Egy ősi hely gyökerezik a mai, modern Peking szívében: a Tiltott Város évtizedek óta Kína egyik leghíresebb látnivalója. A város építését 1420-ben fejezték be, amely a Ming-dinasztia császárjának, Yongle-nak a palotájaként és birodalmának központjaként szolgált.
Titokzatos, ősi hely Peking központjában, amely folyamatosan mozgatja a történészek képzeletét. Nem csak a misztikus története miatt, hanem többek között a mérete végett is. Az első Tiltott Város, azaz a hajdani kínai császári palota falai ugyanis körülbelül akkora területet zártak körül, amelyben több mint ötven Buckingham-palota is elfért volna. Az uralkodó ráadásul létrehozott a város központjában egy olyan magánszentélyt is, amelybe a kínai császáron kívül csupán a családja és az eunuchja léphetett be. A Tiltott Város közel öt évszázadon át szolgált a császári hatalom székhelyeként, és még ma is fontos eleme a kínai kulturális örökségnek.
Ming Jung-lö az egyik legaktívabb kínai császárként uralkodott. Miután a régi fővárosban az új császárnak túl sok ellensége volt, ezért úgy döntött, hogy a fővárost északra helyezi át, mivel ott jóval több támogatást élvezett. Beiping városát Beijinnek nevezték el, és nem véletlenül viseli ezt a nevet a mai napig. Ez a mai Peking városa. Pekingben nem volt méltó palota a kínai császárnak, így Ming Jung-lö elkezdett építtetni egyet. A Tiltott Város építése összesen tizennégy évig tartott, és több mint egymillió ember vett részt. Az építkezéshez szükséges, csakis a legjobb minőségű anyagokat egész Kínából szállították Pekingbe. A Tiltott Város persze abban az időben kissé más volt, mint amilyennek most látjuk: a császári palota történelme során többször is elégetett a tűzben.
Ritkán említik azonban, hogy Ming Jung-lö nem az első császár volt, aki felépítette ezt a helyet. A modern pekingi utcák alatt egy sokkal korábbi palota maradványai fekszenek. A Ming-dinasztia hatalomra kerülése előtt több mint háromszáz évvel egy úgynevezett falvárost építettek a mai Pekingben. Az egykori település kapuin belépve egy másik, igen magas falú komplexum üdvözölte a látogatókat: mondhatni egy város a városon belül, ahol egykor talán a kissé elfeledett Liao-dinasztia tagjait találhattuk.
„Fontos a dinasztia és a Tiltott Város kapcsolatában a talán szócskát hangsúlyozni, pont azért, mert Liao család nem egyetlen fővárost használt székhelyeként, hanem szám szerint ötöt” – mondja Jonathan Dugdale, a Birmingham Egyetem középkori történelem szakos PhD hallgatója, aki doktori disszertációjában a Liao család históriáját kutatja. – „Négy terület képezte a Liaók birodalmának kardinális pontjait, miközben olyan pénzügyi forrásokkal is rendelkezett, amellyel fenn tudott tartani még egy ötödiket is, pontosan a korábban említett négy terület középpontjában. Úgy tudjuk, hogy a császár és az udvartartása egész évben a városok között utazgatott.”
Maga Peking neve szó szerinti fordításban „északi fővárost” jelent, amely a Ming Birodalomban elfoglalt helyét és betöltött központi szerepét tükrözi. Ám a Liao-dinasztia korából ugyanez a város Nanjing, mint a „déli főváros” néven ismert. Jonathan Dugdale szerint ez pedig egy igencsak eltérő világrendet tár fel. A Liao-dinasztiát Kelet-Ázsia egyik legfontosabb politikai hatalmaként ismerjük, amely több mint kétszáz éven át uralkodott. A császári család a nyugat-ázsiai területektől kezdve, az akkori Mongólia (Mandzsúria) északi területeit elérve terjeszkedett egészen a keletre fekvő Koreai-félszigetig. Mégis, ez a geopolitikai befolyás talán a legkevesebb, ha a Liao-dinasztia eredményeit nézzük.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
