Láttam Őt egykoron. Mindkétszer a tavaszi időszak friss fuvallatában koptattuk cipőinket, sokatlátott macskakövein. Emlékszem, megbolondított óvárosi miliőjével. Épületeinek ráncos bőrén ott díszlik az a bizonyos viharos történelem. Épített és szellemi kultúrák lenyomata minden sarkon. Ő egy nyugat-ukrajnai valóság, aki néha megmutatja lengyel, német, néhol zsidó ruhatárát. Minek nevezzelek hát? Lviv, Lwów, Lemberg, Leopolis. Lehetnél a mi kis közép-európai görbe tükrünk, amiben ott a lehetőség, a lámpásban lappangó dzsinn, aki kitörne, de nem engedik. Egyensúlyozik a Kelet despotizmusa és hanyatló Nyugat dekadenciája között. Ahogy elnéztük, bírja a strapát.
Mint említettem, kétszer jött velünk szembe. Először kocsival gurultunk be hozzá, miután Krakkó megnézése után átverekedtük magunkat a lengyel-ukrán határon. Második alkalommal még pandémia beköszöntése előtt, mikor még dübörgött a konjunktúra, repültünk hozzá látogatóba.
Kocsival nyilván kalandosabb oda eljutni, míg repülővel gyorsabb és kényelmesebb. A szabadság délibábos íze volt anno számomra, mikor a pozsonyi 61-es piros busszal nem a munkahelyemre koslattam, hanem ki a reptérre. Szerencsére az eddigi szállásaink mindig jó elhelyezkedéssel voltak megáldva. Becsekkolás és gyors pihi, majd mehet a terepszemle. A fergeteges hangulathoz nem szükséges sokat lábtangózni, mivel a város Főterén, alias Rynokon mindig akad egy showman. Legyen az egy fiatal együttes, elektronikus hegedűvel, gitárral és dobbal vagy önjelölt Télapónak öltözött fószer, aki hangjával és gitárszólóival kergeti ámulatba az arra járót. Embernek ilyenkor jön meg az étvágy. Van ott egy brutkós étterem, amolyan helyi olaszos fílinggel megspékelve. Legelső utazásunk során ott találtunk helyet, második alkalommal már célirányosan huppantunk be egy fincsi pizza, üdítő, tiramisu édeshármasra.
Fejenként 5-6 eurót fizettünk, ami nekünk nagyon méltányos ár, de ha az ukrán havi 200 eurós átlagbérhez viszonyítunk, már nem annyira.
Megpakolt bendővel jó járni a várost. A sok retro autón át, sok kis piacot is megcsodáltunk, ahol régiségeket, könyveket, érméket vagy bármi egyéb bóvlit vehet a gyűjtő. Kedvenceink a szovjet katonai sapka és a Putyint, Obamát, Trumpot ábrázoló jogsik voltak. Csupa hamisított és haszontalan kacat mellett költheted a hrivnyát. Meg is leptük magunkat egy eredeti ukrán Ray Ban napszemüveggel. Én azért lazán bekérdeztem a következőt: “This is original?” Hát az árus jól elmosolyodott rajtam, száz hrivnyáért vihettük. Belegondolva utólag, simán felvásárolhattuk volna a nő portékáit, olyan szuper árakkal játszadoztak.
A helyiek öltözködési stílusa szintén megérdemel pár szót. Míg mi fagyoskodtunk a szeles, gyenge tíz fokban, addig szembeköszöntek papucsban jövők-menők, természetesen magas szárú zoknival, vagy épp rövidnadrágos egyetemisták trikóban.
Megunhatatlan a város. A jellegzetes macskaköves út, a sárga, viszonylag old school buszok és a villamosok kellemes hangulatot varázsolnak az idelátogató turistáknak. Ha panoráma képekre vágyunk, akkor mindenképp javasolt a Vysokij Zamok Park. Innen lehet felkapaszkodni a “Magas Várba”. Egy szép kilátóról van szó, ahol magasan lobog az ukrán nemzeti lobogó. Mindkét alkalommal csuda jó időt fogtunk ki. Lőttük a jobbnál jobb fotókat. Lefelé lépcsőzés közben karikatúra rajzoló bácsikkal találkozhatsz. Egyszer annyira megtetszett nekünk az egyik munkája, hogy mi is csináltattunk magunkról karikatúrát. Emlékeim szerint három képért laza 10 eurót kért el. (csak megjegyzésképpen, az ilyen képeket Budapest vagy Prága belvárosában darabjáért kérnek el legalább 20 eurót). Ennyit az ukrán és a mi árainkról.
Késő délutáni órákban ismét az óvárosi forgatagban a legjobb flangálni. Ilyenkor már megy a nyüzsgés ezerrel. Van egy kedvenc helyünk, egy igazi ínyenckávéház, ami Coffee Mine néven fut. Életem legízletesebb ír kávéját ott ittam eddig. Múltban a kávézó alatt bánya működött. Lementünk egy kis “tárlatvezetésre”, mire láttuk, a mélyben bár és pub üzemel.
A város a kávén kívül a csokigyártásról is híres. Jól feltankoltunk belőle, így az otthoniaknak is jutott.
Tovább barangolva a központban az egyes éttermek előtt pizzának vagy sütinek öltözött jelmezes figurák cseppet sem szégyenkezve próbáltak minket megnyerni egy-egy fogásra. A lehetőséggel mi azonban nem éltünk, csak jót szórakoztunk rajtuk.
Utunk a Lvivi Opera épületéhez vezetett, mely előtt gyerkőcök játékautókban ülve próbálták a vezetés fortélyait elsajátítani, kis híján elütve minket. Még szerencse, hogy a jogsiig van még idejük gyakorolni. Esti programnak a helyi meggyes különlegesség megkóstolását iktattuk be. Mohón szürcsöltük a griotkát. A helyi hajléktalan bácsinak valószínűleg szimpatikusak lehettünk, ugyanis hozzánk szegődött volna, de mi nem igazán voltunk nyitottak az ismerkedésre, inkább felkerestünk egy vízipipázó helyet, ahol megvitattuk az élet ügyes-bajos dolgait egy jó kis ukrán vodka mellett.
Persze, ha Ukrajnában jársz, akkor érhet téged kellemetlen meglepetés is. Második utazásunk alkalmával a szállásunkról jött egy nyugtalan Viber üzenet. Az apartman tulajdonosától érkezett, mely szerint eltörött a lakásban a mosdó és kártérítést igényel tőlünk.
Mi csak pislogtunk, azt sem tudtuk mi történhetett, így visszasétáltunk az apartmanba, hogy meggyőződjünk a történtekről. Állítása szerint reggel a takarítónő találta repedt állapotban a mosdót, melyen valóban ott virított egy repedés, de szinte alig látható, s ki tudja mióta volt már az úgy. Mi lehet, csak simán nem vettük észre. Végül 20-30 euró kártérítést igényelt tőlünk a mosdó kicseréléséért.. Bizony felhúzott minket ez az esemény, de idővel legalább van mire visszaemlékezni.
Lviv tele van nagyon hangulatos, igényes, főleg rusztikus jegyekkel berendezett éttermekkel. Az Atlas néven futó is ilyen. A Rynok tér északi oldalán helyezkedik el. Óriási már-már múzeumi hatást keltő olajfestmények társaságában tömheted magadat brutkós helyi étkekkel. Nem messze tőle egy sörmúzeumban ihatod le magadat. Pravda Beer Theatre – jegyezd meg e nevet, mert itt bizony a nap végére az elíziumot fogod járni.
Lvből az út hazafelé mindig keserédes. Sosem tudhatod mikor láthatod újra. Főleg, ami most megy Ukrajnában. Emlékeimben még mindig érzem a frissen pörkölt kávé illatát vagy a kaprozott ételek ízvilágát. Ó, azok a hangulatos sárga buszok, villamosok és hömpölygő tömeg. Amint lehet, visszatérünk!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
