Carlo Volpe ötgyermekes családapa, ügyvezető, cserkész, közösségépítő. Többnyelvű családról, szolgálatról, cserkészetről beszélgetett vele a Görögkatolikus Metropólia újságírója egy Telikbányán megrendezett táborban. Az interjút rövidített formában közöljük.
– Hogy kerültél Magyarországra?
– Három hónapra kaptam megbízást egy olasz cégnél, húsz év lett belőle. Informatikai, pénzügyi vezetőként dolgoztam, majd hat évig egy budapesti bankban, ott ismertem meg a későbbi feleségemet, aki folyékonyan beszélt olaszul. Láttam olasz nyelvű szentmisén is, és kiderült, hogy aktív tagja a Comunione e Liberazione nevű katolikus mozgalomnak. Második gyermekünket vártuk 2013-ban, amikor eladták a bankot, Milánóban kezdtem dolgozni. Ez a munka mindössze három napig tartott, mert közben megpályáztam az olasz tulajdonba került Óvártej ügyvezetői állását. Mikor az állást elnyertem, fölmondtam odakint és jöttem vissza. Azóta dolgozom Mosonmagyaróváron és élünk itt a családommal.
– Aktívan részt vettetek a budapesti Comunione e Liberazione (CL) mozgalomban. Mesélj erről!
– Ez egy katolikus lelkiségi mozgalom felnőtteknek, mely az Egyház céljainak megvalósítása érdekében tevékenykedik. Hangsúlyozza az Egyház tanításán alapuló közösség fontosságát. 1954-ben alapította Olaszországban egy pap, mert hiába volt az ország 97 százaléka katolikus, a fiatalok nem tudták megélni a hitüket. Magyarországon körülbelül 40 éve van jelen a mozgalom.
– Mosonmagyaróvárra költözve nem hiányzott ez a közösség?
– Pozsonyba jártunk át, az ottani közösség elég közel volt hozzánk. Aztán a nappalinkban elkezdtünk találkozni a helyi katolikus szülőkkel, családokkal, majd mikor kinőttük, a plébánián folytattuk a találkozókat. Kialakult egy körülbelül húszfős csoport, akikkel rendszeresen együtt imádkozunk, kirándulunk, lelkigyakorlatokon veszünk részt. Most a budapesti és mosonmagyaróvári családokkal nyaralunk együtt…
– Olasz létedre folyékonyan beszélsz magyarul. Mi a család nyelve otthon?
– Az olasz. Mind a feleségemmel, mind a gyerekekkel olaszul beszélek. Mivel rajtunk kívül a gyerekek mindenkivel magyarul beszélnek, néha magyarul szólnak hozzám, de ilyenkor „sajnos nem értem a magyart”. Apósom sváb, a feleségemmel gyerekkorában németül beszéltek otthon. Ő is ezt teszi a gyerekekkel. Ez részünkről tudatos, így már kiskoruktól három nyelvet beszélnek folyékonyan…
– A gyermekek is részt vesznek a CL életében?
Ez egy felnőtteknek szóló mozgalom, de nyilván, ha összejövünk, a gyerekeink együtt játszanak, és együtt vannak a szokásos, közös nyaralásunkon is. Az egyházközségben nem volt kínálat a gyerekek számára, ezért az ő számukra létrehoztam egy cserkészcsapatot. Amikor meséltem az egyházközségi szülőknek, hogy én 24 éves koromig cserkészkedtem Olaszországban, azt mondták: „Na, Carlo, akkor csinálj nekünk cserkészcsapatot!” Elkezdtem keresni katolikus cserkészeket a környéken. Pozsonyban volt legközelebb, ők az Európai Útmutatók és Cserkészek Szövetségéhez (UIGSE-FSE) tartoztak.
– Mesélj az Európai Cserkészekről!
