Már többször eszembe jutott: miért tehéntejet iszunk? Van persze még
juhtej, kecsketej, lótej (kancatej), szamártej, bivalytej, jaktej,
rénszarvastej, ennyi jut eszembe. A láma is háziállat, de azt nem tudom,
fejik-e. Mondjuk, igen. Akkor van még a lámatej is. Lehet, hogy csak
ennyi van, amit ember megiszik. De leginkább tehéntejet. Az se jó neki,
már többször megállapították, hogy úgy tűnik, az ember az egyetlen
emlős, akinek a szoptatását elválasztás után a tehénnek és társainak
kell folytatnia. Vagyis a tehéntej nagyon jó, a kisbocinak. A kancatej a
kiscsikónak. A kecsketej és juhtej (tudom, tudom, az a kivétel, pedig
nem) a kisgidának és kisbáránynak. Az ember eredetileg laktózérzékeny,
amint abbahagyta a szopást, azzá vált. A “természeti” népek ma is azok,
pont ezért. Olyasmi lehet ez, mint az alkohol és a cigaretta: mennyi
émelygésen kellett keresztülmennem az első slukk után, ameddig úgy-ahogy
megszoktam? Mellesleg MÁS füstjétől még a dohányos is ódzkodik. Mint
mindentől mindenki, ami másé, kivéve, ha és addig, amikor és ameddig a
magáévá akarja tenni. Mint a viccbéli házasember esetében, akinek egyik
napról a másikra megjavul a házasélete, de előtte egy negyed órára
mindig bezárkózik a fürdőszobába. A feleség nem tud hova lenni a
kíváncsiságtól, és egyszer meglesi a kulcslyukon keresztül. Azt látja,
hogy ül a férje a fürdőkád szélén, veri a farkát, és azt hajtogatja maga
elé: “Nem az én feleségem! Nem az én feleségem!”
A szamártej azért nagyon drága, különösen a belőle készült sajt, mert a
szamár nem kifejezetten jó tejelő. Keveset ad, na. Kleopátrának is
keveset adott, de Egyiptomban sok szamár van ma is, és ő végtére is
királynő volt. Neki begyűjtötték. Kifejezetten csúnya nő volt különben,
ha hinni lehet a korabeli pénzeknek, melyeken természetesen az ő képmása
volt. Cyrano megirigyelhetné az orrhosszát. Hogy Antonius és Caesar mit
evett rajta, számomra rejtély.
De ha attól drága valami, hogy ritka, és minden természetbéli és orvosi
intelem ellenére vedeljük a tejet, akkor itt van ínyenceknek például az
egér. Még ínyencebbeknek a kacsacsőrű emlős, őt még fejni se kell.
Szóval az egér. Kicsi is, tejet is ad, jó, keveset és egérszagút, de az
ilyesmi az igazán különcöket sosem zavarta. Az érlelt sajt is büdös, a
kecskesajt kecskeszagú, a juhsajt juhszagú, a tejükről nem is beszélve.
Mi kiskutyáknak adtuk, ha a mamájuk valamiért nem tudta szoptatni őket.
Nekem máig ugyanúgy kutyakaja, mint a csirke farhát. Jó, tudom, az ördög
nem alszik, és lehet, hogy örülni fogok még az utóbbinak is egyszer. Ez
is benne van a pakliban, már régen kinéztem magamnak a bokromat a budai
Vár és az Attila út között a Várhegy oldalában.
Egérkakaó. Ez volna az igazi hungarikum. Csak le kellene védetni. Sőt,
valamilyen tájegységhez kapcsolódó egérkakaó, mert mintha így védenék
csak le. Legyen mondjuk pálpusztai egérkakaó. Érlelt pálpusztai egérsajt.
Szegény, amatőr franciák.
2014. 12. 10.
Gaál Péter
Amennyiben fontosnak tartod oldalunk létét, és módodban áll, megköszönöm, ha támogatod munkámat havonta egy liter tej árának megfelelő, vagy tetszőleges összeggel. Erre az alábbi oldalon van lehetőséged: http://emberiseg.hu/emberiseg/featured-articles-2/ Köszönettel!
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
