Kellett venni valami háztartási gépet, éppen Budaörsön, ott a Media Markt, hát alig sikerült. Az ember és felesége bemennek, viszonylag hamar kiszemelnek egy ilyen holmit, mert túl akarnak lenni rajta,az ember keresi az eladót a szemével (nem az eladó őt, addig se vette őt észre senki, pedig elment három piros pólós helyi erő mellett), majd minden érzékszervével,végül meglátja, kiszagolja a távolban, odaaraszol, az belemélyedve a számítógépbe, az ember keresi a szemkontaktust, krákog, az nem jön ki a mélyedésből semmiképp sem, végül hirtelen a telefonhoz nyúl, üti-veri, mert nem kap (belső) vonalat, félrenéz, véletlenül találkozik pillantása az emberével (=Vásárló), elkapja a tekintetét, újranekiveselkedik a telefonnak, nem, és nem. Semmi kontaktus eddig eladó és vevő között. Tartja a kagylót, elnéz a távolba, lecsapja a kagylót, odarohan — amiről kiderült — egy megnyitott account (=egy másik vásárló), az is nagygépre nyomult, ki-betologatják a bestiát, várok, percek jönnek-mennek, tanácstalanság, eladó visszaviharzik a számítógépbe, bütyköli az adatokat, a placcon nyilvávalóan a számítógép az úr. A vevő mályen leszakadva a hierarchiában.
Sehol máshol nincs eladó (asszisztens? tanácsadó?) a láthatáron, nézzük a tévét, egy kormányember lelkesen magyarázza az e heti csúcsadatokat. A Media Marktot nem érdekli az ember (vevő? fogyasztó? úr?). Az ember végül elunja, érdesen rászól a számítógépszerelőre eladóra, hogy venne egy izét. „Jó, most nincs itt senki, Géza vacsorázik.” OK, végtére, ő is ember. „Majd jövök, amint tudok.” Jó. Elmegy húzogatni. (Mit keresek még mindig itt? A vásárlás iránti gyűlölet, és a további kellemetlenségek elkerülése az oka, amivel egy másik center bejárása jár.) Nos, mivel munkaszerűen (életvitelszerűen) foglalkozom az ilyen szarfészkek gyenge kultúrájú, bosszantóan rosszul menedzselt cégekkel, mint a (magyar) Media Markt, egyre érdekesebbnek tartom a dolgot, field trip kvázi. Közben a sor gyűlik körülöttem, négyen-öten vannak már, akik venni akarnának valamit 50-100-200 ezer forintért, de a Media Markt nem engedi. Az eladó káosz frontvonalában tartózkodó alkalmazott közben visszatér a nagygép húzogatásából, na hova — bele egyenest a PC-be. A sor/kör ideges. Valaki elmegy az információs pulthoz érdeklődni a perspektíváink felől, aminek biztos jelét halljuk a hangszóróból: „Az illetékes osztályvezető hívja a 252-es melléket.” Emiatt az alkalmazott magát exkuzálva közli: „Nem tudok elmenni, várom a telefont.” Akkor én is el az információhoz. Belefognék elmagyarázni a helyzetet, a férfiú türelmes, de tapintatos megjegyzi, hogy nem tartozik a kérdéses helyhez. Ó, bocs. Azt hittem, ez még a Media Markt.
A káosznak Géza (valójában nem Géza) megérkezése vett véget, aki kipihenten, jóllakottan, egyszersmind megütközve kérdezi, amikor elkezdek vágtatni felé: vajon miben segíthet. (Eleve rossz a kérdés, de hát nem tanították meg neki.) Elmondom. Géza megnyitja a saját számítógépét, kiírja a cikket, közben magyarázom neki egy enyhén frusztrált vásárló életét a Media Marktban, nem hatja meg, kérek házhoz szállítást és beszerelést is, mondom végül, jó, de az négyezer meg hatezer pluszban, mondja, naná, na jó, hála istennek 50km-en belül lakom. Mikor hozzák? Csütörtökön. 10 és 17 között. Esetleg jobban behatárolni? Hívják reggel a szállítót. És akkor be is szerelik? Nem, azt nem ők csinálják. De miért nem? Mert milyen lenne, akkor csak három helyre jutnának el naponta. Nem olyan nagy baj, mondom, viszont lenne egy elégedett vásárlójuk. (Újra felhívom a figyelmet a Media Markt makacs gyakorlatára és mindent átjáró kultúrájára, miszerint a vásárló mint olyan nem érdekel senkit.) Az elégedettség szó sem hatja meg Gézát. Akkor ki szereli be a gépet? Azokat majd maguknak fel kell hívni, itt a számuk. Három napon belül kijönnek. És — beépített lévén — a bútorlapot is átszerelik? Hát azt nem tudom, lehet. Beszéljék meg velük. Csúcs. 2015. Gézának goodbye.
Kifelé három vagy négy pénztárban csevegnek az alkalmazottak. (Egy sem tudta volna máshol hasznosítani magát — például a háztartási gép részlegen.) Megközelítjük az egyiket. Hirtelen mogorva lesz. Zavarom. Hitelkártya, pecsét.
Media Markt. Egy német cég (eleve nem a vásárlóközpontúságáról ismert a hozzáértők körében) Magyarországon teljesen elveszítette a küldetését, fogalma sincs az értékesítésről, a vásárlásról mint élményről, csak bevágja a százmilliós árukészletét egy csilivili (bár elég unalmasan üzemeltetett) raktárépületbe, oszt vigyétek, ha bírjátok. Mert hülyék vagytok (hogy ide jártok).
Ui.: Senki egyszer sem köszönt nekünk, amíg ott jártunk.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
