Növekedés a szeretetben címmel tartott előadást a bólyi nyugdíjasok idén tízéves szabadegyeteme résztvevői számára Felföldi László pécsi megyéspüspök március 20-án Bólyban, az Erzsébet Vigadó nagytermében.
A havi rendszerességgel megtartott alkalmakon – melyen ezúttal a szépkorú érdeklődők között részt vett Fehérvári Dávid, Bóly polgármestere és Kutas Attila bólyi plébános is – kutatók, történészek, egyetemi tanárok tartanak előadásokat a nyugdíjasokat érdeklő témákban.
Ez az előadás abban segít, hogy az idősödő szív, amely már bölcs és megszenvedte az életet, átment a szeretet sok-sok szépségén és küzdelmén, érett gyümölcsként megtalálja élete valóságát – kezdte mondandóját a pécsi főpásztor.
Kiváltképp a fiataloknak, akiknek az életéről ne mondjunk kritikát, hiszen ők még éretlenek – figyelmeztette a résztvevőket Felföldi László.
A püspök beszélt az életet, a világunkat és a személyes életünket kísérő állandó változás és várakozás feszültségéről is, az emberi szívet próbára tevő, a mindennapokban jelen levő fizikai, szellemi és lelki szenvedések terheiről.
A szenvedés annak a valósága, amikor nem úgy mennek a dolgaink, ahogy szeretnénk, ahogy azt elterveztük, noha életünk legnagyobb próbatételei a legszebb ajándékokat készítik elő, csak épp még nem tudjuk, hogy mit köszönhetünk majd neki.
– fogalmazott a püspök.
Végezetül a főpásztor Jézus Krisztus szenvedéstörténetéhez kapcsolódva a keresztút három stációját választotta ki, melyek kapcsán saját keresztjeink hordozásáról, a mások keresztjeinek hordozásában nyújtott segítségről és a kendőnyi szeretetről elmélkedett.
Jézus vállára veszi a keresztet (2. állomás) – ő veszi fel, nem ráadják. A legtöbb keresztet mi magunk vesszük fel – emelte ki beszédében Felföldi László. Van köztük, ami valóságosan a miénk, amit kötelező vinni, mint a betegség vagy az öregség keresztje. Saját keresztjeinket fel kell vennünk, el kell helyezzük a mindennapjainkban és cipelni a terhét. Van, aki szenvedve, van, aki derűsen, a lehetőséget látva hordozza keresztjét – mutatott rá a püspök.
Majd hozzáfűzte,
miközben az lenne a fontos, hogy békét teremtsünk.
Hogy az élet keresztjének súlya egyedül elviselhetetlen, arról már egy másik stációt kiemelve beszélt a püspök (Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet, 5. állomás) A szónok arra buzdított, hogyha Jézus elfogadta, mi is fogadjuk el a felajánlott segítséget életünk keresztjének közös hordozásában. Mint
Ilyen a család keresztje is, mely szintén csak a szülők által együtt, közösen hordozható.
A harmadik, a főpásztor által kiemelt állomás (Veronika letörli Jézus arcát, 6. állomás) azt mutatja meg, hogy az életünk szép szeretete nem a nagy dolgokat, hanem az apró, kicsi és egyszerű dolgokat jelenti. Felföldi László püspök arra is felhívta a figyelmet, hogy egy kendőnyi szeretet mindig van a szívünkben: egy jó szó, egy elismerés, egy szép gondolat, egy megerősítés. Nem tudjuk általa a másik problémáját megoldani, de egy kendőnyi szeretetet tudunk adni neki.
Aki bátran, túlcsorduló mértékben adja, pazarolja a szeretetét, annak jóízűbb és szebb az élete – hangsúlyozta a megyéspüspök.
Végezetül a földi életet lezáró halálhoz kapcsolódó tanáccsal látta el a jelenlevőket Felföldi László, aki lelkipásztorként már több száz temetési szertartást vezetett és gyászolók százaival beszélgetett el. A haldoklót meghallgatni, bocsánatot kérni és hálát adni – ez a méltó elköszönés, hogy a haldokló méltó módon távozhasson és a gyászolók szívében is méltó és elviselhető legyen a gyász.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
