Az egymillió dolláros kérdés. Az egy, amire mindenki kíváncsi. Mikor tér vissza az élet végre a normális kerékvágásba? Mikor mehetünk újra kocsmába, focimeccsre, moziba vagy színházba? Urambocsá! akár ebben a sorrendben…
Rögtön az elején érdemes leszögezni: az a helyzet, hogy ezeket a kérdéseket sajnos nem tudjuk egyértelműen megválaszolni. Sem mi, sem mások, legfeljebb a Jóisten. Jelen állás szerint egyetlen kiút látszik, egyetlen pislákoló gyertyaláng az alagút végén: a vakcina.
Ha tetszik, ha nem, egyelőre nincs más, haszonnal alkalmazható eszköz a kezünkben. Féreghajtóból lett csodaszerek és sűrű szövésű „részecskeszűrős félálarcok” nem oldják meg a problémát, legfeljebb mérsékelik.
Írtunk már eleget arról, vajon március elején, bő három hónappal azután, hogy karácsony szent ünnepét követően elindult az oltási program Európában, miért kell még mindig gyertyalángot emlegetni, ahelyett, hogy stadionméretű óriási reflektorokról beszélhetnénk, s az Európai Bizottság és társult szervezetei most az egyszer megúsznák bírálat nélkül. A hetek óta ránk zúduló elkeserítő híráradatban és felelőskeresésben kellene valami reménykeltő is.
A koronavírus-járvány pandémiává durvulása óta szinte hetente jelentek meg elemzések, kutatások, vagy alfélből előrántott találgatások arról, mikor érhet véget ez a sorscsapás.
Az élet szép sorban rácáfolt mindegyikre, nem meglepő, hogy ezek közül alig valamelyik kapott visszhangot. Komoly tudósok és akadémikusok kutatással és adatokkal alátámasztott elemzései éppúgy mentek a kukába, mint a magukat hirtelen szakértőnek képzelő, önjelölt próféták fércmunkái. Írások jöttek-mentek, de a koronavírus maradt a nyakunkon.
Év vége felé aztán érkezett néhány komolyabb tanulmány, amely már számolt az akkorra ezerrel dübörgő vakcinafejlesztéssel,
viszont a politikai, gazdasági és technikai döccenőkkel már nem, tehát ezek a jóslatok is ott végezték, ahol megalapozatlanabb társaik: a feledés méltó homályában.
Február közepén azonban, minimális sajtófigyelem mellett, napvilágot látott egy különösen érdekes tanulmány. A Standard & Poor’s egyébként hitelminősítéssel foglalkozó intézet kutatása. Eszerint reális esély van arra, hogy az Európai Unió július végére elérheti a 70%-os átoltottságot, ami, legalábbis az eddigi járványügyi tapasztalatok alapján, elég lehet ahhoz, hogy életünk végre a maga megszokott medrében csordogáljon tovább. Bökkenő persze mindig van…
A hitelminősítő elemzői azt írják, ez a határidő csak akkor tartható, ha a vakcinagyártók legalábbis tartják a termelést.
Ha az eddig megkötött szállítási idők nagy részét sikerül betartani, akkor jó eséllyel meglehet a 70%, sőt június elejére már 50% körüli átoltottsággal kalkulálhatunk.
Ez nagyjából, néhány hetes csúszással, megfelel az Unió által előzetesen elvártaknak, ám a dolgok igen szerencsés együttállása kell ahhoz, hogy mindez meg is valósuljon.
Az Európai Bizottság január 31-ig 2,3 milliárd adag vakcinát kötött le hivatalosan, további 260 millió adagról még tárgyalnak. Fontos kiemelni, hogy az orosz, illetve kínai vakcinák, amelyek már százezerszámra érkeznek az EU néhány tagállamába, ebben az adatban nem szerepelnek. Ez később rendkívül fontos lehet, hiszen gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy a 2,3 milliárd lekötött oltóanyagnak közel a fele (!), 805 milliónyi adag vakcina olyan gyártóktól (Johnson & Johnson és CureVac) érkezik, amelyeknek a termékét még nem hagyta jóvá az Európai Gyógyszerügynökség (EMA). Nem véletlen tehát, hogy múlt héten már arról írt az európai sajtó, hogy a Bizottság egyszerűsíteni akarja az engedélyeztetési eljárást.
Itt álljunk meg egy pillanatra!
A 70%-os átoltottság eléréséhez ugyanis 70%-os oltási hajlandóság is kell, ez azonban nem sok európai államban áll még rendelkezésre.
Ahogy az európai járványmutatók egyre romlanak, kétségtelen, hogy a hajlandóság nőni fog, a kérdés azonban marad: mennyire? (…)
A teljes cikk megjelent a Magyar7 2021/9. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
