Egy, még mindig új és még annál is színvonalasabb komáromi galéria: a Platz Vataščin Péter2025. 08. 06., sze – 16:48 Komárom |
A Komáromi Platz Galéria magánkezdeményezésből fakadt, s az elmúlt három és fél évben sajátos színt adott hozzá a komáromi művészeti élethez. Jelentős alkotók fordulnak meg a falak között, emellett némi magyar-szlovák, sőt cseh kulturális közvetítést is ellát a galéria, ahol a képzőművészet mellett a zene, könyvbemutatók és előadások megjelennek a kínálatban.
„Az alapgondolat az volt, hogy csináljunk egy helyet, ahol jól érzik magukat az emberek”
– mondja Méhes Vilmos ötletgazda. Ő maga régóta járja a hasonló európai kiállítótereket, így találkozott azzal is, hogy sokszor egy-egy háztömb lakásában működnek a galériák – mégpedig nem egyszer igen jónevűek. Miután megvette és felújította a komáromi Štefánik tér 15. száma alatt található egykori bérházat, „rögtön tudta”, hogy abban „egyszerűen lesz egy galéria”, ahol méltó helyen lehet kiállítani a neki és barátainak tetsző műveket.
Volt aztán még egy indítóok: a Quimby együttes két tagja Kiss Tibor és Varga Livius a Sztárvársz műsorban beszélgettek többek közt arról, hogy előbbi egyik legfőbb vágya egy ház, ahol közösség, kulturális és művészeti élet zajlik. „Ez a gondolat is bejött nekem ezzel a komáromi házammal kapcsolatban, ami egy teljesen romos épület volt. A galériát megvalósítottam, a többit viszont elvetettem, mert azért jó, hogyha egy épület nem csak pénzbe kerül, hanem pénzt is hoz“ – meséli, utalván az épületen belül működő étteremre és az irodákra, ám siet hozzátenni, hogy azért az udvaron vagy a pincében rendszeresen koncertek vannak – főleg a blues és a jazz műfajában. Falusi Mariann mellett már Peter Lipát is vendégül látták.
Maga a háztömb egyébként 1911-ben épült, a felújítása során pedig kifejezetten ügyeltek arra, hogy az eredeti stílusa megmaradjon. A patina tehát nemcsak megmaradt, hanem kifejezettebb lett, így a belterekben járva, mintegy mellékesen kicsit visszarepülhetünk képzeletben a Monarchia utolsó éveibe is, miközben némi remek kávét vagy teát is elfogyaszthatunk.
Tárt kapuk
A MENTOR Polgári Társulás által működtetett galéria nyitásakor 2021 végén még csak abban gondolkodtak, hogy a komáromi művészeknek biztosítanak teret. Ezt a szerepét azóta is betölti, elég csak Kopócs Tibor, Szilva József vagy Szkukálek Lajos nevére gondolni – sőt utóbbi hosszú hónapokra műteremként használta a galéria egyik részét.
Ahogyan aztán jöttek egymás után a tárlatok, úgy döbbent rá az ötletgazda és barátai, hogy „nagyon komoly kiállításokat” tudnak a városba hozni.
Elég csak megemlíteni André Kertész, Jan Saudek vagy Alföldi Róbert nevét – de azt is, hogy Mácsai Pál és Parti Nagy Lajos is nyitottak már meg kiállítást itt személyesen.
Átlagban kéthavonta nyílik új tárlat a galériában, vagyis nem „terhelt” az időbeosztás. A megnyitók egyébként szinte rendre teltházasak, s már napközben is rendszeresek a látogatók. Ráadásul ha valaki nagyon be akar jutni nyitvatartási időn (keddtől vasárnapig 10.00 és 18.00 között) kívül, akkor a kapun található telefonszám felhívásával kis szerencsével még ezt is megteheti.
Belépődíj nincs, s nem is tervezik, hogy lesz. Az egy alkalmazottal működő kiállítótér egyelőre veszteséges, de Méhes szerint nem is a profitszerzésen törik a fejüket. Mindenesetre lassan be szeretnének kapcsolódni különféle pályázatokba is, amelyek legalább nullára kihozzák a költségvetést.
„Csináltunk egy molinót a ház homlokzatára, hogy látszódjon, hogy mi van nálunk kiállítva. Az első emeleten van a galéria, ezért ez nálunk nem úgy működik, hogy belátnak az ablakon és akkor bejönnek. De ez nem gond, mert azért megtalálnák bennünket. A megnyitót, a szervezés egészét, a művek biztosítását, szállítását, ezeket mind mi intézzük. Örülünk, ha sor kerül egy beszélgetésre a művésszel, amit fel is veszünk és feltöltünk a YouTube-ra“ – mondja Méhes.
A Platz animálja a Selye János Gimnázium és a Marianum Egyházi Iskolaközpont diákjait is, akiknek pedagógusai rendszeresen tartanak itt órákat. Vagyis a kiállítótér felszereltsége, fényei nemcsak a művészet bemutatásához, de az oktatáshoz is kiválóak.
