„Dolgok, melyekkel sokunknak folyamatosan dolga van”: a Könnyedén a legfrissebb irodalmi sláger Havran Kati2025. 11. 07., p – 15:24
Laboda Róbert volt a KultúrKorzó novemberi irodalmi estjének vendége, ahol nemrégen megjelent kötetéről beszélgetett H. Nagy Péterrel. Szó esett az ezt megelőző könyvről és arról is, hogy mi a líra dolga, na meg hogy mi érdekli a harmincas évei végén járó költőt.
Csupán pár napja bukkant fel a könyvesboltok polcain, az már azonban most bizonyos, hogy a Könnyedén lesz a hazai irodalmi élet egyik nagy idei szenzációja. A Kalligram Kiadó gondozásában megjelent kötetet több hazai könyvesboltban már elkapkodták – márpedig a líra nem az a műnem, amelyet úgy egyébként el szokás kapkodni.
Slammer vagy költő, netán költő-slammer? Laboda Róbert nem gondolja, hogy a műfaji korlátok számítanának – vagy hogy egyáltalán, léteznének, erre több alkalommal rámutatott az este folyamán. Első kötete, a Túlzások – amely slam poetry-versenyeken elhangzott szövegeket tartalmazott akkor, amikor ez korántsem számított még bevett gyakorlatnak – pontosan tíz évvel ezelőtt látott napvilágot a nívós Athenaeum gondozásában.
Az azóta eltelt egy évtizedben további három kötete látott napvilágot. A slam poetry-fellépésekkel felhagyott, bár gyökereire büszke: úgy gondolja, kár érte, hogy az eredetileg underground slam poetry mainstreammé vált. Az underground vonalán mozgó slammereket persze továbbra is figyeli. Laboda Róbert jelenleg a Komáromi Regionális Művelődési Központ igazgatója.
Négy évvel harmadik kötete, a karantÉNnaplót követően érkezett a Könnyedén.
A karantÉNnapló különleges kötet volt, sajátos lenyomata a covid furcsa időszakának.
Nem csak a szerző saját írásait tartalmazta, hanem helyet kínál az olvasó saját gondolatainak, jegyzeteinek is. Ez a kötet abban az időszakban nem sok helyen kapott bemutatkozási lehetőséget (érdekesség, hogy színre vitte egy hazai diákszínjátszó csoport), így, a hiányt pótlandó, az érsekújvári közönség ebből a kötetből is kapott most ízelítőt.
A címben kiemelten szereplő ÉN pedig a legfrissebb kötettel kapcsolatos beszélgetés vezérgondolatát is nyújtotta.
„Ebben a kötetben az alanyi költőnek fel kellett nőnie önmagához, meg kellett birkóznia a veszteségeivel“
– olvasható a Könnyedén fülszövegében, melyet a kötet szerkesztője, Szászi Zoltán írt.
„Ki kellett csomagolni mindazt, amivel az ember úgy általában az életpálya felénél szokott elszámolni. És annyira tud ez fájni, hogy ezt csak versben lehet elmondani. Lépked a szerző, az alanyi költő, le-lenéz a múlt szakadékába, s felemeli a fejét a jövő elé lebegtetett, meghódítható hegycsúcsai felé.
Közben, jelen van. Könnyed folyik. Kibukik az igazi én. Könnyed én. Könnyedén “
– szól a fülszöveg, amely rendkívül játékosan közelíti meg a kötet címét, utalva mindazokra a jelentésekre, lehetséges asszociációkra, amelyek a szó láttán az olvasóban felmerülhetnek.
H. Nagy Péter egyetemi tanár, irodalomtörténész, a KultúrKorzó irodalmi beszélgetéseinek házigazdája éppen a szerkesztői elv, az alanyi költészet kérdése mentén indította a beszélgetést.
Az alanyi költészet kérdéséhez hozzátartozik, hogy a lírában „a megszólítás az legalább olyan fontos, mint az, aki mondja. Mert sok esetben éppen a megszólítotton keresztül tudunk meg valamit az énről” – emelte ki H. Nagy Péter. A lírai én és a megszólított közötti viszony lehet fiktív, de az is lehet, hogy életképekre utaló helyzetek merülnek fel – ez pedig a kötetre is jellemző.
Emellett a kötet kompozíciója is izgalmas megközelítést kínál.
„Az alanyi költészetet régebben pont az függesztette fel a stabil vallomásszerű karakterológiájából, hogy a költők elkezdtek kötetkompozíciókban gondolkodni” – fejtegette H. Nagy Péter. „És abban a pillanatban, amikor a kötetek úgy működnek, hogy nyújtanak valami pluszt az egyes darabokon túl, amikor láncszerűen összekapcsolódnak a versek, ciklusokat alkotnak, amikor a versek egymásra utalgatnak, párbeszédben állnak egymással,
ez azzal jár, hogy egyre több az olyan esemény a kötetben, ami nem vezethető le az életrajzi énből. Megnő a kötetkompozíció szerepe, ami sok esetben fel is függeszti azt, hogy vissza tudjuk keresni a szerzői identitást.”
A kötet egyébként négy ciklusból áll, Laboda Róbert szerint az elmúlt négy és fél, öt év munkáját foglalja magában.
„A kötetborítón egy boncasztal, amibe be van ékelve egy óra, ami ketyeg” – mondta Laboda Róbert. Hogy mire utal a borító? A beszélgetés során két téma rajzolódik ki fokozatosan:
a felnövés és az elmúlás.
Laboda Róbert elmondta, a kötet szerkesztésénél fontos kérdés volt az, hogy meddig lehet, meddig szabad elmenni az érzelmek feltárásában.
„Az ember felnőhet érzelemdúsan és szenvtelenül is. Azt gondolom, hogy bizonyos dolgok mellett nem lehet szenvtelenül elmenni, és bizonyos dolgokat nem szabad feloldozatlanul hagyni”
– véli a költő. „Nem vagyok Shakespeare-rajongó, nem szeretem, amikor a szálak el vannak varrva. A lírának szerintem nem is dolga, hogy elvarrja a szálakat. Hanem hogy lebegtesse őket.
Hogy amikor belefújod az orrod a zsebkendőbe, vedd észre, hogy zsilettek voltak benne. Vedd észre, hogy véres az a zsebkendő.”
Laboda szerint a kötet négy szakasza szorosan kapcsolódik össze. A kötet versei pedig arról árulkodnak, hogy van néhány olyan fontos dolog, amihez szeretné emberként tartani magát. „Amikor a harmincas évei végén jár az ember, akkor semmi sem zavarja őt úgy, amikor úgy mondanak valamit, ahogyan az nincs. Rettenetesen zavar a hazugság” – mondja.
A kötet emellett olyan témákat tartalmaz, “amivel sokunknak folyamatosan dolga van” – ilyen a nyelv, az identitás, vagy éppen egy gyerek elvesztése, amely egyébként nem egy olyan téma, amely gyakran bukkan fel férfi szerző költészetében.
A Könnyedén, ahogy azt a fülszöveg és a borító is elárulja, címe ellenére nem csak könnyed témákkal foglalkozik. Ennek ellenére örülhetünk: ahogy azt az érsekújvári közönség is bizonyította, az érdeklődés iránta nagy.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
