A Magyar Szövetség vergődése a PS partizánakciója után még szánalmasabb fordulatot vett. Nem örülünk, hogy így alakult, mert ezen a magyar közösség is veszített, és stratégiai kérdésekben csökkent a mozgásterünk. A PS húzásán gyakorlatilag mindenki veszített, a tajtékzó-nyáladzó szlovák szuverenistáktól az identitászavaros progresszívokon át a magyar közösségig. A politikai tér jó időre beszűkült, mert a szlovák politikum most sokkal kényesebben reagál majd minden magyar kérdésre. Miközben a progresszív-atlantista oldalon a magyarellenesség az ukránpárti politika igazolására szolgál, a szlovák szuverenista oldalon hirtelen megjelenő hungarofóbia a „valódi nemzetérdeket szolgáló pártok” narratíváját hivatott erősíteni. Mi meg ott vagyunk a két szélsőség között, lábunkon egy hivatásosan jellemtelen, Magyar Szövetség nevű ólomsúllyal.
Lassan öt éve, hogy a PS komáromi rendezvényén Emmanuel Macron globalista pártja magyarországi fiókszervezetének, a Momentumnak a képviselője, Donáth Anna üzent a felvidéki magyaroknak. Szavazzunk a PS-re, és akkor mi is lehetnek büszke szlovákok.
Ez a globalista, kozmopolita, felszínes, identitásnélküli vagy épp identitászavaros politikai gondolkodás klinikai esete volt. Egy magát a világban elhelyezni tudó politikus képes lett volna felmérni szavai értelmét. Rájött volna, hogy aki magát büszkén vallja magát magyarnak, az nehezen lesz büszke szlovák, de ha még lehetne is, biztosan nem a pártszimpátia határozza meg ezt az önazonosságot, hanem mert például vegyes házasságból származik, és nagyon jól képben van nagyszülei, dédszülei önazonosságával, történelmével.
A Donáth-féle botrányos kiszólás persze logikus, ha az illető politikus identitása olyan olcsó, hogy a legkisebb, pillanatnyi politikai célnak is hajlandó azt alávetni, felfüggeszteni, kiforgatni, eltorzítani. Komáromban akkor ez történt.
A PS lenne a magyar ügyek harcosa?
Eltelt öt év, és a PS valami hasonlót követett el. Az elmúlt két évben a progresszívek illetve megbízott megmondóembereik hisztériáztak már számtalan dolog miatt. A lista hosszú, szerepel rajta a magyar revízió vélt szándéka, a magyar állam telekvásárlássai, a képzelt vízerőmű-kisajátítás, a „Putyin-bérencség”, a magyar kisebbség jelentette biztonsági fenyegetés, stb.
Aztán az egészet félredobták, és az éppen aktuális külföldről érkező parancsnak és belpolitikai érdeknek alárendelve magát a PS a felvidéki magyarok elsőszámú védelmezőjévé lépett elő. Néhány napra, hogy aztán visszakozva otthagyja az egész magyar közösséget egy felkorbácsolt soviniszta politikai cunamiban. Milyen bátor…
Mi volt a kiváltó ok? Lehet, hogy a Magyar Szövetséget akarták elszigetelni, bár arra egyszerűbb megoldást is választhattak volna. Lehet, hogy a magyar szavazókra lenne szükségük. Lehet, hogy a közelgő uniós tárgyalásokra való tekintettel a magyar-szlovák kormányzati kapcsolatok leépítése volt a cél. Esetleg a magyar választóknak akarták bebizonyítani, hogy a szlovák szuverenisták sem jobbak, mint a progresszív oldal, felesleges tehát együttműködésre törekedni velük. Lehet a fentiek közül mindegyik cél volt. Nem számít.
A lényeg, hogy a PS feladta identitása egy jelentős részét, amivel nem csak önmagát alakította át, de az eddig magyarbarátnak hitt szlovák szuverenista kormányoldalt is átlökte a soviniszta oldalra, ahol évek óta csak olyanokat látunk, mint Korčok, Káčer és Naď, illetve Machala. És ezzel újraírta a magyar-szlovák kapcsolatokat belföldön.
Egy dolog maradt, ami biztos…
A szlovákok pedig egy emberként fordultak a PS ellen, pártállástól függetlenül. Mert a magyarok jogállásán javítani, a magyarok fogyását garantáló status quo eltörlését támogatni tilos. A brit választási beavatkozás, a kormányellenes tüntetőkként eladott ukrán menekültek tömege persze legitim, az messze nem olyan szörnyű dolog, mint az, ha többé nem lesznek háborús bűnösök a felvidéki magyarok.