– 1956-ban alapították Kölnben, és annyiban tér el a nemzetközi cserkészektől, hogy katolikusok, és csapataink nem kodeukáltak. Anyaszervezetünk az Európai Útmutatók és Cserkészek Uniója, mely 27 országban van jelen. Szent II. János Pál pápa 2003-ban Krisztus-hívők pápai jogú magántársulásává nyilvánította. Magyarországon 1999-ben alakult a Magyarországi Európai Cserkészek Egyesülete, de már nem volt aktivitás. Jelenleg 3 csapatunk van: az 1. sz. mosonmagyaróvári Beretta Molla Szent Johanna, a 2. sz. budapesti Pietrelcinai Szent Pió, és a 3. sz. budapesti Szent Vlagyimir és Olga ukrán nyelvű csapat. Célunk, hogy értelmes, jó állampolgárokat és magabiztos keresztény felnőtteket neveljünk a gyermekekből. Nevelési módszerünk a cserkészpedagógia négy pillérére épül: kézügyesség, egészség és erőnlét, jellemfejlődés és mások szolgálata, és kiegészül a katolikus hit fejlesztésével. Pártfogónk Szűz Mária.
– Milyen korosztályokat céloznak meg az európai cserkészek?
– Nálunk három korcsoport van (8–11; 12–16; 17–21 éves), fiúk és lányok számára egyaránt, az alapító által létrehozott klasszikus felosztást követve. A 8–11 éves lányok, a katicák mottója: „Íme, itt vagyok”. Játékos, természetszerető, készségfejlesztő, szerető közösségben a boldog család légkörét szívják magukba. A 12–16 éves lányok az útmutatók, már komolyabb próbákat kiállva készülnek föl az élet nehézségeivel való szembenézésre, és arra, hogy egészséges, kiegyensúlyozott, saját egyéniséggel rendelkező, Istent szerető, embertársaikat segítő nőkké váljanak. A legnagyobb lányok a rangerek, akik a lelki, társadalmi, kulturális és fizikai élet elmélyítése által teljesítik be útmutató létüket. A közösség, út, hit és szolgálat témájában elsajátított technikák és készségek fölkészítik őket, hogy Egyházukhoz hű, embertársaikat segítő, kiegyensúlyozott, boldog családanyák legyenek.
A legkisebb fiúk a farkaskölykök, akik a keresztény derű, hűség és őszinteség lelkületében élve megtanulnak „jól játszani, és jól élni”. A mások szeretetének szokása azáltal alakul ki, hogy gyakorolják a mindennapi jótetteket. A felfedezők élete csupa kaland. Az őrsben mindenki felelősségteljes feladatköröket tölt be, így elsajátítják az elsősegélynyújtás, főzés, tájékozódás és a túlélés fortélyait. A szabad ég alatti életet életük „edzőtermévé” teszik, hogy kifejlesszék személyiségüket, és hogy segítsék felebarátaikat. A legnagyobb fiúk a roverek, akik útjuk során saját életük döntéseit érlelik, hogy ezek által férfivá váljanak a szó teljes és keresztény értelmében. Az elindulás szertartása által – ami a cserkészfogadalom megkoronázása – arra törekszenek, hogy folyamatos és önzetlen, felebaráti szolgálatot teljesítsenek, összhangban a hitéletükkel.
– Magyarországon kevesek számára ismert a cserkészetnek ez a formája. Hogyan fogtál hozzá a szervezéshez?
– Gyermekeim számára olyan katolikus cserkészetet kerestem, mint amilyet kisfiúként én is megtapasztaltam. Az interneten keresgélve megtaláltam az európai cserkészetet, de az egyetlen magyar csapat, a dunakeszi, éppen megszűnt. Így hát elkezdtem tanulmányozni a környező országok európai cserkészcsapatait. Láttam, hogy a szlovákoknál egy görögkatolikus püspök, Cyril Vasiľ aktív tagja a mozgalomnak, ezért segítséget kértem egy görögkatolikus pap barátomtól, Dobos András atyától. Az ő segítségével Milan Lach segédpüspök atya irányított a pozsonyi cserkészvezetőhőz, egy olaszul is jól beszélő fiatal ügyvédhez, aki segített a szervezésben, így alakult meg 2017-ben a mosonmagyaróvári csapat. 2023-ban egy budapesti magyar és egy budapesti ukrán csapattal is bővültünk.
A teljes interjú ITT olvasható.
Szerző: Király András
Forrás és fotó: Görögkatolikus Metropólia
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
