Dunaszerdahely Város Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulója alkalmából idén is koszorúzással egybekötött megemlékezést szervezett a Diktatúrák áldozatainak Fő utcai emlékművénél, a városháza mellett. Az esemény fő szónoka dr. Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára volt.
Karaffa Attila Dunaszerdahely város alpolgármestere kiemelte, hogy bár Dunaszerdahelyen nem zajlottak véres események, de a város lakosai aggódva figyelték a történéseket, bizonyosan ökölbe szorított kézzel éreztek dühöt és tehetetlenséget, de ma tisztelettel és főhajtással gondolnak a hősökre. Wittner Máriára is, aki évekkel ezelőtt a városban együtt emlékezett az eseményekre a dunaszerdahelyiekkel.
Leszűkítve, szűkebb szülőföldünkre mondhatjuk, hogy a külső erők szerették a felvidéki, szlovákiai magyarok nemzeti érzelmeit, hagyományaik ápolását is elfojtani. Láttuk és tapasztaltuk ezt a nemrégiben lezajlott parlamenti választásoknál is. Sokan voltunk, de nem elegen, idézhetjük Magyarország miniszterelnökét. Mi is hibáztunk, amelyet szeretnénk jóvátenni, de ezt csak együtt tudjuk megtenni. Itt az ’56-os hősök emlékére rendezett megemlékezésen fogadjuk meg, hogy nem adjuk fel nemzeti önazonosságunkat, hitünket, kultúránkat, ragaszkodásunkat az egységes magyar nemzethez”
nyomatékosította Karaffa Attila.
Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának államtitkára hangsúlyozta, hogy birodalmak mindig arra törekedtek és törekednek ma is, hogy mindent maguk alá gyűrjenek és a maguk képére alakítsanak, ha kell, akkor erőszak árán is és az zavarja őket leginkább, ha valahol felüti a fejét egy disszonáns hang, vélemény, álláspont.
A birodalmi és a nemzeti gondolat ma egymás ellentétei. Történelmi és geopolitikai antagonizmusok, lehetetlenség, hogy egymás mellett egyidőben megférjenek. Az ötvenhatosok nem mártírnak, szakmailag és anyagilag tönkretett egzisztenciának vagy hazájából menekülni kénytelen kényszeremigránsnak készültek. Azok a fiatalok, családapák és családanyák, akik a szabadságvágy igénye által ösztönözve mentek ki az utcára, majd pedig a boldogság gyorsan múló óráit követően a fegyverek torkolattüzével, majd az üldöztetéssel és megpróbáltatásokkal kényszerültek szembenézni, nem hősnek készültek. Csupán normális emberként szerettek volna élni, akik egy szabad országban nevelhetik fel a gyermekeiket anélkül, hogy egy tőlük idegen, pusztító és bűnös ideológia szolgálatában állnának. Ők nem akartak hősök lenni, hanem a körülmények, a sorsuk tette őket hősökké, akárcsak az elődöket, akiknek időről időre meg kellett harcolniuk a szabadságért és a nemzeti függetlenségért”,
húzta alá az államtitkár, aki szerint csak akkor van lehetőségünk sikereket elérni és jó úton haladni, ha egységesek vagyunk, ha nem engedünk teret a széthúzásnak és ha a nemzeti érdekeinket tartjuk szem előtt.
Fontos az is, hogy a külhoni magyarok azt érezhessék, hogy nincsenek magukra hagyva, fejtette ki Zsigmond Barna Pál, aki személyesen biztosította a jelenlévőket, hogy egy olyan kormányt képvisel, amely nemzetben és Kárpát-medencében gondolkodik, és amely nem tesz különbséget marosvásárhelyi, zentai, beregszászi, szegedi vagy csallóközi magyar között.
A megemlékezésen a Rivalda Színház művészei, az Egészségügyi Középiskola és a Közös Igazgatású Iskola (Vidékfejlesztési Szakközépiskola) diákjai, valamint a 10. sz. Szent György Cserkészcsapat tagjai közreműködtek. A megemlékező beszédek és a kulturális összeállítás után az államtitkár, az alpolgármester, a városi képviselők, a városi és civil szervezetek, iskolák, oktatási intézmények, az egyházak képviselői és cserkészek helyezték el az emlékezés koszorúit az emlékmű előtt. 17 órától szentmise vette kezdetét a forradalom és szabadságharc áldozatainak lelki üdvéért a Szent György-plébániatemplomban.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
