Emil Zátopek legendás cseh hosszútávfutó nevét talán még a mai fiatalok is hallották, noha legnagyobb sikereit a múlt század derekán, jó hetven ével ezelőtt aratta a hosszabb távokon.
Első olimpiai aranyérmét az 1948-as londoni nyári olimpián szerezte 10 ezer méteres síkfutásban, ugyanitt 5 ezer méteren második lett.
Itt azonban még korántsem értünk a furcsa egybeesések végére.
Helsinkiben elért sikereit már nem tudta megismételni. 1956-ban a melbourne-i olimpiára egy komolyabb sérüléséből felépülve érkezett azzal a szándékkal, hogy a maratonfutásban megvédi négy évvel korábbi első helyezését. Ez azonban nem sikerült, a hatodik helyen ért célba. Az aktív sportolással 1958-ban hagyott fel.
E sorok írójának személyes „élménye” is van vele kapcsolatban. 1968 októberében a prágai egyetemisták sztrájkot hirdettek, hogy így tiltakozzanak a csehszlovák vezetés megalkuvó politikája ellen. A Károly Egyetem Természettudományi Karának diákjai a „birtokba vett” központi épületben éjszakáztak, napközben pedig különböző szónokokat hallgattak, akik kifejtették véleményüket az országban kialakult helyzetről. Az egyikük Emil Zátopek volt, aki nagy hatású beszédet tartott és arra szólított fel bennünket, hogy vonuljunk ki az utcára és követeljük a kormány és a kommunista párt központi bizottságának a lemondását. Erre végül nem került sor, de máig előttem van a legendás atléta (és a csehszlovák néphadsereg századosa) vézna alakja, ahogy hevesen gesztikulálva győzködi hallgatóságát.
Neve nem sokkal később felbukkant azok sorában (Lubomír Holeček diákvezér, Pavel Kohout író, Luděk Pachman sakknagymester és Vladimír Škutina humorista), akik rágalmazásért beperelték Vilém Nový kommunista parlamenti képviselőt, mivel hazugságokat terjesztett Jan Palach halálával kapcsolatban és azt állította, hogy a fentebb említettek beszélték rá az egyetemistát borzasztó öngyilkosságának az elkövetésére, noha ők sosem ismerték őt korábban.
Mindezek ismeretében talán meglepő, hogy Zátopeknek nem sikerült kellőképp bizalmat keltenie saját személye iránt a hatalom szemében. 1969-től éveken át egy nyugat-csehországi építőipari cég alkalmazottjaként kutakat fúrt. Később a hatalom „megengesztelődött” és ismét sportvezetői tisztséget kapott, sőt 1984-ben egyike volt azoknak, akik kiálltak a Los Angeles-i nyári olimpia bojkottja mellett, azzal érvelve, hogy a szocialista országok sportolói nem lesznek majd biztonságban. Utolsó éveiben sokat betegeskedett és 78 éves korában, 2000. november 21-én Prágában hunyt el.
Vele pontosan egyidős felesége a gerelyhajításban a Helsinkiben szerzett aranya után 1960-ban a római olimpiáról ezüstéremmel tért haza. 1958-ban 55,73 méteres dobásával megdöntötte a női gerelyhajítás addigi világcsúcsát. 1962-ben fejezte be versenyzői pályafutását, ezt követően 1980-ig a női dobóatléták edzőjeként tevékenykedett. Férjét húsz évvel élte túl: 2020. március 13-án, 97 évesen hunyt el Prágában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
