Egy hét leforgása alatt két pofont is kapott az EU az uniós határokon kívülről. A múlt héten a moldovai referendum végződött olyan módon, amit csak nagyon erős jóindulattal lehet sikernek nevezni Brüsszel részéről. Szombaton pedig a grúz parlamenti választásokon született olyan eredmény, amit valószínűleg az EU nem tesz ki az ablakba. Persze, Grúziában a meccs ezzel még nincs lezárva. A választásokat megnyerni egy dolog, a felálló kormány legitimitását elismertetni egy másik. Márpedig Brüsszel erősen érdekelt lesz abban, hogy ezt a kudarcot ne kelljen elismernie.
Szombaton tartottak parlamenti választásokat Grúziában, amely óriási bizonytalanságokat, majd az Európa-párti erők számára súlyos kudarcot szült.
Az urnazárás után megjelentek az első exit pollok. Az ellenzékiek szekerét toló ügynökség az ellenzék győzelmét vetítette előre 51,9 százalékkal. Az állami tévében bemutatott exit poll viszont a regnáló „Grúz Álom” nevű kormánypárt győzelmét prognosztizálta 56 százalékkal.
Ezek után még két exit poll felmérés jelent meg, ellenzéki győzelmet vetítve előre.
Vasárnap aztán hamar kiderült, hogy az ellenzék elbukta a választásokat. A Grúz Álom 99 százalékos feldolgozottság mellett 54,09 százalékos eredményt ért el, ami azt jelenti, hogy a 150 tagú parlamentben 89 mandátumot ellenőriz majd.
Az ellenzék nem csak csalódott, de láthatóan elmegy a falig, és nem hajlandó elismerni a választások eredményét. A grúz ellenzéki és a nyugati sajtó visszaéléseket, erőszakos incidenseket emleget az ellenzék kárára. A Welt német lap szerint a Grúz Álom győzelme „végleg alááshatja” Grúzia eurointegrációs perpsektíváját.
„Nem ismerjük el ennek az ellopott választásnak a Központi Választási Bizottság által bemutatott eredményét”
közölte az ellenzéki blokk egyik pártja, az UNM (Egyesült Nemzeti Mozgalom), amely 10,12 százalékkal jutott be a parlamentbe.
„A Grúz Álom nem maradhat hatalmon ebben az országban. Ez Grúzia, nem Oroszország vagy Venezuela”
nyilatkozta az ellenzéki Változások Koalíciója pártelnöke a sajtónak.
A dolog azért érdekes, mert a választás éjjelén az egyik ellenzéki párt párhuzamos szavazatszámlálást végzett, és az ő eredményei és a kormánypárt sikerét erősítették meg. A párt ezt követően visszakozott a választási eredményeket kétségbevonó nyilatkozatoktól.
Nyugati egybites retorika
A nyugati sajtóban eléggé leegyszerűsítik a grúz helyzetet. Állításuk szerint volt nyugatbarát ellenzék, amely a csodálatos Európai Unióba vihette volna az országot, és van a Grúz Álom, amely oroszbarát, és Moszkva karjaiba löki az országot. Ismerős narratíva…
Tény, hogy az EU egyelőre nem volt hajlandó együttműködni a grúz kormánypárttal, mert az szembehelyezkedett az európai progresszív mainstreammel. Ugyanakkor a Grúz Álom csak az utóbbi két évben vált feketebáránnyá Brüsszel szemében, korábban az is Európa-párti liberális pártnak számított. Mi változott?
Grúziában a kormánypárt pragmatikus kapcsolatok kiépítését ígérte Oroszországgal, egy olyan viszonyt, amellyel elkerülhető a konfliktus Moszkvával. érezni lehet az ukrajnai háború hatását a politikai irányban.
Az ellenzék azonban uniós csatlakozást, és idővel talán NATO-csatlakozást is belengetett volna. Nem nehéz kitalálni, hogy ebben az esetben egy újabb Ukrajna alakult volna ki, ezúttal a Kaukázusban.
