A médiacsaládunkhoz tartozó hirek.sk mozgóképes anyagait (is) készítő bodrogközi Tomojka-Vojtko házaspár neve olvasóink számára ismerősen csenghet. Barátaik és a környékbeliek nem csak médiamunkásként ismerik őket. A Föld napja kapcsán erről a kevésbé ismert oldalukról beszélgettem velük. Pontosabban Tünde átadta a szót Bélának. Ő meséli el nekünk, miért is fontos számukra a környezettudatos életmód.
Milyen meggondolás, vagy konkrét elhatározás kérdése volt, hogy minden tevékenységeteket, döntéseteket, választásotokat a környezetre gyakorolt hatásokat mérlegelve, tudatosan hozzátok meg?
Mindketten falun, a természet közvetlen közelében nőttünk fel. Így az alapvető dolgokra szüleink, nagyszüleink tanítottak meg. Elődeink nem bonyolították túl mindennapjaikat, észszerűen, praktikusan, a földet, a környezetüket tisztelve és megbecsülve, bölcsen élték mindennapjaikat. Nem voltak kiszolgáltatva a napjainkban egyre nagyobb mértékű energiafüggőségnek. Általuk „belekóstolhattunk” a működő önfenntarthatóságba. Ezt az örökséget alapul véve, azt hiszem mindenképpen hatással volt ránk az ezredfordulón eltöltött kétéves angliai vidéki létünk. Ott figyeltem fel érdemben a szemét problémájára. Mint tőlünk nyugatra akkor már sok országban, Angliában is évtizedes múlttal bírt a szelektív hulladékgyűjtés, hangsúlyoznám, hogy vidéken is. Itt nálunk, Pólyánban csak tíz éve tudom ezt megvalósítani. Megszóltak, amikor korábban azt a kevés szelektív hulladékot, ami nálunk keletkezett, képes voltam bevinni Királyhelmecre, és ott leadni. Ami eleve nem a kommunális hulladékba való, már akkor sem voltam hajlandó máshova, mint a helyére rakni. Valóban minden vásárlásunk alkalmával szempont a karbonlábnyom. Élelmiszerek tekintetében a lehető legnagyobb mértékben a környékbeli gazdáktól vásárolunk. Tünde sokszor süti meg itthon a kenyeret, péksüteményt és bármit, amit mindenki el tud készíteni, ha arra helyezi a hangsúlyt, és okosan gazdálkodik az idejével. Valljuk, hogy mindarra jut időnk, ami fontos számunkra.
Érdekes módon, a nem mindennapi házatok történetét egy hazai lakberendezési lap írásának köszönhetően hamarabb ismertem, mint benneteket. Mesélj, kérlek olvasóinknak is erről a mifelénk nem éppen szokványos lakótérről!
Angliából hazatérve eldöntöttük, hogy saját házat szeretnénk építeni a megtakarított pénzünkből. Kicsit az angol vidéken látottak által is inspirálódva, költséghatékony megoldásként adódott a közfalak által behatárolt, tagolt tér mellőzése. Ezzel sok építőanyagot megspórolhattunk. Tulajdonképpen a négy fal által behatárolt téglalap alakzat a nyeregtetős megoldással egy teret alkot, a tér hőháztartását figyelembe véve, energiatakarékosan kifűthető. Galériaszerűen, a fél mennyezeteken van a fiúk birodalma és a hálószobánk. Az alsó szint sarkában leválasztva a fürdőszoba, az egyedüli külön tér és egy kis kamra, ami a gázfűtésű kazánt rejti el.
Akkor mégis használtok gázt? Azt hittem, teljes mértékben a napenergiából nyert villamos árammal oldjátok meg az energiaellátást, így a fűtést is.
Sajnos építkezésünk idején az elérhetetlen kategóriában mozogtak a napelemek, de tudtuk, hogy csak idő kérdése, mert ez lesz a mi utunk. Vagyis a fűtést kezdetektől kombinált módon oldottuk meg, ezért szükséges volt egy kis gázkazánt is beszerelni, de radiátoraink nincsenek. A kéményt nem rejtettük el, a belső térben az acélcsöve nagy felületű hőkisugárzóként működik, ez a tulajdonképpeni fűtőtest. Illetve, ha a fatüzelést üzemeltetjük, akkor a tér közepén álló öntvény kályha árasztja a meleget. Nem egész öt éve, amint igényelhető volt az állami támogatás, megvettük első négy napelemünket és ezt fokozatosan bővítve, akár majd már el is hagyhatjuk a gázt. Önellátóak lettünk energiaellátás szempontjából.
Sőt, már nemcsak a háztartásotok energiaköltsége közelít szinte a nullához, de most már két autót is ezzel üzemeltettek.
