II. Illés katolikosz, a Grúz Ortodox Egyház pátriárkai rangú vezetője március 17-én 93 évesen, egyházfői hivatalának 50. évében elhunyt. A hosszú életű főpap a szovjet elnyomás utolsó évtizedeiben és az azt követő háborúk, politikai válságok nehéz időszakában vezette a grúz egyházat.
Grúziában nemzeti gyászt hirdettek: március 17-én késő este elhunyt II. Illés (grúzul: Ilia Meore) katolikosz-pátriárka, a Grúz Ortodox Egyház feje. II. Illés közel fél évszázadig töltötte be a katolikoszi hivatalt. A kommunista diktatúra idején sikerült megóvnia a grúz ortodox lelkiséget, a Szovjetunió széthullását követő grúz polgárháborúban a megbékélést hirdette. A rendszerváltás után újjáépítette az egyházat, az utóbbi évtizedek politikai viszálykodásai közepette elvhűen képviselte az egyház értékeit.
A grúz kereszténység
A grúz kereszténység a világ legrégebbi keresztény civilizációinak egyike. A Kaukázus-térség déli felén évezredek óta élő grúzok a 4. század elején (326 körül) tették államvallássá a kereszténységet. Egy kappadókiai szűz, Szent Nino (Nina) hozta el a kereszténység világosságát grúz földre és készítette el szőlővesszőkből az első grúz keresztet.
A Grúz Ortodox Egyház több mint másfél évezrede az ortodox lelkiség hordozója és őrzője. Grúz szentek és mártírok sokasága tanúskodik a nép mély vallásosságáról. A keresztény hit a kultúra különböző területein is gazdag termést hozott: a grúzok egyházi zenéjét, kódexművészetét, templomépítészetét mind-mind a keresztény lelkiség ihlette. A Grúziába érkező turisták sokaságában ott találjuk azokat, akiket éppen ez a mély spiritualitás vonz oda, vagy az ősi keresztény zarándokhelyeket keresik fel.
Üldöztetések
A grúz egyháznak hosszú története során gyakran volt része üldöztetésben. 1811-ben pedig, miután az Orosz Birodalom bekebelezte Grúziát, a Grúz Ortodox Egyházat is beolvasztották az orosz egyházba. Az ógrúz liturgikus nyelvet és a grúz egyházi énekeket betiltották. Paradox módon éppen 1917-ben, Szovjet-Oroszország születésekor sikerült a politikai zűrzavarban újra függetleníteni a grúz egyházat. A szovjet hatalom azonban jelentősen megtépázta az önállósodó grúz egyházat: az elnyomás és üldözés különböző módjai közé tartozott a grúz templomok egy részének lerombolása is.
II. Illés katolikosz életútja
II. Illés, eredeti nevén Irakli Gudusauri-Siolasvili 1933-ban született az észak-oszétiai Ordzsonikidzében (mai nevén: Vlagyikavkaz). 1959-ben szentelték pappá, 1963-ban püspökké. 1963–1972 között a Mchetai Papnevelő Intézet rektora. 1969-ben metropolitává nevezték ki. Nyelvismeretét és különböző egyházi hivatalait arra használta, hogy a Grúz Ortodox Egyház lelkiségét és a történelemben betöltött szerepét a többi ortodox egyház számára is ismertebbé tegye.
1977-ben katolikosszá választották. A grúz egyházfő teljes titulusa: Őszentsége és Őboldogsága, egész Grúzia katolikosz-pátriárkája, Mcheta-Tbiliszi érseke, Picunda és Szuhumi-Abházia metropolitája (az utóbbi területen a joghatósága részben politikai okokból vitatott).
A rendszerváltozás előtt és után
II. Illés a szovjet hatalom idején óvatos lépésekkel erősítette a Grúz Ortodox Egyházat. Kihasználta a hetvenes-nyolcvanas évek politikai fejleményeiből adódó alkalmakat. Püspököket és papokat szentelhetett, új egyházmegyéket és plébániákat létesített, új egyházi kiadványokat adott ki; a hitélet újra erőre kapott. 1987-ben szentté avatta a 19. századi grúz nemzeti megújulás vezetőjét, Ilia Csavcsavadzét.
A rendszerváltás éveiben II. Illés a tüntetők mellé állt. Erőfeszítéseinek elismeréseként 1990-ben a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarkátus elismerte a Grúz Ortodox Egyház autokefál (önálló) voltát.
A kilencvenes években, a grúz polgárháború idején II. Illés igyekezett a feleket összebékíteni. A független Grúzia politikai stabilizációját követően egyezményt (konkordátumot) kötött az állammal, amely lehetővé tette a Grúz Ortodox Egyház megújulását, a régi templomok és kolostorok visszaszerzését, felújítását és újak építését. II. Illés közéleti megnyilvánulásait a konzervatív nézetek, egyházi diplomáciai tevékenységét az óvatosság jellemezte.
A katolikosz halálát követő szertartások
A halálát követő napon, március 18-án az elhunyt katolikosz testét Tbiliszi új székesegyházában (Szentháromság-székesegyház) ravatalozták fel, ahol tízezrek rótták le kegyeletüket. A grúz nemzeti lobogót országszerte félárbócra engedték. Az egyházfői teendőket azóta ideiglenesen Sio Mudzsiri metropolita látja el.
Ugyancsak március 18-án, szerdán összeült a grúz egyház Szent Szinódusa, amely március 22-re tűzte ki a volt egyházfő temetését. II. Illés testét a korábbi hagyományoknak megfelelően a tbiliszi Szioni templomban helyezik majd végső nyugalomra.
Szerző: Zsigmond Benedek
Fotó: Wikimedia Commons
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
