Gati újabban rendszeresen feltűnik a neokommunista szellemiségű Népszavában, olyan baloldali szellemi óriások társaságában, mint Szanyi Tibor vagy Lendvai Ildikó.
Charles Gati, a Clinton klánhoz köthető, szélsőliberális Johns Hopkins Egyetem tanára Hillary Clinton rajongója. A népszerűtlen, hisztériára hajlamos külügyért támogatta az ószövetségi küldetésében hívő George Soros pénzügyi spekuláns és szélhámos is, aki lelepleződése ellenére is megmaradt az SZDSZ-es szellemiségű értelmiségiek bálványának.
Gati úr közvetett és közvetlen munkaadója lassan tíz éve folytat szellemi háborút Orbán Viktor miniszterelnök ellen, aki megítélése szerint a liberalizmus és a demokrácia legnagyobb ellenfele, ráadásul a fékek és egyensúlyok ellen is hadat visel.
Gati korábban kifejtette, hogy Orbánt mindenképpen meg kell buktatni, ha demokratikus módszerekkel nem megy, akkor másként. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálatának és egyéb „idegen zászlós” szerveinek nagy gyakorlata van az Amerika-ellenes kormányok megbuktatásában.
Gati újabban rendszeresen feltűnik a neokommunista szellemiségű Népszavában, olyan baloldali szellemi óriások társaságában, mint Szanyi Tibor vagy Lendvai Ildikó. Ez az a nyomtatott termék, amelyikben június 6-án egyetlen szó sem jelent meg Trianonról.
Igaz, ez a gyalázatos diktátum a magyarok ügye, és nem a népszavásoké. Ebből a szennylapból vigyorog ránk egy fényképen a felhőtlen, felszabadult, bizakodó igazság: maga Charles Gati, akinek a cikkeiből árad az igazság, a tolerancia és a megértés.
Az Egyesült Államok természetesen maga a paradicsom: a New Yorki-i Central Parkban például minden szombaton, öt-hat órán keresztül – pisilés nélkül! – David Ippolito, a Guitarman énekel. Gati vagy ötvenszer járt már ott, egyszer egy magyar miniszterelnök is feltűnt, de az nem Orbán Viktor volt. Vannak ott fehérek, feketék, barnák. Hogy a sárgákat miért hagyta ki – rejtély. Egy öreg néni (jövőre lesz kilencven) nevetgél, majd táncolni kezd.
Többen követik. „Óriási taps fogadja, az egyik szomszédom könnyezik. Ezt a szombat délutánt nem lehet kitalálni. Ez is Amerika. Mint ahogy van egy másik Magyarország is. Aki nem ismeri, vagy nem hiszi, hogy van, menjen el Koncz Zsuzsa legközelebbi koncertjére.” Ott lesz mindenki, aki számít. A majdnem kilencvenéves néni, a könnyező szomszéd és Gati, valamint Soros összes rajongója.
Ez az idilli kép szinte hihetetlen. Tiszta Amerika és tiszta Magyarország! De a Guitarmannak van újabb száma is. A Mi házunk című dal arról szól, hogy Donald Trumpot nem kellett volna beengedni a Fehér Házba.
Szerintünk sem, mert a jelenlegi elnök tényleg olyan, mint egy kiszámíthatatlan óriáscsecsemő, de mitől lett volna jobb Hillary Clinton? A baj csak az, hogy ezek a felfújt lufik, illetve az őket mozgatók úgy játszanak a Föld nevű bolygóval, mint egy óriáskerékkel. Nagy magasságba emelkedve alig látják, mi történik idelent.
Gati tehát imádja Amerikát, de külpolitikáját károsnak és bűnösnek tartja. Szerinte országa korábban óriási terheket vállalt a relatív béke fenntartásáért, ám most eltévedt a sűrű, sötét erdőben. Különösen azt fájlalja, hogy Washington az „ujjal való fenyegetésről” áttért a csitítgatásra, és gesztusokat tesz – a lényegében fasiszta – Budapest felé.
A Washington Postban megjelent írás szerint (társszerző: Heather Conley) már a múlt század harmincas éveiben sem jött be az akkori fasisztákkal szembeni elvtelen csitítgatás. Ez Orbán Viktor illiberális rezsimjére sem fog hatni.
A két szerző az eddigi kétpárti amerikai külpolitika feladásától fél, amelyik jutalmazta az együttműködést és helytelenítette az amerikai érdekekkel és értékekkel való szembefordulást.
Kitérnek arra is, hogy Magyarországon sokan nem értik az új politikát, és felhívják a figyelmet arra is, hogy vidéken nem szeretik a nyugati típusú demokráciát. Nem feledkeznek meg a másik Magyarországról sem, és felhívják a figyelmet arra, hogy „azok, akiket sért, vagy akik szerint szégyenletes a kormányzat antiszemita diskurzusa és a liberális normák elleni hadjárat, egy másfajta Amerikára vágynak”.
De Gatinak Trianonról is megvan a véleménye. Azt elismeri, hogy „Trianon valóban elfogult, igazságtalan és rosszindalatú döntés volt”. De szerinte ennél nem szabad durvábban fogalmazni, viszont meg kellene nyerni Berlin, Párizs, London, valamint Bukarest, Pozsony, Belgrád és Brüsszel jóindulatát egy átfogó autonómiaprogram érdekében, mert a demokratikus hatalmak, például az USA, távol tartják magukat a területi kérdésektől.
Ezt a sehova sem vezető, infantilis – minden történelmi tapasztalatot mellőző – álláspontot vallják a globalista-atlantista erők magyarországi zsoldosai is.
Csupa jó nevű akadémikus és médiasztár, illetve a mindenkori kánonhoz alkalmazkodó megalkuvó.
Nehéz komolyan venni Charles Gati előítéletes megnyilvánulásait, hiába állítják róla óránként, hogy Washington egyik legtekintélyesebb Kelet-Európa-szakértője. Írásainak állításaival szinte lehetetlen vitába szállni, mert azok többnyire értelmezhetetlenek.
Miért kellene a szuverén Magyarországnak az amerikai érdekeket képviselnie? Mik azok az amerikai értékek? Miért bűn a modern liberalizmus megkérdőjelezése? Az USA mint „demokratikus halalom” miért követ el rendszeresen tömeggyilkosságokat a világ legkülönbözőbb részén? Miért nem tartja magára nézve kötelezőnek az érvényes nemzetközi szerződéseket és a nemzetközi jogot?
Bár sokan túlzásnak tartják, de a jelenlegi magyar kormány kifejezetten filoszemita kül- és belpolitikát folytat. Nemegyszer az uniós tagországokkal is szembemenve Izrael érdekeit képviselte. Ezek után miféle kormányzati antiszemitizmusról hadovál Gati úr? És kiknek az érdekében teszi mindezt?
Hamarosan Magyarországra érkezik David Cronstein ékszerkereskedő. Ő lesz az Egyesült Államok budapesti nagykövete. Kíváncsian várjuk, hogy külügyi és diplomáciai tapasztalatok nélkül mire lesz képes a két ország közötti kapcsolatok rendezésében.
(Az idézetek a Népszavából valók.)
Tóth Gy. László
A szerző politológus
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
