Aki ma autóba ül és körbeutazza Kárpátalja magyarok lakta vidékeit döbbenten mered a megszokhatatlanra, az üres magyar falvakra. Megállunk szülőfalum polgármesteri hivatala előtt. Több mint száz fiatal vett vándorbotot a kezébe az utóbbi hónapokban, s már mennek családok is.
A “hová?” kérdésre csak a vállát vonogatja a falu első embere: legtöbben Magyarországra, de mivel nem igen örülnek a nemzettestvérek a magyar „menekülteknek”, inkább Szlovákiának veszik az irányt. A felvidéki magyarság befogadóbb, kapom kérdéseimre a meglepő választ. Hogy elmennek a fiatalok, várható volt. Sokan mondták, leírták: Kárpátalja településeit tömegével hagyja el az ifjúság. És a meglett férfiak. Elmentek a harc elől, a megélhetés után, helyükön pedig nem maradt más, mint a félelem.
Mert akik otthon maradtak bezárkóztak. Szó szerint is, ám a lelki értelembeli jelenti a valódi drámát, a kárpátaljai magyar tragédiát. Az ablakok rebbenő függönyei mögül riadt szemek nézik az utcán suhanó autókat, hiszen az idegen jármű mostanság jó hírt nemigen hozhat, behívót annál inkább. De a mi tekintetünk sem lehetett másmilyen. Amikor az ember kihalt utcákon halad, amikor hébe-hóba lát csak valakit, akarva-akaratlanul is elnehezedik a szíve, s egy kicsit ő is megriad. Mert ha minden így folytatódik, ha nem lesz vége ennek az ukrajnai őrületnek, Kárpátalján valóssággá válik Kovács Kati dala. Maradnak a régi házak, melyek körül öregszik minden, miközben a gyorsvonat velünk tovább robog… Persze lehet, hogy a kárpátaljai származású S. Benedek András költőnek lesz igaza, s „jön új raj, másfajta nép”, de az már nem az a falu lesz – bármelyikről legyen is szó.
Ha nem lesz változás, elődeinktől ránk maradt községeink a határon túlra és a temetőbe költöznek. Ha ez bekövetkezik, azzal Ukrajna lényegében véghezviszi amit nem tudott elérni sem a trianoni békediktátum, sem Sztálin malenykij robotja: elűzi, felszámolja a kárpátaljai magyarságot.
A kárpátaljai kedélyeket tovább borzolja az ukrán kormány tervezett közigazgatási reformja. Az egyszerű emberek számára nehezen érthető decentralizációs folyamatból, ahogy érzékeltük, csak annyit értenek, hogy Kárpátalja, mint önálló megye teljesen megszűnik, és a szomszédos zömében ukrán nacionalisták lakta galíciai megyékhez akarják hozzácsatolni. A folyamat már elkezdődött végrehajtásáról már törvény is rendelkezik, konkrét határidőket szabva meg annak realizálására.
Kárpátalján 13 járás van/volt, most ezek megszűnnek, ha véghez viszik a folyamatot. Helyettük úgynevezett povitoklesznek, ezek helyettesítik a járásokat. A povitokba tömörülnek a hromadák (önkormányzatokat egymásba tömörítő közösségek), s a povitokból lesznek a régiók. Tehát a mostani község, járás, megye felosztást a hromada, povit, régió formáció válthatja fel. Kárpátalja előtt most még két lehetőség áll: vagy a galíciai régiónak lesz a része, vagy pedig önálló régióként működik tovább. Mint az egyik ungvári ukrán újságíró megjegyezte, a kijevi honatyáknak bizony a zömében magyarok lakta falvakkal van gondja, mert a polgármesterek nem segítik a munkáját, ellenkezőleg. Tiltakoznak járási és megyei, sőt országos szinten a reform ellen. A honatyák ezt azzal magyarázzák, hogy bizonyára féltik elveszteni polgármesteri állásukat, a helyi képviselők pedig a mandátumukat. Az eszébe sem jut a hivatalnokoknak, hogy a faluvezetők csak saját szavazóik érdekeit nézik, és nem szeretnék megváltoztatni a közösségek nemzetiségi, nyelvi arányait sem. Merthogy egy ilyen reform negatívan befolyásolná az egy tömbben élő magyarság érdekeit, lehetőségeit. Mert, és ezt már ungvári magyar újságíróktól hallom, akkor lenne értelme, előnye, ha legalább a reform keretében megvalósulhatna a KMKSZ régi álma, a Tisza-melléki járás. Ám erre még csak utalás sincs sehol, és meglepő módon a kulturális szövetség is mintha elfeledkezett volna erről a korábbi indítványáról…
A jelenlegi állás szerint a kárpátaljai parlamenti képviselők döntése is befolyásolhatja, hogy melyik lehetőség érvényesülhet. A legújabb változat szerint az Ukrajnával közel azonos méretű és lélekszámú Franciaországot vennék a területi felosztás alapjául, ám az ottani 22-höz képest itt 9 régióra osztanák fel az állam területét. Ezek egyike lenne a Kárpáti régió, melyben Lemberg, Ivano-Frankivszk és Csernovic megyék társaságában kapna helyet Kárpátalja is. Van azonban más elképzelés is. Az egyik például az orosz cári mintát tartaná elfogadhatónak, mely alapján tartományokra osztanák az országot. Létezik egy régebbi, Viktor Medvedcsuk ukrán parlamenti képviselő által felvázolt megoldás is, mely a föderatív államformát helyezi előtérbe. Ebben Kárpátalja és Csernovic megye külön autonóm területként szerepel.
Az UA-Reporter hírportálon megjelent fejtegetés szerint az ország túlságosan nagy régiókra való felosztása a demokratikus törekvések visszaszorításával, a bürokratikus gépezet felnagyításával és a helyi közösségek akaratának semmibe vételével járna. Ráadásul a tartományi székhelyek a bűnözéssel leginkább fertőzött megyékbe kerülnének, ami a közbiztonság további romlását eredményezné. Mindent egybevetve, a ma még jól működő politikai, gazdasági, művelődési kapcsolatok felszabdalását, a történelmi hagyományok elsorvasztását, valamint az oligarchák további gazdagodását várhatjuk a reformtól, vélik a kollégák. Amikor azt próbálom feszegetni, hogy nem érzik úgy, mintha ennek a hirtelen jött közigazgatási reform ötletnek valami lenne a hátterében, mindenki csak somolyog. Ami most Ukrajnában zajlik, nagyon hasonlít arra a forgatókönyvre, ami Jugoszláviában történt anno.Most már csak egy utolsó kérdésem lett volna a kárpátaljai helyzettel kapcsolatban. De fel sem kellett tennem, mert szinte ott lógott a levegőben. Ha Kárpátalja megkapná az önálló autonómiát, mint régió, akkor vajon Magyarország lépne területi visszacsatolás ügyben? Néma fejrázást kaptam válaszul… A kárpátaljai magyarok nem hiszik, hogy a jelenlegi kormány álláspontja szerint erre sor kerülne. (Kiemelés: Szerk.)
Magyar Irodalmi Lap
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kategória:Gúnyhatáron túl, Hírek, Publicisztika
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
