„Itt van valahol elásva a diófa környékén. Magam találtam meg harminc évvel ezelőtt. Jártam a belsejében is, csak aztán visszatemettük a földbe. Egy igazi Tigris” – győzködi az újságírót Hodvogner János. Ha igaza van a batyki nyugdíjasnak, és valóban a kertjében van elásva egy német tank, az igazi szenzációt jelentene: Magyarországon ugyanis a második világháború után nem maradt meg egyetlen Tigris sem.
(NOL)
A Zala megyei kis faluban makacsul tartja magát az elásott német tank legendája. A zalaegerszegi Göcseji Múzeum szakemberei rendszeresen találkoznak eltűnt harangokról, kincsekről szóló történetekkel – sokáig ide sorolták a batyki Tigris esetét is.
– Két évvel ezelőtt egy hivatalos bejelentést is kaptunk arról, hogy a batyki Hodvogner János portáján a második világháború végén elástak egy német tankot – mondja Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történész-muzeológusa. – Elhatároztam, hogy végére járok a már korábban is ismert legendának. Mivel a háború után a németek által hátrahagyott összes harcképtelen Tigrist – elsősorban a szovjet hadsereg katonái – beolvasztották, igazi kuriózum lenne egy elásott német tank felfedezése.
Béres Katalin három forrásból próbálta rekonstruálni: mi történt Batykon a háború utolsó napjaiban. A különböző hadtörténeti tanulmányokból kiderült, hogy 1945 márciusában valóban megfordultak a környéken német tankok, mivel errefelé állomásoztak az 509-es nehézharckocsi-hadosztály egységei. A levéltári kutatások pedig igazolták, hogy a háború után a faluban különböző hadifelszerelések – köztük harci járművek – maradtak vissza.
– A harmadik forrásom a helybeliekkel készített interjúk voltak. Húsz idős emberrel beszéltem, többségük tudott a Tigrisről, sőt olyan is akadt, aki látta, amint a németek menekülés közben hátrahagyták a tankot – mondja Béres Katalin. – A batykiak többféleképpen emlékeznek az esetre. Van, aki szerint a németek maguk álltak be a tankkal egy tömésgödörbe, mások szerint otthagyták az országúton, miután elfogyott az üzemanyaguk, és később a falubeliek tolták be az első gazda kertjébe.
Hodvogner Jánost nem lepte meg, amikor Béres Katalin megkereste őt a titokzatos Tigris ügyében. A ma már nyugdíjas kútásó ugyanis azt állítja: harminc évvel ezelőtt rábukkant a kertjében a tankra, ám akkor nem merte jelenteni senkinek az esetet.
– Betelepülő vagyok, 1971-ben költöztem Batykra – meséli Hodvogner úr. – Egy évvel később, ásás közben találtam meg a Tigrist. A fiammal együtt leszedtük a tetejét, kimertük a belsejéből a vizet, és be is másztunk a tankba, hogy körülnézzünk. Nem égett ki belül, igaz, látszottak rajta egy kézigránát-robbantás nyomai. A tank tetején megtaláltuk a lánctalp elemeit, nyilván szándékosan lerobbantották róla, hogy az oroszok ne tudják használni, ha megtalálják.
Hodvogner úr harminc évvel ezelőtt senkinek sem szólt a felfedezéséről. A Tigrist néhány nap után visszatemették, sőt hozattak rá még néhány kocsi murvát. A tank fedele és a lánctalp egyes részei sokáig pihentek az udvari sufniban. A nyugdíjas, bár még ma is dolgozó kútásó úgy emlékszik, hogy a fia sokáig súlyzóként használta a tank fedelét. Mára azonban egyetlen olyan alkatrész sem maradt meg a Tigrisből, ami igazolná Hodvogner úr állításait, mivel a gyermekei úttörőként az összes fémet elvitték a házból egy hulladékgyűjtés alkalmával.
Béres Katalin a batyki legenda valóságalapját kutatva arra a következtetésre jutott: érdemes lenne megkeresni az elásott Tigrist.
– Felvettem a kapcsolatot a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakembereivel, akik nagy lelkesedéssel fogadták az ötletet, sőt sikerült támogatót is találniuk a tank feltárására és felújítására – mondja Béres Katalin.
– Tavaly ősszel a keceli Pintér Művek szponzorálásával próbaásatásokat tartottunk Hodvogner úr kertjében, de nem találtunk semmit. Néhány héttel később egy lőszermentesítő cég is végigvizsgálta azt a területet, ahol a ház gazdája szerint harminc évvel ezelőtt rábukkantak a Tigrisre. A fémkereső műszerek azonban nem jeleztek semmit. A múzeum részéről ezzel lezártnak tekintjük az ügyet, bár a batyki legenda nyilván tovább él majd.
Hodvogner Jánosnak kezdetben egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy a múzeumi emberek feltúrják a kertjét egy évtizedekkel korábban elásott tank miatt. Aztán részletesen elmesélte a szakembereknek mindazt, amire emlékezett a harminc évvel korábbi eseményekből. Azt is ő mutatta meg a próbaásást végző muzeológusoknak, hogy hol kell kutatni a Tigrist, bár annak idején nem jelölte meg pontosan a megtalálás helyét.
– Képzelheti, micsoda szégyenben maradtam, hogy a múzeumi emberek meg a lőszeresek nem találtak semmit – mondja Hodvogner János. – Most biztosan azt hiszik, hogy egy vén szenilis ember fantáziálása volt az egész. De mondja meg, ugyan minek hazudtam volna? Én tényleg kiástam annak idején a tankot, voltam is a belsejében. Ilyesmit nem talál ki az ember!
Hodvogner János egy régi családi történetre hivatkozik: a háború idején – akkor még Vas megyében laktak – a szülei elástak egy ruhákkal teli rézüstöt a kertben, nehogy ellopják a zabráló orosz katonák. A háború után azonban hiába keresték, hiába ásták fel az egész kertet, az üstnek nyoma veszett.
Hodvogner úr – aki korábban még ellenezte a Tigris felkutatását – most elhatározta: saját maga fogja kiásni a tankot.
– A fiamat hiába kérdeztem, ő végképp nem emlékezett a tank helyére. Viszont beszéltem a ház egykori gazdájával, aki szerint valahol a diófa körül lehetett elásva. Ha kell, feltúrom az egész kertet. Ez most már becsületbeli ügy.
A Tigrist a német hadsereg 1942-ben állította hadrendbe. Az új nehézharckocsi abban az időben a háború legerősebb tankja volt, 88 mm-es lövege félelmes tűzerőt képviselt. A gyártás egyszerűsítése céljából a testet és a tornyot is függőleges falakkal gyártották, de mivel nagyon vastag volt a páncélzata, így nem vált sebezhetővé. A szövetségesek úgy tartották, hogy egy Tigris kilövéséhez öt harckocsi kell. A Tigrisből 1944-ig 1300 darab készült el, majd fokozatosan felváltották a Tigris II. modellek, amelyeknek a beceneve a Királytigris lett, bár ezt az elnevezést a német hadseregben sohasem használták. A Tigris II. a második világháború legnehezebb és legvastagabb páncélzatú harckocsija volt: összesen 487 darab készült belőle.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