Ami miatt nagyon fáj a dolog Európának
A grúz helyzet tehát koránt sem fekete fehér, és nem biztos, hogy a jelenlegi kormánypárt megadja magát az oroszoknak és nem fog legalább óvatosan közeledni az EU-hoz.
Csakhogy Brüsszel számára ez már a második olyan választási eredmény, ami azt jelzi, hogy az EU koránt sem olyan vonzó a keleti országok számára, mint azt – a Politico szavaival élve – az öntelt eurokraták hiszik.
A múlt héten Moldovában tartottak elnökválasztást és referendumot az uniós csatlakozásról. Ez utóbbi az igenek javára dőlt el, de csak 50,4 százalékos eredmény mellett. A referendum kimenetelét a külföldről utolsó pillanatban beérkező levélszavazatok fordították meg az igenek javára. Ehhez tegyük hozzá, hogy a moldovai nyugatbarát kormány több száz szavazóhelységet nyitott a külföldön dolgozóknak nyugaton, de csak kettőt Oroszországban – márpedig a moldovai vendégmunkások zöme Oroszországban dolgozik.
Nem csoda, hogy a brüsszelita lapok nem nagyon cikkeztek a moldovai eredményekről, mert kínos. De még mindig nem annyira kínos, mint ami Grúziában történt ezen a hétvégén.
És mivel politikailag kínos, most a nyugati politikusok ösztönözni fogják a grúz ellenzéket, hogy ne ismerjék el a választások eredményét – az EU határain belül addig sem kell elismerni azt a hatalmas gyomrost, amit Brüsszel elszenvedett.
De miért pont Grúziára és Moldovára figyelünk?
A dolog érdekessége, hogy Brüsszel számára Grúzia és Moldova a lakmuszpapír, pedig ma (vasárnap, október 27-én) Bulgáriában is választásokat tartanak. 2021 óta ez már a hetedik előrehozott választás az EU-tag Bulgáriában, gyakorlatilag permanens belpolitikai válság uralkodik az országban. A legutóbbi bolgár parlamenti választásokat az EP-választásokkal együtt tartották, vagyis még öt hónapot sem bírt ki a regnáló kormány.
Ennek ellenére Brüsszel Moldovára és Grúziára figyel, de közben alig beszél a nyugat-balkáni országok csatlakozásáról. Vagy arról, hogy már EU-tag országokban Brüsszellel szembehelyezkedő pártok győznek (Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Spanyolország, egyes német tartományok, és technikailag Franciaországban is Le Pen és a francia radikális jobboldal győzött, csak nem tudott kormányt alakítani) Felmerül a kérdés, hogy miért, de a választ az amerikai külpolitikai célokban kell keresni – ahogy mostanában Brüsszel kapcsán sajnos mindig.
Ukrajna háborúban áll Oroszországgal, méghozzá azért, mert Ukrajna NATO-taggá válásával Oroszország elvesztené a legfontosabb védelmi képességét, a stratégiai mélységet (hogy területet adhat fel, ha nyugatról támadják, és az ország méretéből adódóan az ellenség hamarabb merülne ki, mint hogy elfoglalja az országot).
Oroszország másik gyengepontja a Kaukázus, ahol Grúzia is található. Nem véletlenül lépett fel Oroszország 2008-ban keményen Grúziával szemben (bár ebben azért bőven benne volt a nyugatiak által irányított akkori grúz elnök keze is).
Így míg az EU számára jóval fontosabb lenne a nyugat-balkán integrációja – még mielőtt újabb háborús tűzfészek alakul ki ott is – az amerikai külpolitikai érdek és az egyre jobban rögzülő zsigeri oroszellenesség eltorzítja a geopolitikai iránytűt.
Annyit azonban már érzékelni lehet, hogy Brüsszelben egyre többen idegeskednek, és ezzel párhuzamosan egyre autoriterebb politikát folytatnak. Meg lehet nézni, hogyan próbál kvázi kívülről irányított alkotmányos puccsot kieszközölni az Európai Néppárt elnöke Magyarországon, vagy mennyire nem vettek tudomást arról a tényről, hogy egy szlovák ellenzéki szimpatizáns lőtte le májusban Robert Fico szlovák kormányfőt….
körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
