Dózsa György és a NER 1.0

Az embert az elmúlt esztendők megtanították arra, hogy ne várjon túl sokat egy politikustól, pláne, ha az a mindenkori kormány tagja. De azért vannak még pillanatok, amikor Máraival szólva a megsértett ízlés felsikolt. Répás Zsuzsannának ma sikerült átlépnie meglehetősen magasra helyezett ingerküszöbömet. A nemzet-pr-ért nemzetpolitikáért felelős állímtitkár tegnap a délvidéki Bajmokon kimaxolta az összes előítéletet, amelyek a világtalan, fél(ig se)művelt politikusokról élhet bennünk.

E derék asszony ugyanis Dózsa György helyi szobrának avatásán azt találta mondani, hogyaszongya: „Ha Dózsa György neve elhangzik, mindenki tudja, hogy a magyar történelem nagy, meghatározó személyiségéről van szó, éljen magyarként bárhol a világon. A magyar történelem minden korszaka meglátta benne azt a személyt, akire mintaként, példaként lehet tekinteni elszántságért, akinek volt elgondolása, terve, célja egy közösségben, és aki népéért halt mártírhalált.”

Namost, én rég nem vártom már egy államtitkártól, hogy alapvető történelmi tényekkel tisztában legyen (de, azért jó lenne). Azt se mondom, hogy egy magát ker.konz.-nak valló kormány tagjaként mindenképpen a történelem tisztán ultrakonzervatív olvasatát kellene vallania. Magam se gondolom, hogy az 1514-es események megítélésénél egyedül Werbőczy Hármaskönyve az egyetlen hiteles forrás. Tisztában vagyok azzal is, hogy a korabeli magyar politikai elit teljesítménye nagyjából a jelenkorival volt egy szinten, és ez valahol jogosan váltotta ki a nép elégedetlenségét. (Rosszabb pillanataimban néha magam is hajlok egy hasonló megoldásra, mint, amit a „népéért síró, bús bocskoros nemes” választott.)

Hírdetés

Annyit azonban elvárnék minden olyan politikustól, aki a Munkáspárton és a 4K-n kívűl tevékenykedik, hogy a parasztháborút minimum tragikus, a lehető legrosszabb időben (12 évvel vagyunk Mohács előtt) jött történelmi balesetnek tekintse. És lehetőleg ne „népünk szabadságküzdelmeinek dicső fejezetét” lássa benne, ahogyan a tankönyvekben állt ama bizonyos negyven évben, amelyet állítólag már nagyon lezártunk a fülkeforradalommal.

Bővebben!


Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »