Az elmúlt hetekben bebizonyosodott, Donald Trump amerikai elnök nem csak kampányígéretek szintjén támadja a többoldalú egyeztetéseken alapuló, multilaterális intézményeket. Beiktatása óta alig telt el tíz nap, és a jellemzően regionális szinten szerveződő szabadkereskedelmi egyezményekkel máris fordulni látszik a világ. Az ilyen megállapodások lényege, hogy a részt vevő államok leépítik az egymás termékeire irányuló vámokat és a kereskedelemre nehezedő terhek mérséklésével adnak lökést a gazdasági kapcsolatoknak. Trump azonban részben ezeknek a szerződéseknek a számlájára írja az országát sújtó munkanélküliséget, mondván, az alacsony terhek teszik lehetővé, hogy az eredendően az Egyesült Államok ipara által teremtett munkahelyeket az olcsóbb termelőpiacokra vigyék. Ide vezethető vissza, hogy az amerikai elnök első munkanapján aláírta azt a rendeletet, amelynek értelmében az Egyesült Államok kilép a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) nevet viselő egyezményből. A múlt héten pedig bejelentette, újratárgyalná Mexikóval és Kanadával az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodást (NAFTA), amit korábban az Egyesült Államok számára valaha aláírt, legrosszabb egyezménynek nevezett.
A bejelentésekre egészen változatos reakciók érkeztek. Mexikó gazdasági minisztere, Ildefonso Guajardo Villarreal azonnal leszögezte, ha kicsit is kedvezőtlen feltételekkel szembesülnek, felmondják a NAFTA-t. A kemény reakcióra rögtön érkezett is a válasz, miután Trump egy Twitter-üzenetében meglebegtette: a menekülthullám megállítására szolgáló, déli határon tervezett mintegy kétezer kilométer hosszú fal megépítésének költségeiből Mexikónak is ki kell vennie a részét.
Más taktikát választottak a csendes-óceáni államok. Az eredeti elképzelés szerint a tizenkét ország által elfogadott TPP Kína gazdasági terjeszkedésének visszaszorítását célozta volna, az Egyesült Államok kihátrálásával azonban ez a koncepció az ellenkező irányba fordulhat. Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök a napokban kijelentette, hogy országa aktív tárgyalásokat folytat a kereskedelmi koalíció többi államával, köztük Japánnal, Új-Zélanddal és Szingapúrral a megállapodás megmentésének lehetséges eszközeiről. Hozzátette, az Egyesült Államok nélkül is működhet a Csendes-óceáni Partnerség, vagy meghívhatják az együttműködésbe Kínát vagy Indonéziát. A TPP folytatásának ötletét azonban kritikusan fogadta a sajtó, amihez az is hozzájárult, hogy a tárgyalásokban részt vevő Kanada szintén kihátrált. Ráérzett azonban az új idők szelére Japán: az ázsiai ország bár kritizálta Washingtont a TPP feladása miatt, Abe Sindzó miniszterelnök a napokban már jelezte, a szabadkereskedelem fellendítését a két ország közötti, bilaterális alapon is el tudja képzelni. A Trump-világrenddel rezonáló kijelentés el is érte célját. A hétvégén a két vezető telefonon egyeztetett, s megállapodtak abban, hogy február 10-én Abe Sindzó Washingtonba látogat. Japán egyébként nem csak az Egyesült Államokkal kapcsolatban aktív.
Az Európai Unióval már folynak a tárgyalások egy Japánnal kötendő szabadkereskedelmi egyezményről. A felek már januárban aláírnák a szerződést, ám sajtóértesülések szerint a tárgyalások az európai sajtok és a japán gyártmányú autók tarifáin elakadtak. Erről megkérdeztük az Európai Bizottságot, ahol közölték: Cecilia Malmström kereskedelemért felelős biztos levélben fejezte ki reményét a tárgyalások mielőbbi folytatására.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 30.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
