Egymásnak esett a holokauszt miatt Tel-Aviv és Varsó

Egymásnak esett a holokauszt miatt Tel-Aviv és Varsó

„Lengyelország arcon köpte Izraelt”, „Az új törvény nem más, mint holokauszttagadás” – Cipi Livni egykori izraeli külügyminiszter, valamint Joáv Galant építésügyi miniszter kijelentései példázzák talán legjobban azt, hogy a közel-keleti ország milyen komolyan megorrolt Lengyelországra, miután visegrádi partnerünk felsőháza is megszavazta azt a jogszabályt, amely büntethetővé teszi a „lengyel haláltábor” kifejezés használatát. Az új előírásokkal a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetéről (IPN) szóló törvényt módosítják, így az IPN ügyészei büntetőjogi eljárásokat indíthatnak majd azok ellen, akik „nyilvánosan és a tényeknek ellentmondva” Lengyelországot, illetve a lengyel nemzetet a nácik bűntetteiben való bűnrészességgel vádolják, vagy „kirívóan csökkentik e tettek valódi elkövetőinek felelősségét”.

De mi ennek az egésznek az alapja, és miért okozott a jogszabály ekkora felháborodást Izraelben? A konzervatív lengyel kormány már évek óta próbálja hangsúlyozni, hogy bár Lengyelország területén zajlott, a lengyelországi holokauszt nem a helyiek „akciója” volt. Teszi mindezt annak tudatában, hogy az országot 1939. szeptember 1-jén a náci Németország, majd kicsivel később a Szovjetunió is megtámadta, a legitim lengyel kormány emigrációba vonult, és gyakorlatilag semmi hatása nem volt a szülőföldön történt eseményekre. Az új törvénnyel hangsúlyozzák, hogy nem a lengyelek, hanem a megszálló nácik felelősek a holokausztért. „Nem hagyjuk tovább, hogy Lengyelországot inzultálják” – jelentette ki a szavazás apropóján Patryk Jaki igazságügyi miniszterhelyettes.

Izraeli oldalról viszont ezt a nézetet a történelem relativizálásának tartják, mivel úgy gondolják, lengyel kollaboránsok nélkül a náci halálgépezet sem működhetett volna hatékonyan. Hogy mennyire súlyos történelmi eseményekről van szó? Elég megnézni a népességi adatokat: 1939 előtt 3,2 millió zsidó élt Lengyelországban (az akkori lakosság nagyjából 10 százaléka), elsöprő többségük, körülbelül 2,8 millió ember sosem tért haza a táborokból.

Bár izraeli politikusok felháborodottabbnál felháborodottabb nyilatkozatokat tesznek, egy kiszivárgott lengyel jelentés szerint – annak megfelelően, ahogy korábban megállapodtak – a közel-keleti ország véleményét is meghallgatták az új jogszabály előkészítésekor. Ettől persze még nem biztos, hogy az izraeli zsidóság elégedettebb lesz a helyzettel.

Hírdetés

Hogy a varsói kormány milyen keményen beleállt a törvény körüli kampányba, jól jelzi, hogy a lengyel közrádió tájékoztató honlapot hozott létre, sokat sejtető, GermanDeathCamps.info címen. Mateusz Morawiecki miniszterelnök meghívta az országban elhelyezett külföldi médiatudósítókat abba a múzeumba, amelyik a zsidókat mentő lengyelekről emlékezik meg.

http://mno.hu/

Az új szabályozás ellen egyébként az Egyesült Államok is felszólalt. Nehéz azonban elképzelni, hogy Washington a szavaknál tovább is menne, Lengyelország stratégiailag kulcsterületen, Oroszországhoz közel fekszik, a NATO-ban pedig az amerikaiak egyik legszorosabb szövetségese.

A szenátuson átment jogszabály most a köztársasági elnök, Andrej Duda asztalára kerül. És noha az államfő korábban már vétózott meg kényes törvényeket, mostani kijelentéseiből úgy tűnik, ezt a jogszabályt végül aláírja majd.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.02.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »