilyen módon áthangolni, átnevelni, ugyanis az iskolákban és óvodákban is megjelentek ezek a gondolatok.
Úgy vélte, hogy sok múlik a májusi EP-választáson.
Ha előtérbe kerülnek azok a politikai erők, amelyek a nemzetállamokban, a közösségekben hisznek, és nem a bevándorlásban, akkor van esély arra, hogy az európai intézményrendszer ne akadályozza az egyes nemzetállamok hagyományos működését – fogalmazott.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
