Kocsis Fülöp érsek-metropolita augusztus 20-án görögkatolikus áldozópappá szentelte Domokos Zsolt diakónust. Idén először vehetett részt a debreceni Attila téri Főszékesegyház közössége papszenteléssel kiegészült Szent Liturgián.
– énekeljük a tropárban Szent István király ünnepén, és megfigyelhető, hogy az első hangú tropárok mindig e hármas dicsőségsorral fejeződnek be – hívta fel a figyelmet tanításának elején a főpásztor.
Bizánci Egyházunk nagyon szereti ezt a szót: „dicsőség”. Mi, görögkatolikusok sem mindig mondjuk végig a köszöntést, csak ezt az első szót: dicsőség. Érdemes erre odafigyelni, főleg nekünk, akik bizánci lelkületben éljük életünket, hogy milyen gyakran jelenik meg a dicsőítés.
és hogy az Egyház tanítson bennünket erre, mert talán sokszor elsikkad az imaéletünkből. Mert hogyan szoktunk imádkozni? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Általában kérünk valamit Istentől, hálát adunk neki, bűnbánatot is gyakorlunk, de a spontán dicsőítésre kevés figyelmet szentelünk egyénileg. Pedig ez a legmagasztosabb imaforma, a többibe akarva-akaratlanul önzés, saját érdek vegyül.
Szent István király, miként az összes szent, az isteni dicsőségből részesült, és amikor a szenteket, nagy történelmi alakjainkat dicsőítjük, észre kell vennünk az Isten erejét, a fölkentséget, az Isten általi kiválasztottságot.
Mindez igaz Hierotheosz főpapra is, akiről a Bizánci Egyház szintén ezen a napon emlékezik meg – tette hozzá Kocsis Fülöp.
A tropár sorai nemcsak a nagy elődökre, de a szentelés előtt álló Zsolt diakónusra is értelmezhető, hiszen ő szintén Isten kiválasztottja – világított rá az érsek-metropolita. – Ahogy senki nem lehet a saját erejéből szent, éppen úgy apostol, pap és prédikátor sem, csak az, akit Isten meghívott.
Ezért, amikor papszentelést ünnepel, az Egyház mintegy megpecsételi, nyilvánossá teszi ezt a nagyon személyes istenkapcsolatot, amelyet egy fiatalember felismert a lelkében. Tehát azt, hogy meghívást kapott és
Dicsőség az Istennek, aki ma is kiválaszt fiatalokat, hogy közvetítsék mindezt és irányítsák az Egyház közösségét az Isten felé. Boldogító hivatás az emberek szolgálata, ehhez pedig az Isten ereje kell.
„Dicsősítsétek meg Istent a testetekben” – idézte Szent Pált a metropolita.
Az e napra szóló evangéliumi szakaszban Jézus önmagát egy ajtóhoz hasonlítja. Jézus azt mondja: én vagyok a jó pásztor, én vagyok az ajtó, aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, kijár és bejár, és legelőt talál.
Kocsis Fülöp érsek-metropolita e kép kapcsán Székely János szombathelyi megypüspök magyarázatára hivatkozott, aki Betlehemben folytatott tanulmányai alatt látta, miként végzik el feladataikat az izraeli pásztorok: vezetik a nyájat, és amikor este letelepednek, köveket raknak körbe, és az az akol. Nem raknak kerítést, a kövek elegendőek, mert az engedelmes jószágok nem lépik át azokat. Egy helyet hagynak kövek nélkül: a bejáratot. Ide fekszenek be a juhászok, így tehát
Jézus saját testében tehát ajtó, amely megnyitja számunkra a mennyországot – magyarázta a hajdúdorogi érsek. – A pap, akárcsak Krisztus szintén ajtó: testét adja oda, hogy elvezesse az embereket a Megváltóhoz.
Az ünnepi Szent Liturgián Nyirán János fődiakónus és Tóth Lóránt diakónus kísérte a szentélybe Domokos Zsolt diakónust, aki az oltárhoz érkezve térdet hajtott, és a főpásztor áldását kérte szolgálatára.
A szentelés szertartása után papi szolgálatában először áldoztatott, adott áldást és mirovált Zsolt atya, akinek választott jelmondata János evangéliumának egyik gondolata:
Domokos Zsolt atya első Szent Liturgiáját augusztus 28-án, vasárnap mutatja be Hajdúdorogon, az első székesegyházban.
Szolgálatát Debrecenben folytatja irodai titkárként
Szöveg: H. Varga Eszter
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Fotó: H. Varga Eszter, Szabó Sándor/Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
