Dobrev Klárának a legkevésbé sincs igaza. Ha Gyurcsány még 2010-ig, a választásokig marad, a jobboldal még nagyobb győzelmet aratott volna.
Még egyszer érdemes szólni Gyurcsány Ferencről, a magyar politika érdekes jelenségéről. Különösen azért, mert a napokban felesége, Dobrev Klára nyilatkozott, s azt mondta, ha a férje nem mondott volna le 2009-ben, akkor nem szerez kétharmadot a Fidesz–KDNP. Igaza lenne?
Dobrev Klárának a legkevésbé sincs igaza. Ha Gyurcsány még 2010-ig, a választásokig marad, a jobboldal még nagyobb győzelmet aratott volna.
De senki nem várja el a volt miniszterelnök feleségétől, hogy objektív és tárgyilagos legyen férje politikai szereplésének megítélésében. Ő kiváló politikusnak látja élete párját, az őszödi beszédet pedig szenvedélyesnek és bátornak tartja. Nincs is ezzel semmi baj a magánélet terepén: feleség és férj legyen szolidáris egymással, hiszen erre szövetkeztek.
Viszont Dobrev Klára vallomása arra jó, hogy még egyszer tisztázzuk, ezúttal félretéve a cinikus hangnemet: mi is a valóságos szerepe Gyurcsány Ferencnek a magyar politikai életben?
Ha a kezdetektől nézzük a pályafutását, akkor a következőket látjuk: Gyurcsány a pártállami, KISZ-es múltját bravúrosan felhasználva sikeres gazdasági vállalkozó lett – más szóval diktatúrában szerzett politikai hatalmát átmentette a demokráciában gazdasági hatalommá –, s már a kezdeteknél látszott, hogy erkölcsi gátak, megfontolások számára nem léteznek.
Gyurcsány még csak Rockefellerhez sem hasonlítható, aki az első milliárdja utáni összes gazdasági tevékenységének jogi tisztaságával hencegett. Ugyanis Gyurcsány kétes ügyletei szinte az egész vállalkozó korszakát jellemzik, ami már egy felfogást mutat: ha gazdagodásról van szó, kevés korlátot lát maga előtt.
Gyurcsány persze pontosan tudta, hogy politikai ambícióit akkor valósíthatja meg, ha gazdaságilag függetlenedik, s ahelyett, hogy őt irányítanák, ő irányít másokat. Ezt elérve hozzálátott dédelgetett tervéhez: a politikai hatalom megszerzéséhez és víziói országos megvalósításához.
Mik voltak ezek a víziók? Gyurcsány Tony Blairt, illetve az általa képviselt újhullámos, szociáldemokrata harmadik utat tekintette mintának (le is fordíttatta Anthony Giddens erről szóló könyvét magyar nyelvre), amely a polgárság, a piacgazdaság, a politikai közép felé nyit. Ám, miután puccsal kormányfővé választották, mégsem ebbe az irányba indult el. Mind a gazdaság romló állapota, mind a külföldi gazdasági és politikai kapcsolati körei a neoliberalizmus felé indították el: minden a piac, az államot pedig vissza kell szorítani. Elhatározta, hogy bármi áron megtanítja a magyar népet arra, hogy „nincsen ingyen ebéd”, mindennek ára van (például az egészségügyi szolgáltatásoknak, a felsőoktatásnak stb. is), mindenki a saját sorsának kovácsa, s egyáltalán, „minden a profitról szól” (Horváth Ágnes).
A neoliberális „néptanító” azonban azokba a tulajdonságaiba bukott bele, amelyek vállalkozóként jellemezték: gátlástalanság, machiavellizmus, az erkölcsi szempontok iránti totális közömbösség és érdektelenség. Történt ugyanis, hogy 2006 őszén szembe kellett néznie a ténnyel: a nyilvánosságra került őszödi beszédét az emberek nem a legszebb igazságbeszédnek, hanem felháborító vallomásnak tartották arról, hogy ő és kormánya hazudott az embereknek reggel, éjjel meg este, s ezzel becsapták őket és manipulálták a választásokat.
Ekkor derült ki, hogy a magyar választópolgárok ugyan sok mindent elviselnek az aktuális hatalomtól (lásd magyar történelem) és a politikai közélettől (láttak már egy s mást), ám azt már nem, ha mint magánembert is hülyének nézik őket. Gyurcsányt tehát az Achilles-sarkán érte találat: erkölcsileg bukott meg, s éppen azért, mert nem fogta fel az erkölcsi kérdéseknek a jelentőségét.
Következtek a tüntetések, demonstrációk, Gyurcsány távozásának és előrehozott választásoknak a követelése az utcán, a Kossuth téren és az ország szinte minden pontján. Válasz: Gyurcsány rendőrsége brutálisan megverte és megfélemlítette az embereket, és esze ágában sem volt lemondani – a szocialisták és balliberálisok pedig kiálltak mellette. Jellemző reakció egy morálisan érzéketlen politikustól és követőitől.
Az őszödi beszéd tehát kulcsfontosságú fordulópont Gyurcsány politikai pályafutásában és a magyar politikai életben egyaránt. Az egyik oldalon a magyar választók többségének vérig sértett erkölcsi érzékenysége, a másik oldalon Gyurcsány és követői erkölcsi nihilizmusa. Következmény: kétharmados jobboldali győzelem 2010-ben és 2014-ben is. Meggyőződésem, hogy a posztkommunista baloldal és az ultraliberális szabad demokraták súlyos vereségének és látványos széthullásának valódi oka az őszödi beszéd és annak következményei.
A baloldal, s persze elsősorban maga Gyurcsány tehát az erkölcsi kérdésekbe bukott bele – s ennek óriási volt a jelentősége, hiszen a velejéig züllött posztkommunizmus rendszerétől ekkor indult meg a mélyebb, morális alapú elszakadás.
Klára asszony tehát nagyot téved: ha még 2009-ben sem mond le Gyurcsány (amire egyébként még akkor is csak külső hatásra szánt rá magát!), akkor a négyötöd felé indult volna el a jobboldal…
Gyurcsány a jobboldal számára azóta nem más, mint egy „hasznos idióta”, igaz, nem az eredeti értelmében. Eredetileg ugyanis Lenin és Sztálin azokat a nyugati értelmiségieket nevezte hasznos idiótáknak, akik ájultan dicsérték a szovjet típusú diktatúrát. Gyurcsánynál más a helyzet: ő azért hasznos idióta a Fidesz számára, mert nem veszi észre, hogy erkölcsileg hulla, s hogy politikai jelenléte árt a baloldalnak. S minél tovább marad „színen”, annál tovább hajt politikai hasznot a Fidesz–KDNP-nek.
Hát ilyenek a „hasznos idióták”.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