Az identitásszédelgő PS ezen a héten akaratlanul is megmutatta Szlovákia igazi arcát. Lehet, hogy a szlovák társadalom megosztott a tekintetben, hogy mennyi nem létezik. Lehet, hogy a háború és béke között sem tud választani. Az is lehet, hogy szuverenitása megőrzése és feladása között is hezitál. De az biztos, az megkérdőjelezhetetlen és egyértelmű, hogy identitásának mindenkoron egyik legmeghatározott eleme a magyarellenesség, a magyaroktól való félelem, vagy a magyarok iránti színtiszta gyűlölet. Pont.
A Magyar Szövetségnek nem kellettek vörös vonalak, hát a szlovák pártoknak most már biztosan lesz legalább egy…
Az identitásnélküli politika azonban nem csak a szlovák oldalon okoz visszafordíthatatlan károkat, hanem a szlovákiai magyar térfélen is. A történtek után ugyanis a Magyar Szövetség mozgástere drámaian beszűkült. A párt azért adta fel a felvidéki magyar stratégiai érdekeket és butította le felszínes „lokálpatriotizmusra” politikáját, hogy tárgyalni tudjon más pártokkal az együttműködésről.
A Magyar Szövetség utolsó, érdemben fajsúlyos magyar stratégiai programpontja a Beneš-dekrétumok rendezése volt. De a történtek után bárkivel is tárgyalna, ez a szlovákok számára vörös vonal lesz. A kormánypártiak számára azért, hogy minél nemzetibbnek tűnjenek, az ellenzékieknek azért, nehogy a magyarokkal kollaboráló nemzetárulók bélyegét süssék rájuk.
Ezek után nagyon valószínű, hogy a szlovák pártok csak úgy lesznek hajlandók tárgyalni Gubíkékkal nyilvánosan, ha a magyar párt előbb nyíltan lemond a Beneš-dekrétumokról, és elismeri azok megváltoztathatatlanságát. Ennél kevesebbel egyik potenciális partner sem fogja beérni.
Más szavakkal: a párt beáldozta saját, magyar identitását a szlovák pártok szimpátiájáért, és most jutalmul a teljes feloldódást várják majd el tőle. Tegyük hozzá, hogy Gubík nem mondta, hogy 13 pontjában vannak vörös vonalak. Azt mondta, aki a 13-ból többet teljesít, azzal paktál le. Ebből a szempontból, a feloldódás bele volt kódolva a magyar párt politikájába.
Azok a fránya realitások
Gubík László mondhatja, hogy a szlovák politikusok viselkedése gyermeteg és hisztérikus. De ez a gyermeteg és hisztérikus viselkedés szüli sajnos a politikai realitásokat. A realitás pedig az, hogy mától minden szlovák párt óvakodni fog attól, hogy bármilyen értelemben hozzányúljon a Beneš-dekrétumok témájához.
Ezért óriási probléma, hogy a Magyar Szövetség politikája kiüresedett, középre és balra tolódott a „be akarunk jutni” taktika jegyében. Mert mostantól nincs semmi, amit nemzeti közösségi érdekként képviselne. Nincs olyan jól érthető, mély érzelmi hatást kiváltó, felvidéki magyar sorsot meghatározó témája többé, amit képviselhetne. Hiszen a gyűjtőpártiság és semlegesség miatt nem lehet sem békepárti, sem szuverenista, sem konzervatív, sem családpárti. Még tisztán magyar sem. Minden egyéb identitásnak azonban van alternatívája szlovák oldalon. Ez az a csapdahelyzet, amivel Gubík nem számolt, mikor erre az útra terelte a felvidéki politikát. A könnyebb, kényelmesebb utat választotta, ami látszólag legalább a 3 százalékot biztosította volna. Most már ez is megkérdőjeleződik majd.
Érdemes résen lenni
Még az ünnepek előtt megjelennek a régi, jól ismert keselyűk, hogy elejtsenek néhány semlegesnek tűnő nyilatkozatot. Ám ez csak azt a célt szolgálja majd, hogy az illető újra köztudatba emelje magát. Aztán majd januárban teljes gőzzel elkezdődik a felvidéki magyar politika átrajzolása. A képlet bonyolult és sokváltozós lesz – egyetlen dolog fog belőle hiányozni: a választó.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
