Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtása után már pár évvel a hazai fiatalok újra kezdték megérezni a szabadság ízét, a beat-, majd a rockzenének köszönhetően. A Kádár-rendszer viszont az igazi szabadságkultuszt hirdetőket a legkevésbé sem nézte jó szemmel. „Bélát a pártba, Bélát a kormányba!” – így éltették rajongói, némileg Nagy Imrét is megidézve, a munkás származású gitárzsenit, Radics Bélát, aki 35 évvel ezelőtt, 1982 októberében hunyt el.
A KEX, a Syrius, a Taurus, a Tűzkerék, a P. Mobil vagy a Beatrice a kommunista hatalom áldozatainak bizonyult. Ezen és más mellőzött zenekarok egyéniségei ugyanis – hacsak nem rendelkeztek az átlagosnál nagyobb lelkierővel – vagy az alkoholhoz menekültek, vagy disszidáltak, de volt, aki elmegyógyintézetbe került, vagy öngyilkos lett. Olyan is volt, akit ügynökként beszerveztek. Ám a legtöbb – lejáratásra ítélt – népszerű rockerre jó pár besúgót állítottak…
A Liversing zenekar legendás muzsikusa, Szendrődi Zsolt, az első honi gitárvirtuózok egyikének bizonyult, ám a ’60-as évek derekán és végén, a ’70-es évek elején nem mutatkozott beilleszthetőnek a hazai könnyűzenei „kínálatba”. Mellőzötté is vált. Élete utolsó évtizedeit jórészt lelki eredetű betegségei határozták meg…
fotó: wikipedia.hu
Jóval ismertebb „példa” a másik korai gitárvirtuóz, Radics Béla. „R. B. Kapitány” angyalföldi munkáscsaládba született, és 21-22 esztendős koráig jólfésült zenésztársakkal működött együtt. Akkoriban azonban megérintette, sőt, megbabonázta a Cream és Jimi Hendrix művészete, így az első magyar rockerek egyikévé vált. A Sakk-Matt zenekarral többször megtöltötte az Ifjúsági Parkot, az utódcsapat Tűzkerék ugyancsak hihetetlenül népszerű lett. Radics hiába volt külvárosi gyerek, a kádári-aczéli hatalom nem nézte jó szemmel, hogy a nyugati szabadságkultusz, a „brit szellem” hazai megtestesítőjét látta benne több tízezer fiatal. Az sem segített, hogy az őt ünneplő rockerek a Lánchídon és a Duna-parton vonulva rendre azt skandálták, hogy „Bélát a pártba, Bélát a kormányba!”… Bár fénykorában közönségszavazáson megválasztották az év gitárosának, sőt, a második magyar szupergrupp, a Taurus oszlopos tagja is lett, egyetlen egy nagylemeze sem jelenhetett meg. Az Ifiparkot többször megtöltő, a Kisstadionban ugyancsak fellépő, állandóan teltház előtt koncertező Taurusnak csupán két kislemeze láthatott napvilágot, aztán a csapat feloszlott. Radics Béla óriási közönségsikerei ellenére általában nem tudott bekerülni a rádióba, a televízióba sem. Az áttörés elmaradt, így – a mellőzöttség miatt is – elkezdte két végén égetni a gyertyát, alkoholista lett, végül 1982-ben, csupán 36 évesen elhunyt.
A magyar kultúra bolsevik urai azt is megakadályozták, hogy a teljesen egyéni KEX zenekar rendszeresen szerepeljen a médiumokban. Pedig „értelmiségi és alternatív együttes” létükre Baksa Soós Jánosék komoly rajongótáborral rendelkeztek. A kommunista rendszer keretei között egyszerűen besorolhatatlannak tűnő Baksa Soós hamarosan disszidált. Így tett fiatalon a Syrius két vezéregyénisége, Orszáczky Jackie és Ráduly Mihály is. A világszínvonalú jazz- és progresszív rockot játszó formációnak esélye sem volt, hogy a televízió vagy a rádió gyakori vendége legyen. A bolsevikok számára ők szintén megemészthetetlenül szabadnak látszottak, hiszen úgy is muzsikáltak a kisebb-nagyobb színpadokon.
A ’70-es évek egyik legnépszerűbb koncertzenekara a P. Mobil lett, ám Schuster Lóránt és társai mintegy tíz évig nem adhattak ki nagylemezt. Honfoglalás című hosszabb rock-zeneművük is csak majd egy évtizedes késéssel jelenhetett meg. Mindez személyes tragédiákhoz is vezetett… A Beatrice Nagy Feróval az élen valóban fekete báránynak számított, nem véletlen, hogy fellépési lehetőségeiket teljesen beszűkítette a hatalom, ami végül a tömegeket vonzó formáció megszűnéséhez vezetett. Több zenekari tag sohasem talált igazán magára…
Fotó: Fortepan
Ezek a történetek többé-kevésbé ismertek, főleg a nagy generáció tagjai számára. Csatári Bence Jampecek a Pagodában – A Magyar Rádió könnyűzenei politikája a Kádár-rendszerben című – nemrégiben a NEB által kiadott – kötetében viszont pártdokumentumokat, belső terjesztésű rádiós felméréseket és állambiztonsági jelentéseket egyaránt górcső alá helyezett. A szerző azt is bemutatja, hogy az intézmény vezetői milyen szűrőkön keresztül ellenőrizték a legkülönbözőbb dalokat. A „létező szocializmus” rádiózási viszonyairól tanúskodik a kötet végén szereplő négy interjú is. A NEB kutatója Csiba Lajos könnyűzenei szerkesztővel, Benkő Lászlóval (Omega), Nagy Feróval (Beatrice) és Schuster Lóránttal (P. Mobil) beszélgetett a korszak rádiós hatalmi viszonyairól. Mindennek szlogenje is lehetett volna az, amit 1972-ben Kádár János a „munkásellenzék” előretöréséről az MSZMP KB plénuma előtt kijelentett: „Sohasem tagadtuk, hogy nem mondunk le az adminisztratív módszerekről, a betiltásról sem, ha ez szükséges.”
Nem kérdés, a pártállam szó szerint ellehetetlenített számos rendkívül tehetséges rockzenészt, munkás származásúakat is…
***
Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
The post Dr. Zsebők Csaba: Ellehetetlenített rockzenészek a kádári Magyarországon appeared first on PolgárPortál.
Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »
