A szerelem Párizsában hunyt el 2019. február 25-én Ullmann Ágnes, akit a szélesebb közvélemény alig ismer, pedig jelentős tudós volt. Az erdélyi származású hölgy lesz az egyik a 72 tudós nő közül, akinek a nevét felírják az Eiffel-toronyra. Az építmény első emeleti frízére a 19. század végén 72 jeles férfi neve került, ezt a tudományos panteont egészíti ki most a párizsi önkormányzat tudós nők nevével.
Ullmann úgy lett a Pasteur Intézet elismert mikrobiológusa, hogy tehetségének, bátorságának és pár szerencsés találkozásnak köszönhetően sikerült leküzdenie a háború és a különböző diktatúrák akadályait. Leendő párizsi kollégáit egy tanulmányút alatt először azzal nyűgözte le, hogy meg tudott javítani egy laboratóriumi centrifugát. 1960-ban, életveszélyes szökés árán került ki végleg Párizsba, ahol aztán szakmailag is otthonra lelt.
Tudományos eredményeivel hozzájárult a molekuláris biológia és a mikrobiológia alapjaihoz.
Ullmann Ágnes még Budapesten, férjével, Erdős Tamással közösen két tanulmányt közölt a rangos Nature-ben a sztreptomicin nevű antibiotikum hatásmechanizmusáról. Később, már Párizsban, a Nobel-díjas Jacques Monod professzorral, majd a saját munkatársaival dolgozva hozzájárult a molekuláris biológia alapvető fogalmának, a promoternek a meghatározásához, ez az a kolibaktériumban található génrendszer, amely a tejcukor lebontásához szükséges enzimeket szabályozza, a ciklikus adenozin-monofoszfát mikroorganizmusokban, ahol a könnyen hasznosítható szénforrás jelenléte gátolja más, kevésbé előnyös szénhidrátok lebontó enzimeinek szintézisét. Ezáltal a sejt energiát takarít meg, így csak a leghatékonyabb tápanyagot bontja. Ez végső soron a szamárköhögést okozó baktérium toxinja hatásmechanizmusának leírásához vezet.
2002-ben elnyerte a mikrobiológiai tudomány egyik legnagyobb nemzetközi kitüntetését, a Robert Koch-emlékérmet.
1927. április 14-én született Szatmárnémetiben, magyar zsidó családban, de a középiskolát már Aradon végezte, aminek köszönhetően menekült meg az észak-erdélyi deportálástól. Miután 1945-ben érettségizett, a kolozsvári egyetemre jelentkezett, éppen a második világháború utáni átmeneti időszakban, amikor a városban párhuzamosan működött a magyar és a román egyetem, az oktatást azonban egyre inkább ideológiai szempontok határozták meg. „Az egyetemen töltött első két évemben Kolozsvár a senki földje volt. A polgári lakosság nagyobb része elmenekült Erdélyből, mert nem tudták, hová csatolják legközelebb.”
Vegyészi tanulmányait végül is a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be 1949-ben, majd kutató lett az Orvosi Vegytani Intézetben, amelyet Szent-Györgyi Albert tanítványa, Straub F. Brúnó vezetett.
1956-ban, a forradalom napjaiban Ullmann részt vett az ország újjáépítését célzó Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága szervezésében. Ott volt a december 4-i asszonyok tüntetésén, amikor a Hősök terén több ezer nő és lány emlékezett némán a szovjet hadsereg egy hónappal korábbi bevonulására.
Visszaemlékezése szerint 1957-ben meghívták egy londoni szimpóziumra, és meglepetésére még útlevelet is kapott, brit vízumot viszont már nem.
Egy követségi kapcsolatnak köszönhetően viszont francia vízumhoz jutott, így jutott el Párizsba, ahol első dolga volt ismeretlenül felkeresni Monod professzort a Pasteur Intézetben.
„Minden bátorságomat összeszedve elmondtam neki, hogy ha megengedi, hogy a laboratóriumában dolgozzak, akkor hat hétre meghosszabbíthatom a tartózkodásomat, ellenkező esetben nagyon hamar vissza kell térnem Budapestre.” Szökésre ekkor még nem gondolt, nem akarta hátrahagyni Budapesten maradt férjét, aki az ’56-os retorziók után biztosan nem kapott volna útlevelet.
Így dolgozhatott az ötvenes évek végén két alkalommal is rövidebb időszakokat a Pasteur Intézetben. Visszaemlékezése szerint váratlan népszerűségre tett szert, amikor egyszer sikerült megszerelnie egy Spinco centrifugát. Ezt annak köszönhette, hogy Magyarországra az embargó miatt csak darabokban érkezhettek a hasonló laborfelszerelések, a kutatók így jól tudták, hogyan kell összerakni őket. Ezekben a hetekben került közeli barátságba François Gros biológussal, akinek bevallotta, hogy szeretne örökre Párizsba költözni. Az említett Jacques Monod megszervezte szökésüket Franciaországba.
Párizsban Ullmann a Pasteur Intézet egyik kiemelkedő kutatója lett, kutatási igazgatóként, majd a nyolcvanas években igazgatótanácsi tagként dolgozott az intézményben, ahová még nyugdíjazása után is bejárt, amíg azt egészsége engedte.
Oktatóként is jelentős eredményeket ért el. Halála után róla neveztek el egy épületet a Pasteur Intézet kampuszán. A magyarországi tudományos életben is részt vett. Külső tagja volt az MTA-nak, és támogatta a kapcsolatot a Szegedi Tudományegyetem és a Pasteur Intézet között.
A „Pasteur nagyasszonyaként” emlegetett világhírű tudós neve tehát felkerül 71 társával együtt Párizs egyik legismertebb látványosságára, hogy felhívja a figyelmet a nők kimagasló teljesítményére a tudomány területén.
Makovitzky József/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
