Nem véletlen, hogy a feltétel nélküli alapjövedelmet végül sehol sem vezették be, mivel a ténylegesen fennálló szociális kríziseket csak konzerválja.
A balliberális oldal megmondóemberei időről időre felvetik a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének szükségességét Magyarországon. A baloldali politikusok mellett többek között Andor László volt EU-biztos, Bánfalvi István, a LÉT munkacsoport vezetője, Felcsúti Péter, a Magyar Bankszövetség volt elnöke, Ferge Zsuzsa szociálpolitikus, Lakner Zoltán politológus, Misetics Bálint (Új Egyenlőség), Pogátsa Zoltán közgazdász, valamint Surányi György volt jegybankelnök is pozitívan foglalt állást mindeddig amellett, hogy sem a világ, sem Magyarország nem mehet előre az alapjövedelem bevezetése nélkül. Az állam által fizetett ingyenes alapjövedelmet mindenki rászorultságtól és munkavégzéstől függetlenül, rendszeresen és alanyi jogon kapná.
Ez a szép névsorolvasás és állásfoglalás önmagában is az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját dicséri. Azt jelenti, hogy a megvalósításához szükséges költségvetési források rendelkezésre állnak. Ami korábban a szocialista-liberális kormányok idején bizony eleve hiányzott. Mindez egyúttal arra is utal, hogy a balliberális erők feltételezett hatalomra kerülésük esetén rögtön megismételnék 2002-t: ismételten felelőtlen pénzszórással indítanák a kormányzásukat, és csupán pár hónap alatt végeznének az államkassza teljes kiürítésével. „Több pénzt az embereknek!”, ordította akkor az óriásplakát. (De nem az MSZP populista, nem. A jelenlegi kormány az.) S miután menthetetlenül megbillenne a költségvetés egyensúlya, és a csőd szélére kerülne az ország, mint Medgyessy és Gyurcsány alatt, mi lenne azután? Magától értetődő, hogy az alapjövedelmek további folyósítását csak külső hitelekből lehetne biztosítani.
Eddig azonban a Nemzetközi Valutaalap még sohasem adott alapjövedelmek, illetve hasonló jellegű szociális kiadások nyújtásához kedvezményes forrásokat. Legutóbb Görögországban, összhangban az EU vezetőivel, a jövedelmek és a nyugdíjak további és drasztikus csökkentését, mintsem növelését írták elő. Annyit mindenesetre megtanultunk már, hogy – elkerülendő az azonnali összeomlást – az MSZP–SZDSZ-kormányok által felvett nemzetközi hitelek kamatait és törlesztőrészleteit jobboldali, konzervatív kormányok fizetik vissza. A feltétel nélküli alapjövedelem lényege: munka nélküli ingyenpénz osztogatása bárkinek, a magyar adófizetők, a középosztály kárára.
Ezek után vegyük számba a bevezetés gazdasági és társadalmi hatásait! Egy ország minden lakosa által igénybe vehető alapjövedelmet először Új-Zéland vezetett be a világon 1938-ban. Olyan átfogó segélyezési rendszert hoztak létre, amelyben minden állampolgár eltartásra, életszínvonala javítására jogosult olyan esetekben, ha a jövedelme egy központilag meghatározott minimumszint alá csökken. Az ellátások igénybevételéhez két feltételt írtak elő. Egyrészt minden ellátást alanyi jogon nyújtottak, de állampolgársághoz kötötték. Aztán a jövedelem nyújtásához szükséges adóbevételek kimerülésével ezt a feltételt tovább szigorították, és az igénybevételt legalább tízéves folyamatos új-zélandi állampolgársághoz kötötték.
A másik feltétel szerint csak olyan állampolgárok váltak ellátásra jogosulttá, akik esetében a megélhetést szolgáló javak mennyisége a jogszabályban meghatározott minimumszint alá csökkent az életükben bekövetkezett változások miatt. Az ellátások mértékét úgy határozták meg, hogy a rászorulóknak minden évben újra és újra igényelniük kellett az ellátást, és hatósági eljárás keretében évente felmérték az ellátásra szoruló személy javait és jövedelmeit, aztán a törvényi minimumra egészítették ki. Ugyanakkor minden igénylőnek bizonyítania kellett, hogy minden tőle telhetőt megtett a jövedelmei növelésére (álláskeresés stb.).
