Déli Áramlat: Egy megosztó orosz projekt az EU keleti végein, 2. rész

T E R R O R E L H Á R Í T Á S I K Ö Z P O N T

1101 Budapest, Zách u. 4.

Dr. Nógrádi György – Dr. Virág Attila

 2. rész

 

Déli Áramlat: Egy megosztó orosz projekt az EU keleti végein

2008 április 29-én megállapodás született a Déli Áramlat görög szakaszának megvalósításáról és az ezt kivitelező és üzemeltető közös vállalatról. A moszkvai megállapodást 2008 szeptemberében ratifikálták Athénban. (Népszabadság, 2008B.)16

Az alternatív vezetékprojektek körüli magyarországi diskurzus a Déli Áramlatról szóló magyar-orosz megállapodás megkötésekor élénkült fel. Az aláírásra hosszas viták után került . . .

Lábjegyzetek:

12 A Kostunica kormány által aláírt megállapodást végül Borisz Tadics és Dmitrij Medvegyev szentesítette. A NIS 51 százalékáért járó 400 millió eurót a Gazprom 2009 januárjában fizette ki. Később, 2011 márciusára a Gazprom saját részesedését 56,15 százalékra növelte a szerbiai vállaltban azzal, hogy tőzsdei kisrészvényesektől további 5,15 százalékos tulajdonrészt vásárolt.

13 Viktor Kristyenko energiaügyi miniszter még egy 2007. augusztusi levelében meghívta Ausztriát a Déli Áramlat vezetékprojektben való részvételre. (A címzett Martin Bartenstein osztrák gazdasági és munkaügyi

miniszter volt.) A megállapodást Wolfgang Ruttenstorfer az OMV vezérigazgatója és Alekszandr Medvegyev a Gazprom alelnöke írta alá Bécsben. Előbbi szerint „a megállapodás egy további mérföldkő az OMV és a Gazprom együttműködésében, amely mintegy 40 éves múltra tekint vissza.” Ruttenstorfer szerint ezzel a megállapodással egy újabb fontos lépést tettek Európa hosszú távú gázszükségletének biztosítása érdekében. (Energiainfó, 2008A.)

14 A Gazprom állítólag közvetlenül akarta a végső felhasználóknak eladni a gázt vagy annak egy részét, így a felek nem tudtak megegyezni az osztrák piac felosztásában. (Gereben, 2011, 153.)

15 A Gazprom elnöke.

16 A projektről először 2007. június 26-án tárgyalt Putyin Konsztantinosz Karamanlisz görög miniszterelnökkel a fekete-tengeri országok vezetőinek csúcstalálkozóján Isztambulban.

. . . sor. Kezdetben a Gazprom a MOL Nyrt.-vel tárgyalt, amellyel nem sikerült megegyeznie, így az oroszok a magyar állammal is megkezdték a tárgyalásokat.17

2007 december 7-én Viktor Zubkov – az első magyar-orosz kormányközi konzultáció alkalmával – ígéretet tett arra, hogy a Déli Áramlat földgázvezeték északi ága eléri majd Magyarországot függetlenül attól, hogy a vezeték Szerbián vagy Románián keresztül halad-e át. Emellett a 10 milliárd köbméteres stratégiai gáztározó magyarországi megvalósításának terve sem került le a napirendről. A budapesti találkozót követően a MOLés a Gazprom vezetői is találkoztak a Déli Áramlat vezeték magyarországi szakaszának megvalósításával kapcsolatban.

A megbeszélésen a közös projektcég működésének eredményeiről esett szó. A találkozóról minimális információ került nyilvánosságra. Mindössze annyit lehetett tudni Alekszandr Medvegyevtől, a Gazprom Export elnökétől, hogy a MOL-lal közösen tervezett gáztározók kiépítéséhez már kijelölték a két területet, és következő év márciusára tekintik át a tárolásra és a vezetéképítésre vonatkozó technológiai elemzéseket. (Nyilas, 2007B.)

Ezt követően a magyarokkal folytatott titkos tárgyalások sem vezettek eredményre. Sajtóértesülések szerint az oroszok továbbra is ragaszkodtak a többségi tulajdonhoz, míg a magyar tárgyalódelegáció Veres János vezetésével a fele-fele arányhoz. A tárgyalások folyamán az orosz fél rendre Magyarország elkerülésével fenyegette a magyarokat. (Marnitz, 2008A.) Február 22-én egy hónapon belül ez már a második egyeztetés volt a pénzügyminiszter és Miller között. „Az eredménytelenség láttán Veres János már felállt és hazaindult, amikor útközben érte az oroszok telefonja, hogy hétfőn (február 25-én) folytassák a tárgyalásokat.” (Dunai, 2008A.)

Végül Dmitrij Medvegyev február 25-ei budapesti látogatásakor történt elmozdulás a holtpontról.18 Ekkor született döntés arról, hogy Magyarország csatlakozik a Déli Áramlat projekthez és vált nyilvánvalóvá, hogy egy 100 százalékban állami tulajdonú társaság és nem . . .

Lábjegyzetek:

17 Az utolsó nyilvános moszkvai MOL-látogatásra 2007 decemberében került sor. A vita azért húzódhatott el, mert a Gazprom többségi (51-49 százalékos) részesedést szeretett volna elérni a Déli Áramlat magyarországi szakaszáért felelő vegyes vállalatban. Emellett az oroszok szerették volna elérni azt is, hogy a magyar fél úgy biztosítsa az átmenő forgalom zavartalanságát, hogy a tranzit – tehát az országon csak áthaladó – gáz külön vezetéken keresztül menjen, illetve azt külön tárolókban raktározzák. Ez azonban a MOL-nak komoly pluszköltségekkel járt volna. (Marnitz, 2008A.)

18 A leendő orosz elnök ekkor belgrádi látogatását követően a tervezett programjától eltérően érkezett Magyarországra Szergej Lavrov külügyminiszter és Alekszej Miller a Gazprom vezérigazgató társaságában.

 

. . . a MOL Nyrt. lesz a leendő vegyesvállalat tagja a tervezett vezeték magyarországi szakaszán. A vita azonban ezzel sem zárult le. Még 2008. február 28-án, vagyis a megállapodás aláírásának napján is zajlottak a tárgyalások a két fél között.19

Bár a magyar miniszterelnök leszögezte, hogy továbbra is „két vasat tart a tűzben”, vagyis nem tett le a másik alternatív vezetékprojektről, a Nabuccóról sem, azonban a megállapodást beárnyékolta egy szerencsétlen mondat: „Önök gyorsabbak voltak, mint a Nabucco!” Ehhez kapcsolódott Putyin ironikus megjegyezése a rivális vezetékről: „Ha valaki csak azért akarja túrni a földet, hogy vascsöveket pakoljon bele, mi ezt nem ellenezzük.” (Kis – Nyilas, 2008.) Végül az egyezményt Viktor Hrisztyenko ipari és energiaügyi miniszter és Veres János pénzügyminiszter írta alá Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök jelenlétében.

Az ötoldalas szerződés értelmében a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakasza fele-fele arányban egy magyar állami tulajdonú társaság, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB)20 és a Gazprom tulajdonába kerül. A korábbi ígérettel szemben a 10 milliárd köbméteres helyett csak egy 1 milliárdos tározóról szólt a szerződés. A megállapodás értelmében „a magyar fél vállalja, hogy a magyar-orosz társaságot a legkedvezőbb vám- és adófeltételekben részesíti, amelyek többek között előirányozzák a projekt megvalósításával kapcsolatos munkálatok elvégzéséhez szükséges berendezések és részegyezségek, illetve anyagok és szolgáltatások áfamentességét a megtérülési határidő eléréséig”. (Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, 2008.) A megvalósításért magyar részről a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, orosz részről az Ipari és Energiaügyi Minisztérium került felelősként kijelölésre.

A megállapodás 7. cikkelye komoly jogi aggályokat vetett fel, mivel az a kapacitás felhasználási jogát teljes egészében az orosz alapító félnek adta.21 Mindez szembement volna . . .

