Máté Gábor és Horvai István 2004-ben végzett színészosztálya 2007 óta minden nyáron összegyűlik, hogy pár alkalommal eljátsszák egyikük életét Máté Gábor vezetésével. Most Vajda Milán került sorra. Az egyetem után rögtön vidékre szerződött, de pár éve már az Örkény Színház társulatát erősíti. Sokan az édesapját látják viszont benne: Vajda László a legendás kaposvári társulat alapító tagja volt, később pedig a Katona színésze lett. A Zsámbéki Gábor által rendezett Egy lócsiszár virágvasárnapja című Sütő-drámában nyújtott főszerepe pazar, de emlékezetes marad Poloniusa vagy Kuliginja is. Pályája tragikus hirtelenséggel ért véget.
– Betöröd az ajtót, vagy segítséget kérsz? – Betöröm! – Végre sikerül betörnöd az ajtót, és akkor megtalálod a halott apádat.
A nyitójelenetben a 90-es évek kedvelt lapozgatós fantasykönyveinek mintájára tárul a nézők elé Vajda Milán életének legszomorúbb napja. Ennek huszonkét éve, de a színész életében a mai napig sok mindent meghatároz. És erről szól ez az előadás is: a hiányról, a magára maradásról és arról, hogy az operatőrnek készülő fiú végül miként választja a színészi hivatást és válik fajsúlyos művésszé, miként képes megküzdeni apja ránehezülő árnyékával.
Nem kis merészség kell ahhoz, hogy valaki tálcán kínálja föl az életét, fájdalmát és örömét, minden gyarlóságát, még ha dramatizált formában is. Vajda Milán élete nem jó alap a bulvármédiának, nincsenek botrányai, szerelmi háromszögei. Egy egyszerű, nagy szívű, érzékeny ember, aki a legteljesebb mértékben akar jelen lenni minden pillanatban, legyen szó színházról, szerelemről vagy a barátokról. De épp ez teszi őt annyira szerethetővé.
http://mno.hu/
A Vajda Milán, ahogy az összes többi eddigi AlkalMáté-életlenyomat, egyszeri aktualitása ellenére is nagyon jó darab; szellemes szövegeivel, jól megkomponált betétdalaival önmagában is megállja a helyét. Végigkövethetjük benne, ahogy a szorongó színész megtalálta önmagát a színházi közegben, hogy az egymondatos filmszerepeket is a legkomolyabb hozzáállással kezeli, de közben a saját édesanyjával időről időre megpróbálja megértetni, hogy ő igazából egy kis nímand ebben a szakmában, és nem fogja tudni elintézni, hogy Pécsi Ildikó a nemzet színésze legyen.
Megérthetjük az előadásból, hogy Vajda Milán számára mit jelent az igazi színház. Tudja: nem kell Hamletet játszani ahhoz, hogy valakire fölfigyeljenek. Amikor a beteg édesanyjának olvas fel egy Maupassant-novellát a kórházban, a magába roskadt, haldokló betegtársak is új életre kelnek, eldobják a vizeletes zacskót és a járókeretet.
http://mno.hu/
Egyéb elfoglaltságaik miatt Kovács Patrícia, Szandtner Anna és Gál Kristóf nem tudott részt venni a mostani önfeltáró játékban. Hiányoznak persze, de így is ütős előadássá állt össze Vajda Milán élete. Zseniális alakításokat láthattunk megint: Dömötör András Mácsai Pál-paródiája mindent visz, Mészáros Máté Molnár Piroskaként és Korda Györgyként felejthetetlen, de Péter Kata is sziporkázik a különféle karakterekben, ahogy Jordán Adél vagy Mészáros Béla is. Máté Gábor egykori osztályának tagjait együtt látni mindig az év színházi eseménye. Bármilyen messze sodorta is őket az élet, figyelik egymást. Irigylésre méltó közösségi összetartozás munkál bennük. Hitelesek, felszabadultak, színpadi jelenlétük minden pillanatban erős. Jövőre Fenyő Iván életét veszik górcső alá. A spirituális úton tévelygő színész jó ideje nem vesz részt ugyan az AlkalMáté Trupp előadásaiban, de életével elegendő alapanyagot szolgáltat egy jó kis epés drámához.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.01.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
