Valamikor a tizenhetedik születésnapja körül – vagy 1911 karácsonyára, vagy 1912. január 10-i születésnapjára – a kanadai Bernice Palmer kapott egy Kodak Brownie típusú dobozkamerát, amely szerencsére akkor is nála volt, amikor a Carpathia óceánjáró fedélzetén odaért a Titanic elsüllyedésének helyéhez, 1912. április 15-én. Bernice ezzel a fényképezőgéppel készítette azokat a képeket, amelyek elsőként beszámoltak a tragédiáról.
Bernice édesanyjával utazott a Carpathia hétszáz utasa között a Földközi-tengerre. Április 15-én a hajnali órákban Rostron kapitányt azzal ébresztette a rádiós, hogy vészjelzést fogtak a süllyedő Titanicról. Azonnal irányt váltottak, és siettek megtenni a hatvan mérföldet a tragédia helyszínére. A Carpathia útközben hat jéghegy mellett haladt el. Körülbelül hajnali négy órakor érkezett meg, és elkezdte összegyűjteni a túlélőket. Reggel Bernice kiment a fedélzetre, és elkezdte fényképezni, amit látott. Képei közül némelyik valóságos ikonjává vált a Titanic tragédiájának, ráadásul ő volt az első, aki felvételt készített a jéghegyről, amelynek vélhetően nekiment a hajó.
Bernice felébredt a rettenetes hidegben, kinyitotta elsőosztályú kabinja hajóablakát, majd anyjához fordult és azt mondta, „valami borzasztó történt.” Gyorsan felöltözött, és felsietett a fedélzetre. Bernice és anyja csendben nézték, ahogy a Carpathia legénysége kötelekkel emeli a túlélőket a Titanic mentőcsónakjaiból a fedélzetre. A gyermekek annyira féltek, hogy őket vászonzsákokban emelték fel. Bernice visszaemlékezései szerint az utasok „arca fagyott volt és rémült.” Az első osztályú utasok „jól öltözöttek” voltak, „egy jól öltözött nő mindig visel kalapot – még egy hajótöréskor is.” Emlékezett, mennyi nőn volt számára túl nagy kabát, melyeket „kölcsön” kaptak az azóta odaveszett férfiaktól.
Miután az összes túlélőt kimentették, a Carpathia még egyszer körbejárta a Titanic elsüllyedésének helyét. „Láttam a lebegő napozószékeket…” – Bernice ekkor fogta fel az események nagyságát. A Carpathia körülbelül három nap alatt ért vissza New Yorkba. A túlélők kimentése után Rostron kapitány elvetette a Földközi-tengerre vezető utat, és visszafordult. Szigorú parancsot adott ki egyfajta hírzárlatra a Titanickal kapcsolatban, amíg tartott a hazaút.
Bernice-t még a Carpathia fedélzetén megkörnyékezte egy névtelen riporter egy New York-i fotóügynökségtől, az Underwood & Underwoodtól. Gyorsan összeállított egy szerződést, amellyel az ügynökség terjeszthette a Bernice által készített fényképeket. Felajánlotta, hogy előhívják, kinyomtatják és visszajuttatják neki a képeket tíz dollárért. Magában a szerződésben egy dollárról esik szó. Akármennyit is adtak végül, mindkettő nevetséges összeg a Titanic túlélőiről és a jéghegyről készült öt legikonikusabb fényképért. Később, amikor tudomást szerzett az ügyletről, Bernice édesapja igencsak dühös lett, amiért lánya nem ismerte fel képei jelentőségét.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
