A Le Journal feltűnő cikke, Páris, 1938. május 12. (A 8 Órai Újság tudósitójától). A párisi Le Journal állítólag feltétlenül megbízható forrásból számol be arról, hogy az Anscliluss előestéjén Félix főherceg, Ottó királyi testvéröccse, milyen izgalmas kalandok közt menekült el Ausztriából.
A Le Journal feltűnő cikke, Páris, 1938. május 12. (A 8 Órai Újság tudósitójától). A párisi Le Journal állítólag feltétlenül megbízható forrásból számol be arról, hogy az Anscliluss előestéjén Félix főherceg, Ottó királyi testvéröccse, milyen izgalmas kalandok közt menekült el Ausztriából.
A párisi újság bevezetésképpen elmondja, hogy Zita királyné gyermekei közül Adelheid főhercegnő Bécsben lakott, mint egy osztrák arisztokrata család vendége. Fiatal testvére, Félix főherceg, ugyanakkor a wiener-neustadti katonai akadémia növendéke volt. A fiatal főhercegnőt és főherceget teljesen váratlanul érte Ausztria életének sorsdöntő fordulata. Március 11-én délben a fiatal főherceg barátai közt tartózkodott és sejtelme sem volt a készülő eseményekről. Este hét órakor, pontosan abban a pillanatban, amikor Schuschnigg bejelentette lemondását, autó állt meg a katonai akadémia főbejárata előtt. Egy úr szállt ki a kocsiból, állítólag egy közismert legitimista vezér, akinek a nevét azonban a francia újság nem árulja el. Félórával később Habsburg Félix főherceg két bőröndöt tétetett fel az autóra, majd maga is beült. Az autó volánjánál a legitimista vezér foglalt helyet. Apacssapkát és kopott felöltőt viselt. Az autó Bécs felé vette útját. Adelheid főhercegnő már útrakészen várakozott. Bécs ekkor már teljesen a drámai események lázában élt. Az utcákon fáklyásmenetek vonultak végig. Zita királyné két gyermeke beült a soffőr mellé, a podgyászt pedig a kocsi belsejében helyezték el. Az autó szándékosan lelassított tempóban haladt át a városon és gondosan elkerülte a főbb lítvonalakat.
Amikor azonban a nagy központi temető közelébe értek, a 15 CV rendszámú autó már teljes sebességgel robogott. Másfél óra múlva elérték a magyar határt. Ekkor már egész sereg autó állt hosszú sorban a vámsorompó előtt. Valami „gondviselésszerű ügyetlenség folytán“ a menekülő főhercegek autója nem csatlakozott a sorhoz és nyitva állt előtte az út. De mégis meg kellett állnia, mert egy SS-katona elállta az utat. A soffőr a baloldalon kilépett a kocsiból, útleveleket és egyéb papirosokat mutatott be. Az útlevelek természetesen hamisak voltak. Az SS-osztagos zseblámpafénynél vizsgálgatta az útleveleket és közben a fiatal főhercegek mozdulatlanul ültek az autóban. Ekkor a sötétségből váratlanul egy férfi bukkant elő. Lehajolva megkerülte a kocsit és az autó jobboldali ajtaja előtt állt meg. Öszszakállú öreg ember volt, akit Félix és Adalheid azelőtt soha sem láttak. Öreg paraszt lehetett, legalább is erre lehetett következtetni beszédmodorából. Nyilván neki azt a szerepet osztották ki, hogy a menekülőknek szükség esetén segítségére legyen.
— Üljön a kormánykerékhez és meneküljenek! — mondotta halkan, de erélyesen Félixnek. És már búcsúzott is: — Éljen Ausztria!
Félix főherceg tétovázás nélkül elfoglalta a soffőrülést. A motor nem volt leállítva és a kocsi hirtelen teljes sebességgel eliramodott. Pár perc múlva már magyar területre ért. A „soffőr”, aki az országúton maradt, olyan színészi tehetséggel átkozódott és tépte a haját, hogy még a gyanakvó SS embereket is megtévesztette. Még sajnálták is, hogy a szegény embert így becsapták és utasai fizetés nélkül szöktek meg előle. A jól előkészített szökés tehát sikerült, — fejezi be cikkét a párisi Le Journal.
8 Órai Ujság 1938. május 13.
Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
