Doha, ahol tilos fenyőfát állítani

Doha, ahol tilos fenyőfát állítani

– Már négy éve nem voltam otthon karácsonykor, mindig csak előtte vagy utána sikerül hazajutni – mondja a Londonban élő Jósvai Krisztina. Nem anyagi okokból maradt az angol fővárosban, brit férje olyan munkabeosztásban dolgozik egy légitársaságnál, ahol erre az időszakra általában nem jár szabadság. Idén azonban hazajutottak, férje szabadságot kapott, ráadásul a bejelentett csütörtöki légiutaskísérő-sztrájk is elmaradt, ami megakadályozhatta volna a repülést.

Van, aki nem jut haza

Krisztina rendezvényszervezőként dolgozik egy nagy gyógyszeripari vállalatnál, férjét még első angliai munkája során ismerte meg. Azóta összeházasodtak, és lányuk született. Tavaly párja családjával töltötték a karácsonyt. Közös vacsorával, ajándékozással telt az ünnep, itthon hasonló a program idén.

– Aki külföldre megy, és felépít egy második életet, szerez annyi tapasztalatot, hogy ha később továbbköltözne, ne álljon sok minden az útjába. El tudnám képzelni az otthonomat máshol is, de itt megtaláltam mindent, amit kerestem, biztos munkahelyet, családot, tanulási lehetőségeket – sorolja.

A Nyíregyházán született Krisztina szerint óriási kulturális különbségek vannak Anglia és Magyarország között. A világ minden tájáról származó emberekkel találkozik, pozitívumként éli meg, örül, hogy részese lehet. Hozzáteszi, rengeteg magyar is van a fővárosban, de azon a környéken, ahol ők laknak, nem sok. Barátai nagy részét, akikkel tartja a kapcsolatot, még itthonról ismeri. Első kinti munkája idején is magyarokkal lakott, velük is rendszeresen találkoznak.

Beszéltünk olyan, Londonban élő magyarral, aki viszont anyagi okok miatt nem látogat haza. Egy tíz éve kint élő nő, aki két esztendeje kamionsofőrként dolgozik, elmondja: felmegy az ünnepek alatt a repülőjegy ára, drágállja, ezért általában novemberben vagy márciusban utazik haza.

Van, aki otthon tölti az ünnepeket

– Tavaly is hazamentünk az ünnepekre, ahogy idén is, talán még nem jött el az idő a családtól való külön ünneplésre – mondja a 30 éves Szabó Péter, aki tavaly szeptemberben költözött ki a svédországi Göteborgba, felesége két hónap múlva követte.

Ismét sűrű két hetet terveznek; nehéz „logisztikai” feladat lesz mindenkivel találkozni, véli a Volvónál műszaki dokumentációval foglalkozó férfi. Szabó Péter úgy is ismeri a helyiek szokását, hogy nem tölti ott az ünnepeket.

– Jellemzően náluk is családi ünnep a karácsony. A julbord, azaz a karácsonyi asztal heringtől, lazactól, sonkától és természetesen húsgolyótól roskadozik. December 13-án tartják Szent Lúcia (Luca) napját, azaz a fény ünnepét. Ilyenkor sokan jelmezt öltenek, együtt énekelnek, az óvodában, iskolában ünnepséget rendeznek. A karácsonyi ajándékot a Télapó hozza december 25-én – mondja Péter.

A fiatalember és felesége csak egy-két éves távlatban gondolkozott kiköltözéskor, de ez az idő egyre kijjebb tolódik. Egyelőre nem tudják pontosan megmondani, meddig maradnak. Hozzáteszi, Svédországban sokkal jobb a fizetés és a kiadás aránya, ezért egykeresős családként is jobban élnek, többet tudnak félretenni, mint Magyarországon. Péter felesége jelenleg tanul, ezt bőven ki tudják gazdálkodni. Mint mondja, az anyagiakon kívül is megéri itt élni, a svédek toleránsak és befogadók, Göteborg pedig egy olvasztótégely, ezért egyetlen percig sem érezték magukat kiközösítve. A házaspárnak tetszik, hogy a helyiek azonnal átváltanak angolra, ha olyan kerül a társaságba, aki nem beszéli a nyelvet.

Van, ahol tilos

– Itt tilos minden, karácsonyra utaló dekoráció a köztereken és nyilvános helyeken, néhány hotelt leszámítva. A városban összesen négy szálloda tarthat karácsonyi partit, de csak bizonyos felületen szabad őket reklámozni. Munkaszüneti nap a keresztényeknek sem jár, általában azért egy picit előbb hazaengedik a dolgozókat. Tavaly este 7 óra helyett délután 4-kor indulhattam haza – mondja az egy éve Katar fővárosában, Dohában élő Bernadett.

A fiatal nő ötszáz, Dohában élő magyarról tud, több honfitársával tartja a kapcsolatot, szinte minden héten van közös programjuk. Tavaly spanyol férjével együtt egy magyar társasággal ünnepeltek az otthonukban. Mint mondja, karácsonykor gyönyörű idő van Katarban, így aztán napoztak, medencében úsztak napközben. Este batyus ünnepi vacsora következett, mindenki vitt, amit tudott, ő a süteményért felelt. Még december elején sütöttek mézeskalácsot, de karácsonyos formát csak Dubajban tudtak venni, Katarban nem kapni.

A jogászként dolgozó nő idén hazautazik férjével az ünnepek idejére, kettejüknek mintegy 300 ezer forintba kerül a repülés oda-vissza. Tíz napjuk lesz rá, hogy mindenkivel találkozzanak, és szervezzenek egy nagybevásárlást, ezenkívül egy orvoslátogatás szerepel terveik között. Bernadett szerint a hatalmas kulturális különbségek és a rendkívüli forróság ellenére megérte kiköltözni, még úgy is, hogy férje egy év alatt sem talált munkát többtucatnyi állásinterjú után sem. Még egy évig tervezik a kintlétet, utána költöznek haza, a spórolt pénzüket lakás- és autóvásárlásra fordítják.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 24.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »