„Meg ne csaljon minket a Sátán: Mert jól ismerjük az ő szándékát.” (2 Kor 2, 10/b.–11)
Abban a gyülekezetben van egészséges lelki fejlődés, ahol a gyülekezeti fegyelmet gyakorolják. Nagyon kevés helyen gyakorolják a lélekmentő fegyelmezést. Itt, Amerikában, egyre ritkábban. Úgy gondolják, hogy jobb, ha marad a tag (hiszen Isten kegyelmes és úgyis megbocsát), mintha megszégyenül a fegyelmezés miatt és elhagyja a gyülekezetet. Pál apostol idejében az első keresztyén gyülekezetek mást gyakoroltak. Szerették a bűnöst, úgy, hogy figyelmeztették és megfegyelmezték. Jézus is fegyelmezte tanítványait.
Pál szomorkodik, mert valaki vétkezett, azt megfegyelmezték és a fegyelmezés kicsit messzebb ment a mentő szeretetnél. Ezért írja a korinthusiaknak, hogy: „ti bocsássatok meg néki és vigasztaljátok, hogy valamiképpen a felettéb való bánat meg ne eméssze az ilyet. Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet” (2Kor 2, 7–8).
Sokkal komolyabban vették a hívők a hitéletet és még a megfegyelmezett, megbukott hívők is fájlalták nyomorúságukat.
Nem szeretném emlegetni a mai hívő emberek bűneit (de arról beszélnem kell, mert a lélek kényszerít rá), hogy ma nagyon sokat megengednek maguknak a tagok a gyülekezeten belül. Nem egyházakról, nem vallásokról beszélek! Általában a keresztyén és keresztény hitet gyakorlók, templomba, gyülekezetbe járókra gondoltam.
Ismerjük-e a Sátán szándékát? Néha felismerhető, néha nem. A Sátán mindenkor ölni, pusztítani, rombolni akar. Természetesen az első célpontja én vagyok, és te, kedves Olvasóm… A második célpontja közvetlenül a család! És nagyon kedvenc vadászterülete a gyülekezet! De a Pásztor ismeri az ő szándékát. Ezért szólongatja mindig a báránykáit. Beszél hozzájuk, terelgeti és táplálja, itatja őket. Az ő juhai, bárányai ismerik az ő hangját és követik őt. S mégis vannak engedetlen bárányok, akik nem figyelnek, tiltott helyre barangolnak, eltévednek és veszedelembe kerülnek. De ő nem engedi elveszni a rosszalkodót sem. Megkeresi, felemeli és visszaviszi a nyájhoz.
Más a Jézus módszere, mint amit mi gyakorlunk a mai időkben. Ma, modernebb felfogásúak az emberek, s vagy engedik, hogy a bárány csavarogjon, amerre akar, vagy ha észreveszik, hogy sáros, bepiszkolódott, akkor kirekesztik maguk közül örökre. Megvetik a bűnöst!
Pedig ha őszinték lennénk, ha mernénk engedni, hogy Isten Lelke rávilágítson az életünkre, titkainkra, akkor mindenkit bűnösnek találna az Úr. Mit mondhatunk erre válaszként? Csak azt, hogy: „Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadíthat meg engem e halálnak testéből?”
„Meg ne csaljon minket a Sátán, mert jól ismerjük az ő szándékát.” Félek, nem ismerjük jól, eléggé a Sátán szándékát. A Sátán nem csak megrontani, megszégyeníteni akarja a hívő embereket a bukásuk, bűneik miatt, de az ő szándéka az, hogy elpusztítson, megöljön. Az örök életet akarja elrabolni! Isten megváltott gyermekeit, téged és engem akar megölni!
Sokszor hallom vezető, lelki emberektől: „Nem vonhatjuk ki magunkat a világból, a XXI. században élünk, másak a követelmények és mások a szokások”. Mások? Igen, elismerem, nagyon is mások. S ezért a másságért a hívők feladják azt, amit Krisztustól tanultak. (…)
Mások vagyunk mi, kérem, de mások ám! Modernek, vagy inkább üldözöttek!? Csak ezt még nem veszik észre! (…) Az én korosztályom – s még a fiatalabbak is – megtapasztaltuk, mit jelent hallgatni, rettegni, de nem adtuk fel a hitet az „új világ eszméiért!” Pedig nagyon nagy ára volt!
Nézz körül, kedves Olvasóm, és vedd észre, hogy mivel akar becsapni, megcsalni a Sátán! … Ne fogadd el, hogy a XXI. században modernizálnod kell a hitedet, a felfogásodat! Vigyázz, mert a Sátán ravasz, nem ismerjük fel mindig a szándékát. Támadni fog! Talán a békességedet, a türelmedet, szeretetedet, bizalmadat, hitedet próbálgatja, kerülgeti. Légy óvatos, vigyázz, beléd ne akassza a fogát, meg ne marjon, meg ne csaljon! Kiálts hangosan, kérj segítséget az Úrtól: „Jöjj, Szentlélek Isten, segíts, tanácsolj, erősíts, figyelmeztess, vezess”! Kiálts, mondd a Sátánnak: „Távozz tőlem, semmi közöd hozzám, én Jézusé vagyok”! Legyünk tudatos keresztyének! Éljünk tudatos életet!
Jó Pásztorom, drága Úr Jézus, köszönöm, hogy nyájadhoz tartozom. Köszönöm az Igét, a táplálékot, a figyelmeztetést. Készítsd fel lelkemet, hogy éberen vigyázzak, és érzékenyen őrizzem azt a kincset, amit Tőled kaptam! Vezess, Jézusom, véled indulok!
Harcaimban támogass, győzelmet adj, hogy örvendező gyermeked lehessek. Köszönöm, hogy meghaltál értem, megváltottál, feltámadtál! Halleluja! Ámen!
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
