A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, méltó bemutatását. Érsekségi ékességek című sorozatának legújabb részében Huchthausen Lajos kanonok Bilingérezések című kötetét ismerteti, amely személyes hangvételű történeteken és portrékon keresztül őrzi meg a veszprémi egyházmegye 20. századi múltjának emlékeit.
Huchthausen Lajos atya (1900–1998) Nagykanizsán látta meg a napvilágot egy vallásos nagycsalád gyermekeként. A középiskolai évek után a veszprémi, majd a budapesti szeminárium növendéke lett, felszentelésére 1923-ban került sor. Hivatását több mint hat évtizeden át gyakorolta a Veszprémi Főegyházmegye kötelékében.
Leghosszabb állomáshelye a balatonkiliti egyházközség volt, ahol 1935 és 1972 között szolgált plébánosként. Ezután 1972-től a veszprémi Szűz Mária Szent Neve templom (Regina Mundi-templom) plébánosa, a következő esztendőben címzetes prépost, 1984-től pedig székesegyházi kanonok lett. Derűs személyiségének, közvetlen természetének köszönhetően kedvelt és megbecsült alakja volt a város közösségének, a hívek és a paptársak egyaránt nagyra tartották. Hosszú és kiváló szolgálatáért székesegyházi kanonoki címet is kapott.
Közel egy évszázadon átívelő életútjának élményeit és gondolatait 1995-ben, egyházmegyei vonatkozásokkal gazdagítva vetette papírra Bilingérezések címmel. Maga a címbéli kifejezés egy régi mezőgazdasági szokásra utal: a szüret befejezése után többnyire a gyengébb testi erejű munkások bejárták a tőkéket, és gondosan összegyűjtötték a véletlenül ottfelejtett, megbúvó szőlőfürtöket. Lajos atya pontosan ezt a munkát végezte el az emlékezet szőlőskertjében. A kötet a veszprémi egyházmegye püspökeiről, a vár lakóiról, tanárokról, valamint a mindennapokban helytálló lelkipásztorokról őriz meg történeteket és életrajzi apróságokat, amelyek másutt aligha lelhetők fel.
A szerző kiváló emberismerő és éles szemű megfigyelő volt, aki szelíd humorral és mély együttérzéssel rajzolta meg kortársai arcképét. A kötet célja az emlékállítás és a tiszteletadás volt, nem kizárólag a magas rangú egyházi elöljárók, hanem az alsópapság tagjai számára is, akiknek áldozatos munkája a hivatalos iratokban és száraz jelentésekben többnyire rejtve maradtak. Összességében ez a kötet egy olyan korrajz, amely a történelmi alakokat a maguk valóságában, esendőségeikkel és erényeikkel együtt mutatja be, így a benne olvasható visszaemlékezések nyomán sokkal hűbb és élőbb képet alkothatunk a múlt század egyházi szereplőiről.
A kézirat könyvként bő tíz évvel a szerző halála után jelent meg az érseki levéltár gondozásában, az egyházmegye múltját feltáró sorozat 21. részeként. A kiadvány – amely a nyomdai munkálatok során kemény- és puhafedeles változatban egyaránt napvilágot látott – hiánypótló jellegének és szórakoztató, anekdotázó stílusának köszönhetően rendkívül népszerűvé vált az érdeklődők körében. Kétségtelenül ebből a műből fogyott a legtöbb példány a sorozat kötetei közül, ékesen bizonyítva, hogy a derűvel fűszerezett, emberközeli történelem ma is nagyon sokakat képes megszólítani.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »


