A katonai vereségnél csak az orosz hadsereg presztízsvesztesége a nagyobb – mondja Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője aktuális interjúnkban. Az ismert biztonságpolitikai szakember szerint egyelőre korai az eszkaláció lehetséges forgatókönyveiről beszélni, de hogy az oroszok súlyos veresége ebbe az irányba tolja el a háború menetét, az kétségtelen.
Kezdjük egy rövid összegzéssel! Mennyire súlyos vereség ez Oroszország számára?
Erre a kérdésre egyelőre nem könnyű válaszolni. Nem látjuk még a teljes képet. Az biztos, ez egy komoly vereség, jelentős károkat okozott az orosz haderőnek, még akkor is, ha az élőerő nagy részét időben sikerült kivonniuk.
Kisebb orosz egységeket bekerítettek ugyan, de az állomány nagy része kibújt a bekerítésből.
Az eszközveszteség már jóval komolyabb, de a presztízsveszteség még ennél is nagyobb. A háború kitörése óta ez az első olyan jelentős veresége az orosz hadseregnek, amely teljes mértékben katonai és felderítési hibákon alapul. Nagyon súlyos hibák sorozatán.
Kijev ostromának kudarca?
Azt gondolom, Kijev esetében elsősorban politikai, illetve felderítési, hírszerzési, és csak másodsorban katonai hibák okolhatóak az orosz kudarcért. Ott az orosz hadsereg rossz logisztikai körülmények között kapott egy az erejéhez képest aránytalanul nagy feladatot. Harkiv környékén a jó logisztika biztosan megvolt, hatalmas lőszerkészleten ültek.
Orosz részről milyen hibák vezettek a hétvégi összeomláshoz?
Nem készültek fel rendesen. Nincs elég orosz katona az ukrán fronton – ez tény, és máshova kellett az erősítés, ez a legkevésbé frontos frontszakasz volt az összes közül. De az orosz hadsereg nem hozott létre párhuzamos védelmi vonalakat. Ha újabb és újabb aknamezőket kell áttörni, ez az ukrán sebesség lehetetlen lett volna.
Elmaradt a mélységi védelem kiépítése, a halogató harcra nem volt semmi erő, ráadásul nem vették figyelembe az offenzíva előtti ukrán átcsoportosítások jelentőségét.
Az, hogy az oroszoknak semmilyen erő nem volt telepítve a mélységben, azt mutatja, nem itt várták az ukrán támadást. Csak a páncélos erőcsoportosításokat nézték, nem vették észre a gyülekező ukrán gyalogságot. Ezzel együtt ki kell jelentenünk, az ukránok vagy az ukrán vezetésnek tanácsot adó szakemberek nagyon jó tervvel álltak elő, látták hol a leggyengébbek az oroszok, majd, legyen bárki a terv szülőatyja, az ukrán katonák kiválóan végrehajtották a feladatot. Az oroszok megint lebecsülték az ukránokat, saját kárukra.
Kijev hetekig ígérgette a nagy déli offenzívát. Lassan már senki nem hitte el, lesz belőle valami, majd alig indult meg, 48 óra alatt már le is állt, hogy azzal párhuzamosan nagy sikereket érjenek el keleten. Mit gondol, mennyire volt ez tudatos taktika az ukránok részéről?
Nézze, politikai szempontból mindenképp érthető volt, hogy annyit emlegették Herszont. Ez az első megszállt ukrán nagyváros, az orosz hadsereg könnyen csapdába ejthető a hidak miatt, van abban ráció, hogy Herszonnál kell elérni egy áttörést.
Az, hogy ez terelés volt-e vagy sem, bizonyítékok hiányában lehetetlen megmondani.
Ha volt is terelési szándék az ukránok részéről, a sikerhez szerintem nem járult hozzá. Az oroszoknak mindenképpen meg kellett Herszont és Zaporizsjét erősíteni Harkiv kárára, mert ez a két irány veszélyesebb – főleg Zaporizsje (Melitopol iránya), ahol kettévágható az orosz szárazföldi út Krímbe. De az biztos, hogy nem mérték fel jól, mekkora ereje lehet a támadásnak Harkivban, ebből kifolyólag lebecsülték a veszélyt. Ahogy már mondtam, hónapjaik lettek volna a mélységi védelem kiépítésére – ahogy Herszonban azt meg is tették, és eddig működik is.
Miért?
Hiába írtak a támadás előtti napokban orosz és ukrán milbloggerek (military blogger – a szerk. megj.), arról, mi készül, az orosz vezérkar valamiért nem reagálta ezt le. Nyilván a következő kérdés az, miért nem? Erre nehéz egyértelmű választ adni. Talán az inkompetencia és a hübrisz, a hiúság keveréke. „Ukrajna nem képes egyszerre két, három helyen is támadni, hogy az ukrán gyalogság nem veszélyes” – gondolhatták. Vagy egyszerűen ennyire nincs katonájuk, hatalmas a front – sok az ukrán, kevés az orosz. A maximum 150 ezres orosz kontingens, amelynek ráadásul nem csak a fronton lévő szárazföldi erőkből áll – ez utóbbiak száma jóval kevesebb – valamint a jó ha, 50 ezres szakadár katonai erő, ez összesen 200 000 fő katona – nem elégséges ahhoz, hogy egy 1500 kilométeres fronton a szabályzatok szerinti, jól kiépített, mélységben tagolt, erős védelem épüljön ki. De hogy szinte semmit sem csináljanak?
Ebből a fiaskóból teljesen egyértelmű, komoly problémák vannak az orosz hadsereggel, önkéntesből nincsen elég, nem teszik meg azt sem a védelem erősítésére, amit lehet, visszavonuláskor nem semmisítik meg a lőszerkészleteket, ráadásul a légierő, ami megmenthette volna a helyzetet, gyengén muzsikál.
Az ukrán sikerek fényében nem kell tartanunk a háború eszkalálódásától? Moszkva nyilvánvalóan nem hagy, nem hagyhat megtorlatlanul egy ekkora presztízsveszteséget.
De, egyértelműen. Most bőven van okunk az aggodalomra. Nyilván minden attól függ, mekkora bajban vannak az oroszok. Ezt ma még nem tudjuk. Ha sikerül helyreállítaniuk az egyensúlyt a fronton, egy új védelmi vonalat kialakítaniuk, úgy, hogy Luhanszk és Donyeck korábban elfoglalt területei védve vannak, talán elkerülhető lesz a komolyabb eszkaláció. Ha nem, akkor jöhet a mozgósítás, az ukrán energia infrastruktúra teljes szétverése, egyebek.
Nukleáris fegyverek?
Nagy vita van arról, képes lenne-e Oroszország taktikai atomfegyvert bevetni. Rengetegen azt gondolják, nem, mert saját racionalitásukkal közelítik meg a kérdést. Csakhogy ez tévedés, ha a nyugati racionalitás működne itt, a háború el sem indul. Az orosz doktrína egyértelmű, ha orosz területet ér támadás, az atomcsapás lehetséges elsőként is. Tehát ha Krímet érné ukrán szárazföldi támadás, és nem lenne más eszközük a védelemre, bevetnék. De Luhanszk és Donyeck eleste is lehet vörös vonal, nem tudjuk.
Az orosz rendszernek rövid távon leginkább nem a városi liberálisoktól és a világ haragjától kell tartania, hanem saját nacionalistáitól.
Hosszú távon mindenki halott ugye, a rövid távot nézik. Azt sem látom, hogy a katonai/hírszerző lobbi hogyan fogadna el egy vereséget. Ha ez a rendszer végképp a sarokba szorul, bármire képes – és nem egy emberről van szó, hanem egy egész elitről. A létük lenne a tét, ha mondjuk a Krím kerülne veszélybe. Nyilván ekkora ukrán áttörésre kevés az esély, de az elmúlt napok fényében kizárni nem lehet. Azt, hogy erkölcsi aggályai lennének az orosz vezetésnek a tömegpusztító fegyverekkel szemben, nyugodtan felejtsük el. Oroszország előtt jelenleg nem áll más út, mint az eszkaláció. Katonai vagy gazdasági totális háború, vagy a kettő keveréke, mert a „különleges művelet” erői úgy tűnik nem csak képtelenek bevenni a Donbaszt, de még megvédeni sem tudják az elfoglalt területeket. Az ukrán energiarendszerre mért csapás ennek az új megközelítésnek a jele.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