Igen. Valaha nekünk is gázolaj és benzin meghajtású autónk volt. Az első elektromos autónk egy használt kis Fiat volt, amibe bámulatos módon befért a négytagú kis családunk. Ahogy nőttek a fiúk, megszaporodtak négyünk aktivitásai, és egyre több lett a megtermelt napenergia – aminek egy részét magunk tároljuk, a felesleget pedig beszolgáltatjuk – , úgy került a képbe egy nagyobb autó is, ami már egy új Tesla lehetett. A mai növekvő benzinárak sem érintik pénztárcánkat, tudatosan más úton járunk. Véleményem szerint a közeljövőben, a sok bizonytalansággal teli energiaválság kapcsán is sokan komolyan elgondolkodnak a fotovoltaikus napelemek létjogosultságán.
A portátok legújabb ökotudatos „építészeti megoldásában” beszélgetünk, amit ti csak Doboznak becéztek. Valójában egy hajókonténerről van szó, aminek új funkciót kölcsönözve, mintegy 30 m2-en praktikusan, gyorsan, építkezési engedély nélkül megoldódott az elkülönített irodátok kérdése.
Építkezési engedélyt azért nem igényel, mert nincs ide bevezetve a víz, a villany és a gáz. Inspirációként a Magyarországon látott kis ökoházak szolgáltak. Tetszettek, beindította a fantáziámat. Gondoltam, ha már adott a szép tágas portánk, kitalálhatnék rá valami hasonló szellemiségű megoldást. Rájöttem, hogy nem kell feltétlenül legyártatnom elemenként egy környezetbarát házikót arra, hogy külön térbe kiköltöztessem az irodánkat. Mindig is tetszettek nekem a hajóval történő áruszállításhoz használt konténerek, amiket egy ideje kreatívan újrahasznosítanak. Ezt a környezettudatos mozgalmat mi magunk is támogatjuk. Ebből adódóan felkutattam a lehetőségeket és elhatároztam, hogy kerítek egy nagyon jó állapotban lévőt. Nagyon megörültem, amikor egy nagy, 12 m hosszú, 285 cm belmagasságú, szinte vadonatúj állapotban lévőt találtam egy budapesti értékesítőnél. Kínából egyetlen rakományt szállított csupán és a cégnek költségesebb lett volna ennek a speciális méretű darabnak az üresen történő visszajuttatása, mint Európában hagyva eladni azt. Még a tavaly mintegy 30%-kal megemelkedett vas ára sem tántorított el. Októberben leszállították és karácsony előtt ki is költöztethettük a kis stúdiónkat, most már itt dolgozunk. Nagyon szeretjük. Ha most kezdenék építkezni, komolyan elgondolkodnék azon, hogy mindent ilyen elemekből állítanék össze. Az oldalán kivágott részre beállítottam egy újrahasznosított, más számára feleslegessé vált több négyzetméternyi, háromszárnyas üvegajtót, oldalfalait leszigeteltem. A padlófűtést és a klímát is a házon felszerelt fotovoltaikus panelek által megtermelt plusz energia üzemelteti. Télen a tetőre átmeneti megoldásként kerültek a szigetelő panelek, hamarosan megérkeznek a felület felére az új fotovoltaikus napelemek, a másik felén pedig zöldtetős megoldás lesz.
Feltételezem, hogy a vízháztartásotok sem a megszokott módon működik és a szürkevizet vagy akár az esővizet is hasznosítjátok.
Természetesen az esővizet megszedjük. A háztartásunk vegyszermentes, csak lebomló tisztító- és mosószereket, kozmetikumokat használunk. A keletkezett szürkevizet egy tisztítóberendezésen átengedve, a szorgalmas baktériumoknak köszönhetően körkörösen újra használni tudjuk. Ebből kifolyólag nem szükséges ugyan rácsatlakoznunk a csatornahálózatra, ellenben a csatornadíjat fizetjük. Az előírások még nem tartanak lépést a környezetkímélő, fenntartható életmódunkkal.
Kérlek, végezetül áruld még el, mi motivált, hogy másokkal is megismertesd, miért annyira fontos a fenntartható életmód, amit ti önazonosan képviseltek civilként, vállalkozóként?
Pár évvel ezelőtt volt egy hazai kezdeményezés, ami arra buzdított mindenkit, hogy ültessen egy fát. Ezen mélyen elgondolkodva tudatosult bennem, hogy ha már egy fa ültetéséhez manapság országos kampány szükséges, akkor tényleg baj van. Mi eddig több mint 100 fát ültettünk, kampány nélkül. Ez engem akkor arra ösztönzött, hogy másokkal is beszélgessek a fenntartható életmódról, arról, hogy a fogyasztói társadalom negatív következményei már utolértek bennünket. Ha nem változtatnunk Földünk kizsigerelésén, gyerekeink számára nem tudunk átadni egy élhető életteret. Minderről nagyon szívesen bárkivel elbeszélgetek a nyári Gombaszögi Táborban is, ahol első alkalommal előadóként lesz lehetőségem jelen lenni.
Megjelent a Magyar7 2022/16.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