A magyar művészeken van a hangsúly, de működik a kulturális közvetítés is
A magyarországi alkotók bevonása magától értetődő lépés volt, hiszen Méhes kapcsolathálója ott megfelelően kiterjedt. Az onnan származó kiállítók sorában az első egyébként a jól ismert Szüts Miklós volt, de fontos megemlíteni Vojnich Erzsébet nevét is. Másfelől a szomszédban több a művész, mint amennyi a kiállítóhelyek kapacitása, ráadásul a politikai megosztottság még tovább szűkíti az utóbbiak körét. Magyarországról viszont könnyű eljutni Komáromba, ahol egyben a helyi és a szlovákiai közönség előtt is bemutathatja magát egy-egy képzőművész vagy fotós.
Már arra is volt példa, hogy teljesen személyre szabott gyűjteményt mutathattak be Komáromban. Ez volt Alföldi Róbert kiállítása.
„Elmentünk hozzá. Azt hittem, hogy megmutatja a festményeit, amiket ki fog állítani. Akkor azt mondta, hogy neki egyetlenegy festménye sincs, mert mindent eladott. És akkor megbeszéltünk egy dátumot, ő bérelt egy ateliert magának Pesten, és akkor másfél hónap alatt megfestett 40 képet. Ezeket állította ki nálunk”
– mondja Méhes.
Kapcsolódó cikkünk Komárom |
A komáromi születésű, de Ausztráliában élő Žužu Gálová először állít ki szülővárosában. Festményei és tusrajzai a mindennapi tevékenységekből kiindulva arról is szólnak, hogy merjük követni az álmainkat. A She is the Story elnevezésű tárlat egyben a fenntartható életmódról is szól.
Meglehetősen nagyszámú érdeklődő gyűlt össze kedd este a komáromi Platz Galériában, hogy olyasmit lássanak, amit eddig sosem: Žužu Gálová kiállítását a szülővárosában.
Az év nagyobb részében Sydney-ben élő és alkotó művész kiállított művei az ismertető szerint „a szenvedélyt, a bátorságot és azt az ösztönös vágyat ünneplik, hogy azt tegyük, ami igazán teljessé tesz minket”. A szöveg hozzáteszi: „A kiállítás egyszerre személyes vallomás és nyitott meghívás – értelmezésre, inspirációra, s talán egy apró belső forradalomra is.”
Az alkotások egyik része a fenntartható életmóddal foglalkozik, amely a művész „Fenntarthat/atlanok” című könyvén alapul.
Ez az első kiállítása a szülővárosában. Mit jelent ez Önnek?
Különleges érzés, mivel már sok helyen volt tárlatom, de hogy hazai terepen legyek, az az eddigi komfortzónámon kívül esik. Az embereket mégiscsak ismerem, itt van a családom, s nagyon örülök, hogy itthon is jelen lehetek.
És ez talán nem is az utolsó kiállítás…
Ha lesz érdeklődés, akkor biztosan nem.
Milyen gyakran jár haza Ausztráliából?
Minden évben igyekszek. Néha sikerül kétszer is. És természetesen, ha lehetséges, két-három hónapra jövök, mégpedig azért, hogy jól érezhessem magam itt, és hogy a családom is ugyanígy érezzen.
Van egyébként a komáromi hátterének valamilyen hatása a művészetére?
Biztosan van, hiszen lényegében itt nőttem fel, kezdtem alkotni és jártam alapiskolába. Szóval ez biztosan megjelenik valahogy az alkotásban, amely többé-kevésbé az önfelfedezésről is szól, erre szolgál az egész alkotófolyamat is…
Ez önelemzést is jelent?
Bizonyos részben igen, ami a szenvedélyeim és érdeklődési területeim kifejeződése is.
Honnan meríti az inspirációt? Csak egy forrása van ennek, esetleg több is?
Több forrásom van, az inspirációmat a saját életem jelenti, vagyis az, amit megélek. Ez valami olyasmi, amellyel inspirálni szeretnék, hiszen a fő témám a nő és annak ereje. Szívesen motiválnék – persze nemcsak a nőket, hanem egyáltalán az embereket abban, hogy azt tegyék, ami érdekli őket, s kövessék az álmaikat.
Lehet-e azt mondani, hogy az Ön alkotása „női művészet“?
Azt hiszem, igen. Tudom, hogy a nők jobban vonzódnak a művészetemhez, s jobban is tetszik nekik. Ám természetesen nemcsak a nőknek szól kizárólagos módon. Nálam ez úgy működik, hogy többé-kevésbé amit megélek, azt is alkotom meg. Annak, hogy nő vagyok, pedig örülök.
A tárlat – amelynek társszervezője a komáromi Regionális Művelődési Központ – augusztus 23-ig tekinthető meg a galéria rendes nyitvatartási idejében (kedd-vasárnap, 10.00-18.00).
„Magyarok vagyunk, a galéria is inkább a magyar művészek felé orientálódik. De most örülök, hogy lettek szlovák hátterű kiállításaink is, és most sok olyan szlovák eljött hozzánk a megnyitóra, akik eddig még nem jártak nálunk”
– utal végül az aktuális kiállításra: Žužu Gálová festményeire és tusrajzaira, amelynek megnyitójáról mi is írtunk. A korábbiak közül még Marek Ormandíkot kell mindenképpen megemlíteni.
A szekér pedig megy… A 2026-os mellett már gyakorlatilag a 2027-es évük is tele van kiállításokkal. Még véletlenül sem kell tartaniuk attól, hogy nincs mivel megtölteni a kiállítóteret.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
