Nem teljes a tudományos konszenzus az ember okozta éghajlatváltozásról – hangoztatják gyakran az úgynevezett klímaszkeptikusok, miközben a kutatások elenyésző – három százaléknyi –, nekik tetsző eredményre jutó részét lobogtatják. Egy újraértékelő (review) tanulmány most kimutatta, hogy azok gyakorlatilag mindegyike hibás.
Az a néhány klimatológus, meteorológus és légkörfizikus, akik kollégáik hatalmas többségével szemben nem hisznek abban, hogy az emberi tevékenység okozná az éghajlatváltozást (illetve kisebb részben abban sem hisznek, hogy bármi is változóban lenne), gyakran hivatkoznak Galileire. Mint hangoztatják, az ő korában is egyetlen (illetve néhány) tudós ment szembe a mindenki más által vallott dogmával, de idővel kiderült, hogy neki volt igaza, és mindenki más tévedett. Ez jól hangzik, csak az a gond, hogy a mostani felállásban ők nem Galileit, hanem éppen a bizonyítatlan, előítéletes meggyőződésen alapuló hiedelmeket hirdetőket testesítik meg. Ellenük éppen Galilei volt az, aki objektív tudományos módszerekkel vizsgálta a világot, és jött rá az igazságra.
Bár aki reálisan gondolkozik, eddig sem kételkedhetett abban, hogy vajon a 97 vagy a 3 százaléknak lehet-e nagyobb valószínűséggel igaza, a tudomány épp arról szól, hogy még a legképtelenebbnek tűnő állításokat is objektív módszerekkel kell megvizsgálni. Egy nemzetközi kutatócsoport pontosan ezt csinálta, amikor számítógépes modellezés segítségével megpróbáltak megismételni sok olyan vizsgálatot, amelyek szerzői azt állították, hogy kísérletük eredményei bizonyítják, az ember nem ludas a bolygó éghajlatának megváltozásáért, írja a Guardian.
Nos, a megállapításaik nem mondhatók meglepőnek: mindegyik (összesen 38 darab) tanulmányban olyan súlyos módszertani hibákra bukkantak, amelyek alapvetően változtatták meg az eredményeket. Emiatt egyiket sem lehetett megismételni (ami pedig alapkövetelmény lenne a tudományos kommunikációban). Amint pedig e hibákat kiküszöbölték, az eredmények hirtelen a visszájukra fordultak, és így már beleillettek a sok ezernyi egyéb klimatológiai cikk konklúziói közé.
A Theoretical and Applied Climatology című szaklapban megjelent összefoglaló tanulmány szerzői szerint a hibák meglehetősen egy kaptafára húzhatók fel. Nagyon sokszor válogatnak a rendelkezésre álló adatok közül, és tendenciózusan csak azokat választják ki további elemzésre, amelyek megerősítik előfeltevéseiket, amelyek pedig ellentmondanak azoknak, azokat figyelmen kívül hagyják. Mások addig alakítgatják a valós adatokat, furmányos statisztikai módszerekkel egyre bonyolultabb görbéket illesztenek rájuk, hogy már egybevágnak elképzeléseikkel, csak az eredeti számokhoz nincsen sok közük. És vannak olyan tanulmányok is, amelyek alapját képező matematikai modellek köszönőviszonyban sincsenek a fizikai törvényekkel.
Az emberi hatásokat tagadó 3 százaléknyi tanulmány egymással is vitatkozik. Mind más és más alternatív teóriával áll elő, némelyek a Napot, mások a Holdat okolják az éghajlat megváltozásáért. Az igazán érdekes kérdés persze az lenne, hogy e téves eredmények vajon a jó szándékú, de figyelmetlen, tehetségtelen, peches kutatók véletlen hibáinak következményei, vagy esetleg a klímaváltozás-ellenes intézkedésekben ellenérdekelt körök bőkezű pénzügyi támogatásait igyekeznek ily módon meghálálni. Ennek eldöntése azonban már nem a kutatók feladata.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
