Az aszimmetrikus organokatalízis kifejlesztéséért Benjamin List német és David MacMillan brit-amerikai tudós kapja az idei kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerdai stockholmi bejelentése szerint.
Molekulákat építeni nehéz művészet.
Benjamin List és David MacMillan precíz új eszközt alkotott a molekuláris építészet számára,
az organokatalízist, amely nagy hatással volt a gyógyszerészeti kutatásokra, és „zöldebbé” tette a vegyészetet – méltatta a két tudóst az illetékes bizottság.
Sok kutatási terület és iparág függ attól, hogy a kémikusok képesek olyan molekulákat építeni, amelyek rugalmas és tartós anyagokat alkotnak, energiát tárolnak elemekben vagy épp meggátolják a betegségek előrehaladását.
Ehhez katalizátorokra, a kémiai reakciókat felgyorsító anyagokra van szükség – írták az indoklásban, példaként említve az autókban lévő katalizátorokat, amelyek ártalmatlan molekulákká alakítják a kipufogógázban lévő mérgező anyagokat. Az emberi szervezetben is ezernyi katalizátor van enzimek formájában, ezek „csiszolják” az élethez szükséges molekulákat.
A katalizátorok ezért alapvető eszközök a kémikusok számára, a kutatók azonban régóta úgy vélték, hogy csak két fajtájuk létezik: a fémek és az enzimek. Benjamin List és David MacMillan azonban 2000-ben, egymástól függetlenül kifejlesztett egy harmadik fajta katalízist, amelyet aszimmetrikus organokatalízisnek hívnak és kis méretű szerves molekulákat használ.
A katalízisnek ez a koncepciója annyira egyszerű, mint amennyire ötletes,
és sokan el is csodálkoztak azon, hogy miért is nem gondoltunk rá korábban” – fogalmazott Johan Aqvist, a kémiai Nobel-bizottság elnöke.
aA idei kémiai Nobel-díjról részletesebben is olvashatnak majd portálunkon.
A kémiai Nobel-díjat 1901 óta most 113. alkalommal ítélték oda,
nyolc alkalommal (1916, 1917, 1919, 1924, 1933, 1940, 1941 és 1942) nem osztották ki. A kitüntetést 188 tudósnak ítélték oda, de a díjazottak száma csak 187, mert az angol Frederick Sanger – eddig egyedüliként – kétszer (1958, 1980) is megkapta. Az elismerésben 63 alkalommal részesült egy, 25 alkalommal kettő és 25 alkalommal három tudós.
A kémiai Nobel-díjat legfiatalabban 1935-ben az akkor 35 éves francia Frédéric Joliot-Curie, legidősebben, 97 évesen pedig 2019-ben az amerikai John Goodenough nyerte el, aki a Nobel-díj történetének korrekordere is egyben.
A kitüntetettek között hét nő van: a lengyel-francia Marie Curie 1911-ben, lánya, Irene Joliot-Curie 1935-ben, a brit Dorothy Crowfoot Hodgkin 1964-ben, az izraeli Ada Jonat 2009-ben, az amerikai Frances H. Arnold 2018-ban, a francia Emmanuelle Charpentier és az amerikai Jennifer A. Doudna pedig tavaly nyerte el az elismerést, ez volt egyben az első alkalom, hogy egy tudományos Nobel-díjon kizárólag nők osztoztak.
Marie Curie 1903-ban (férjével, Pierre Curie-vel megosztva) a fizikai Nobel-díjat is megkapta, így a nők között ő az egyedüli kétszeres Nobel-díjas,
és az összes kitüntetettet tekintve is az egyetlen, aki két külön tudományágban is kiérdemelte az elismerést. Az egyetlen kémiai Nobel-díjas házaspár is a Curie családból került ki, Irene és férje, Frédéric Joliot-Curie 1935-ben együtt kapták meg az elismerést. Az 1954-ben kitüntetett amerikai Linus Paulingot 1962-ben a Nobel-békedíjjal is elismerték, ő az egyetlen Nobel-díjas, aki mindkét kitüntetését egyedül kapta.
A neki megítélt kémiai Nobel-díjat két tudós nem vehette át: Adolf Hitler parancsára 1938-ban Richard Kuhn, majd 1939-ben Adolf Butenandt kényszerült a kitüntetés visszautasítására. A két német tudós a második világháború után már csak a díjjal járó érmet és diplomát vehette át, a pénzösszeget – az alapító Alfred Nobel rendelkezései miatt – már nem kapták meg.
Magyar származású tudósok közül eddig öten kaptak kémiai Nobel-díjat.
Az 1925. évit a Németországban élt Zsigmondy Richárd vehette át „a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek”. Az 1943. évit a Dániában és Svédországban élt Hevesy György kapta „a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért”. 1986-ban a Kanadában élő Polányi János megosztva kapta a díjat „a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért”. 1994-ben az Egyesült Államokban élő Oláh Györgynek „a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért” ítélték oda, míg 2004-ben az Izraelben élő Avram Hershko (Herskó Ferenc) „az ubikvitin-közvetítette fehérjebontás felfedezéséért” megosztva kapta meg a kémiai Nobel-díjat.
Az elmúlt évtized kémiai Nobel-díjasai:
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
