A Hegyi-Karabah régióba küldött orosz békefenntartók kötelékében is megjelent az RB-341V "Leer-3" elektronikus hadviselési rendszer. A komplexum gyakorlatilag a kiszemelt áldozat mobiltelefonját fordítja ellene: nemcsak pontosan fel tudja térképezni a felhasználó helyét, hanem blokkolni is tudja a kommunikációt és hamis üzenetek küldésével zavart is tud kelteni. A Leer-3-as csak csepp a tengerben: Oroszország számos hasonló e-harcászati rendszert fejlesztett az elmúlt években, olyan berendezésük is van, amely drónok fölött tudja átvenni az irányítást, és olyan is, amely rakéták vezérlőrendszerét képes megbénítani. Bár az Egyesült Államok is rendelkezik néhány defenzív e-hadviselési rendszerrel, ezen a területen az amerikai vezetők is úgy gondolják, hogy le vannak maradva, az orosz eszközöket látva gőzerővel folyik most a fejlesztés a NATO berkein belül – olvasható a Portfolió összeállításában.
A célpont mobilját használja ellene az orosz "szuperfegyver"
Örményország és Azerbajdzsán egyhónapos háborúja után orosz békefenntartók kezdték meg a munkájukat a Hegyi-Karabah régióban. Számos szakértőnek megakadt a szeme egy látszólag ártalmatlan "dobozos" Kamazon, melynek hátuljában a világ egyik legmodernebb elektronikus hadviselési rendszere bújik meg.
Az RB-341V "Leer-3" névre hallgató rendszer a rémálmukat valósítja meg azoknak, akik úgy gondolják, hogy a mobiltelefonjuk valójában egy ellenük bármikor felhasználható fegyver. A komplexum a Kamazban hordozott számítógépes rendszeren kívül 1-3 Orlan-10-es drónból és egy drónkatapultból áll, működtetéséhez 4-5 fő kell. A rendszer lényegében egy "kamu GSM-toronyként" működik, az Orlan-10-es drón erősebb jelet produkál, mint a földi telepítésű telekommunikációs tornyok, így automatikusan ezekhez csatlakoznak a környéken lévő telefonok. Az elektronikus hadviselési rendszer nemcsak információkat gyűjt a felhasználókról tudtuk nélkül, hanem támadni is tudja a kommunikációs berendezéseiket.
A Leer-3-as
Bár a rendszert alapvetően a GSM-hálózatot használó mobiltelefonokra tervezték, a 2017-től rendszeresített modellek a 3G és 4G-hálózatokra is csatlakozni tudnak.
Demoralizál és zavart kelt
Nem Hegyi-Karabah az első olyan konfliktuszóna, ahol bevetették az oroszok az először 2015-ben bemutatott Leer-3-as elektronikus harcászati rendszert.
Rövidesen a komplexumok rendszeresítése után az ukrajnai szakadárok által irányított konfliktuszónákban észleltek Leer-3-asokat az OSCE megfigyelői, állítólag a szervezet drónjait is zavarták az oroszok a konfliktuszóna megfigyelésében. Ezen kívül ukrán fegyveres alakulatok kommunikációját is zavarták fenyegető üzenetekkel a Leer-3-asok és több, a rendszer által használt Orlan-1-es drónt is lelőttek az ukránok Donbasz fölött.
Az ukrajnai jelenlét alapján egyébként jól látható, hogy milyen demoralizáló és zavarkeltő hatása van a harctéren egy ilyen rendszernek:
Persze valószínűleg nem minden fent említett támadást pusztán a Leer-3-asok segítségével bonyolítottak le az oroszok (már csak azért sem, mert a rendszer hatósugara viszonylag limitált), de jól látszik ezek alapján, hogy milyen veszélyes szintre nőtt az ország elektronikus harcászati képessége.
Az alábbi videó borítóképén egy Kraszuha-rendszer látható, nem egy Leer-3-as.
Állítólag egyébként Szíriában is megjelent már a komplexum, de az itteni tevékenységével kapcsolatosan jóval kevesebb információ érhető el. Az orosz állami kommunikáció szerint a rendszer "humanitárius" célt szolgált, és az "SMS-es kommunikációt" segítette a régióban. A Szíriában szolgáló amerikai katonák viszont arról számoltak be, hogy az oroszok rendszeresen zavarták a kommunikációs rendszereiket és a drónjaikat.
Hegy-Karabahban a fővárosba, Sztyepanakertbe tartó békefenntartó misszióhoz csatlakoztak Leer-3-asok, pontos küldetésükről itt nem sokat tudni azon kívül, hogy az orosz kommunikáció szerint a szíriai tapasztalatokhoz hasonló "humanitárius" célokat szolgálnak majd.
A Leer-3-as egyébként közel sem az egyetlen új orosz elektronikus hadviselési rendszer, melyet az elmúlt években mutattak be. Mindegyik más-más célra specializálódott:
Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, a legtöbb nyugati szakértő úgy véli, hogy az orosz elektronikus hadviselési képességek fejlesztéséről szerzett ismeretek csak a felszínt karcolgatják és több olyan projekt fejlesztése is folyamatban van, ami ezeknél a rendszereknél lényegesen modernebb. Az orosz védelmi minisztérium adatai szerint mintegy 450 elektronikus hadviseléssel foglalkozó projekt fut jelenleg az országban.
Mit tud felmutatni a NATO?
A hidegháború után a NATO – az Egyesült Államok vezetésével – elsősorban inkább defenzív elektronikus hadviselési rendszerek fejlesztésén törte a fejét, például olyanokon, amelyek meg tudják védeni az amerikai katonákat az improvizált robbanóeszközöktől. Sok ilyen robbanóeszközt például mobiltelefonok segítségével működtettek a felkelők, így a mobilhálózatok zavarásával meg lehet gátolni bizonyos esetekben, hogy ezek elműködjenek.
Ezen kívül még a Líbiában történt katonai beavatkozás során használt az Egyesült Államok nagyobb számban EA-18G Growler elektronikus hadviselési repülőgépeket, melyekkel a líbiai légvédelem radarjait zavarták.
Intenzívebb mértékben viszont az Egyesült Államok is csak a szíriai és az orosz-ukrán konfliktus tanulságait látva állt rá az elektronikus hadviselési képességeinek fejlesztéseire.
Egyes vélemények szerint a kései felismerés miatt az amerikai fél jelentősen le van maradva az orosz elektronikus hadviselési képességekhez képest, William Conley, az amerikai védelmi minisztérium elektronikus hadviseléssel foglalkozó részlegének igazgatóhelyettese úgy fogalmazott, hogy
25 éven keresztül elhanyagoltuk az elektronikus hadviselést, most újabb 25 év kell hozzá, hogy a hátrányunkat ledolgozzuk.
Azért az elmúlt években gőzerővel fejleszteni kezdte a NATO az elektronikus hadviselési képességeit, csak hogy néhányat említsünk ezek közül a projektek közül:
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
