Rendhagyó útibeszámoló: Koppenhágában, Dánia fővárosában jártunk. Íme a tapasztalataink, 5 pontba összegyűjtve.
1. A tenger mellett élő népség pofátlanul nem fázik
A harisnya, amit itthon +15 fok felett hordanak csak a nők, a dánoknak teljesen megfelel nulla Celsius körüli hőmérsékleten is. A férfiak hasonlóképpen vannak a vékony nadrággal. Hagyján, de időnként még fel is tűrik a szárát egy kicsit – vagy azért, hogy ne legyen vizes, vagy azért, mert kissé melegük van. A szakadt farmer, amin átfúj a hideg, párás tengeri szél, teljesen komfortos viselet – még biciklin is. Eső, hó, jöhet minden, a dánok akkor is biciklin járnak.
2. Mindenki kedves
Már a repülőtéren az a felirat fogad, hogy „Üdvözöljük a világ legboldogabb országában!” Ugyan minden évben változik, melyik nép a legboldogabb a világon, Dánia általában a dobogó körüli helyeken végzi. És ezt a nép fiainak viselkedése is tükrözi: a csemegepultban álló eladótól kezdve a jegyszedőkig mindenki mosolyog, és elköszönéskor szép napot/estét kíván. Nem művigyorral. Egyszerűen jól érzik magukat. Koppenhágából sugárzik a nagyvonalúság minden szinten. Egyrészt a hotel berendezésétől kezdve az ételekig minden minőségi, másrészt nem fukarkodnak az emberek a szívélyességgel, ellenben előszeretettel megosztják elégedettségüket és boldogságukat mindenkivel, aki az útjukba kerül. Egyedül a vonatjegy-vásárlásnál sikerült kihoznunk a pult másik oldalán ülő hölgyet egy pillanatra a sodrából, mert nem tudtuk eldönteni, csilliárd koronáért átmenjünk-e Malmöbe. Neki ez valószínűleg olyan volt, mintha valaki itthon nem tudná eldönteni, rászán-e 700 magyar pengőt két vonaljegyre…
3. A budapesti 800 Ft-os sör NAGYON olcsó
…mert bizony Dánia nem csak a boldogság, hanem a magas árak tekintetében is előkelő helyet foglal el az európai országok köreiben. Ha már a sörnél tartottunk, a 42 korona (mai árfolyamon 1760 forint) teljesen normális ár egy korsó (vagy négy deci) sörért. Ha hatalmas akció van, akkor körülbelül 24 koronáért (ami nagyjából egy ezres) is hozzá lehet jutni. Juhú!
4. A tizenöt réteg ruha nem véd atomtámadás ellen
Pedig mi azt hittük, tisztességesen felkészültünk mindenféle időjárási viszontagságra. Termocuccok, sál, sapka, kalap, kesztyű, ami kell – mégsem jutottunk tovább három saroknál a több centis átmérőjű hópelyhek forgatagában. És mi lehet annál rosszabb, ha az emberre dézsából öntik a mindennemű csapadékot? Hát persze: ha még a szél is fúj.
5. Azonnal észrevesszük, ha megérkezünk Magyarországra
Sajnos elazatt most nem az értendő, hogy az ember a repülőn meglátja a gyönyörű, kivilágított Budapestet… Borzasztóan éles volt a kontraszt, amit megérkezés után azonnal érzékeltünk – annyira azonnal, hogy egész konkrétan a terminál elhagyása után a reptéri buszon. Három külföldi próbálkozott a gyors jegyvásárlással, hogy az éjszaka közepén ne kelljen fél órát várnia a következő járműre, de nem ment nekik olyan sebességgel a művelet, mint szerették volna. Illetve egyiküknek sikerült megszereznie az utazásra jogosító cetlit, de a másik kettőnek nem. Így a jegy birtokosa már fél lábbal fent állt a buszon, kézzel-lábbal (és nagyon udvariasan!) próbálta a sofőr segítségét kérni két elakadt társának, mire a sofőr rácsukta a busz ajtaját (!) a következő „angol” szöveg kíséretében: „No! No help! No!”, majd, miután a turista kiszabadította magát az összecsukott ajtó fogságából, elhajtott.
5+1. El lehet menni
Hasonló tapasztalatok birtokában, mint az ismert tény, rengeteg magyar költözik Nyugat-Európába, és ez természetesen mindenkinek szíve joga. Valójában az is érthető, hogy az ilyen jellegű élmények után elég nagy a kísértés erre. Viszont arra is, hogy ezekkel a tapasztalatokkal feltöltődve példát vegyünk olyanokról, akik jól csinálják. És elhozzuk ezt Magyarországra. A nagyvonalúságot (amely azt is magában foglalja, hogy az ember nagyvonalúan megkíméli a többi embert attól, hogy ráborítsa a saját nyűgjét), az udvariasságot, a szép napot/estét terminusok sűrűbb használatát, a mosolygást és a kedvességet. Talán erre kevésbé erős a kísértés, de talán mégis lehetne így is.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