Az Új-Zélandon bevezetett támogatási szisztéma szolgált alapjául többek között az európai fejlett országokban bevezetett jóléti rendszereknek is. Az azóta összegyűlt tapasztalatok azonban azt támasztják alá, hogy a feltétel nélkül nyújtott segélyek, támogatások a szegénység tartós csökkentésének, újratermelődésének és generációs átörökítésének megakadályozása esetében egyáltalán nem voltak eredményesek, ráadásul jelentős többletterhet jelentettek az adófizetőknek, súlyosan megroppantották a középosztályt, és válságot idéztek elő a kevésbé gazdag országokban.
A feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével szemben számos érv szól rövid és hosszú távon egyaránt. Kedvezőtlenül hatna az ország versenyképességére és hosszú távú növekedési kilátásaira. A feltétel nélküli alapjövedelem csökkentené a munkaerő kínálatát és a foglalkoztatást, ami mérsékelné a gazdaság potenciális növekedési ütemét és a felzárkózás kilátásait. A munkaerő-kínálat csökkenése hosszú távon ásná alá a növekedés alapjait, különösen azáltal, hogy a munkaerő minőségét is erodálná.
Az alapjövedelem elnyelné a jövőbeni költségvetési bevételek egy részét, miközben növelné a kiadásokat. Ezzel egyúttal veszélyeztetné a pénzügyi stabilitást, a költségvetési egyensúlyt, több csatornán keresztül a feketegazdaság bővüléséhez vezetne, ezáltal ösztönözné az adóelkerülést, és káros hatást gyakorolna a társadalom mentális és pszichés fejlődésére is. Számos tanulmány szerint az alacsonyabb foglalkoztatási és aktivitási rátával jellemezhető régiókban magasabb a szenvedélybetegségek és az öngyilkosságok aránya.
A feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben a munkaalapú programoknak több előnye is van. Egyrészt az adófizetők úgy érzik, hogy kapnak valami ellenértéket, amikor azt látják, hogy a támogatásban részesülők megdolgoznak a juttatásokért. Másrészt a tartós munkanélküliek újbóli foglalkoztatásának egyik legfőbb akadálya a közelmúltbeli munkahelyi, szakmai tapasztalat, a munkaalapú programok pedig éppen ezt biztosítják számukra. A munkaalapú programok a motivációk megváltoztatásával kívánnak tartósan segíteni a szegény háztartásokon. Ezek célja, hogy a családok oktatási, egészségi és munkaerőpiaci helyzetével kapcsolatban különféle feltételhez kötött anyagi ösztönzők segítségével egyszerre javítsák a szegény családok anyagi helyzetét és a jövő nemzedék életesélyeit.
Nem véletlen, hogy a feltétel nélküli alapjövedelmet végül sehol sem vezették be, mivel a ténylegesen fennálló szociális kríziseket csak konzerválja, rossz és költséges válaszokat eredményez. Svájcban tavaly nyáron bocsátották népszavazásra, és a lakosság nagy többséggel elutasította. A Finnországban kísérleti jelleggel bevezetett (néhány ezer embert érintő) állampolgári alapjövedelemről az ottani legnagyobb szakszervezet vezetője közölte, hogy az igazságtalan, működésképtelen, gazdaságtalan, ezért haszontalan. Csak arra bátorítja az embereket, hogy kevesebbet dolgozzanak. Egy tetszetős liberális délibáb, ami tömeges elégedetlenséghez, káoszhoz vezetne, hiszen joggal háborítaná fel azokat a munkavállalókat, akik eddig becsülettel adóztak és dolgoztak.
Ráadás, hogy a liberális közgazdászok önmagukat csúfolják meg az ingyenes alapjövedelemmel, hiszen az szöges ellentétben áll az általuk annyit sulykolt Nincs ingyenebéd! című, cinikus szegénységellenes tételmondatukkal. Ezt annyit mondták, hogy már kőbe vésett dogmaként kezelik. Persze értjük mi, a liberálisok minden esetben olyankor használják, amikor nem ők, hanem mások kapnak juttatást az államtól.
Még egy nyomós ok arra, hogy soha többé ne kerüljenek hatalomra.
Novoszáth Péter
A szerző közgazdász, egyetemi docens
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
