„Tárgyilagosságára” jellemző hasonszőrű társával, Bernhard Odehnallal írt könyve, amely „Felvonulás – jobboldali veszély Kelet-Európából” címmel jelent meg.
A régi idők óta budapesti osztrák tudósítónak a balliberális osztrák hetilapban megjelent cikke ismertetése előtt néhány szó Mayerről magáról.
A Profilon kívül tudósít és tudósított ő a német dpa hírügynökségnek, a Der Standard osztrák napilapnak is.
Bírálni, nácizni nagyon szeret. De amikor őt a legcsekélyebb bírálat éri, kikészül.
Mint tette ezt 2002 januárjának végén, amikor egy magyar diákcsoport elemezte a külföldi médiaszereplők Magyarországról írt tudósításait és abban a különösen negatív módon torzítók kategóriájába helyezte. Ilyetén bántalmazása miatt telesírta a sajtót.
A Magyar Nemzetben akkor válaszként a német nyelvű nyilvánosság elé vitt sértődöttségére az is olvasható volt, hogy aki gátlástalanul nácizni szeret, mit szólna ha őt trockista homoszexuálisnak neveznék…
„Tárgyilagosságára” jellemző hasonszőrű társával, Bernhard Odehnallal írt könyve, amely „Felvonulás – jobboldali veszély Kelet-Európából” címmel jelent meg, Paul Lendvai előszavával.
Ennek 33-ik oldalán ez olvasható a 2002-ik évben tartott választásokról az általa írt fejezetben „Amikor a vereség kiderült, a választási eredmény az asztalon feküdt, Orbán valami olyasmit tett, ami egy európai demokráciában tabu: megtagadta, hogy elismerje az eredményt és minden ok nélkül ’választási csalást’ emlegetett…”
Akkor most jöjjön Gregor Mayer csütörtöki dátummal megjelent „dokumentálása”.
Cikke első bekezdésében azt állítja, hogy bizony, miután megvizsgálta az orvosi látleleteket és a magyar bírósági iratokat, ezek megerősíteni látszanak Viktor Orbán (Ohhhbán) határvadászainak rendszeres bántalmazásait, amelyeket „menekültekre és migránsokra” osztanak ki a szerb-magyar határon.
Elsőként egy indiait és egy pakisztánit vesz szemügyre.
Az ausztriai újságíró természetesen fel sem teszi a kérdést, hogy mi elől menekül ma valaki Indiából vagy Pakisztánból?
Csak nem olyan okokból, ami miatt további egy milliárd ember követheti e két országból?
A 26 éves indiai „Bilal” (aki nyilván nem hazudott neve azonosításával sem) elmondta neki. „Kábé 50 magyar vett körbe bennünket… A jeges vízzel borított földre kellett ülnünk. Azután belénk gyalogoltak és vertek bennünket. Egy jó órán át”.
A 12 éves pakisztáni Oszmán ugyanazzal a csoporttal jött. Jobb lábának alsó része bekötve. „A csontomba léptek, újra és újra… Elvették a cipőmet és a kabátomat is”.
A magyar határvadászok ezután a kerítésen korábban lyukat vágó menedékkérőket egy szervizkapun keresztül „visszahajtották Szerbiába”.
„Hasonlókat mond a 30 éves Adnan Mohammad is, és megmutatja kékre vert szeméről készült fotókat”. Amelynek egyikével Mayer cikkét is illusztrálja Profiljában.
Bilal, Oszmán és egy tucat más menekült a határváros Szabadka peremén egy régi téglaégető romjai között húzzák meg magukat. Csaknem mindegyik már megpróbálkozott a magyar határkerítésen áthatolni, de mindig elkapták őket és az egyenruhások ököllel, lábbal és gumibottal agyusztálták őket, kutyát eresztettek rájuk, széttaposták okostelefonjaikat. És így tovább és tovább.
Hogy ilyenkor egy újságírónak miért nem kaparja a száját az a kérdés, vajon ezen „menekültek”, ha már ilyen szörnyű híre van Magyarországnak, miért nem igyekeznek Németországba Horvátországon és Szlovénián át, dokumentálhatatlan rejtély marad.
Lovas István – www.magyaridok.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