Lábjegyzet:

19 A tervezett negyven perc helyett Gyurcsány Ferenc és Vlagyimir Putyin több mint másfél órán keresztül tárgyaltak. Az orosz fél szerette volna elérni, hogy önálló állami garanciát kapjanak a magyaroktól a projekt megtérülésére. Ebbe azonban a magyar miniszterelnök nem ment bele. „Megnéztük Moszkva esti fényeit most pedig megyünk haza – nagyjából ezekkel a szavakkal készült felállni az asztaltól a csütörtöki moszkvai tárgyalások egy pontján Gyurcsány Ferenc. (…) Putyin azonban maradásra ösztönözte a magyar kormányfőt, és a szakértők ismét elvonultak. (…) Végül is ő (Putyin) mondta ki az orosz „da” szót.” (Kis, 2008A.)

20 A 2008. február 27-ei az Országgyűlés összevont bizottsági meghallgatásán Veres János elmondta, hogy az

MFB „vagy egy projektcége” képviselheti a magyar államot a vállalkozásban. Egyes ekkor megfogalmazott találgatások szerint ez a vállalat az MFB alatt álló Beszállítói Befektető Zrt. lehetett volna. (Marnitz, 2008B.)

21 A megállapodás 7. cikkelye így szólt: „A gázvezeték összes kapacitásának felhasználási joga az orosz alapítót illeti”. (Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, 2008.)

 

. . . az EU versenyjogi szabályozásával, a harmadik feles hozzáférés22 lehetőségével, miszerint a vezeték kapacitását versenypályázat keretében kell kiosztani.23 A megállapodás nem tett említést az árról és a megtérülési időről,24 és az sem volt tisztázott, hogy a projekt mennyiben lesz összeegyeztethető az unió készülő harmadik energiacsomagjával, vagyis mennyiben és hogyan teljesül majd a termelő, a kereskedő és a szállító feladatok elválasztása.25

1. A helyzet fokozódik, avagy a Déli Áramlat és Kelet-Közép-Európa megosztása

 

A 2009. januári orosz-ukrán gázválságot követően az orosz politikai vezetés és a Gazprom – észlelve a velük szembeni nemzetközi bizalomvesztést és az alternatív gázprojekteket26 sürgető kelet-közép-európai hangokat – igyekezett lendületben tartani a Déli Áramlatot. Ennek keretében a vezeték eredetileg tervezett kapacitását két lépésben több mint duplájára emelték.

2009 május 15-én az orosz ihletésű projektben résztvevő négy vállalattal született újabb megegyezés. A Gazprom az olasz ENI-vel való megegyezés mellett szerződéseket kötött a Bolgár Energia Holdinggal, a DESFA-val és a NIS-sel. Ennek értelmében a Déli Áramlat vezeték Bulgária, Görögország és Szerbia területén haladt volna át; a beruházás előkészítésére mindhárom országban megalapítanának egy-egy vegyesvállalatot. Ezek egyik tagja a Gazprom, a másik pedig a helyi érintett társaság. A dokumentumok alapján a szerbiai cégben a Gazprom 51, a másik kettőben 50 százalékos részesedést szerez.

A megállapodások értelmében a konzorciumok feladata a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítése lett. Az aláírt dokumentumok értelmében a cégek felelnek majd az előkészületek szervezési, jogi és technikai részleteiért, valamint a vezeték adott országbeli szakaszának későbbi üzemeltetéséért is. (Gazprom, 2009F, 2009G, 2009H.)27 Miller a megállapodásokat . . .

Lábjegyzet:

22 Third party access.

23 Ez alól csak a brüsszeli versenyhatóság adhat felmentést, kérelem és egy hosszas elbírálás után.

24 A szerződés aláírásakor a magyar miniszterelnök a megtérülési időt nagyjából 15 évre tette. Veres János a Rosszijszkaja Gazeta március 7-ei számában elmondta, hogy a Déli Áramlat vezeték hazai szakasza nagyjából 700 millió euróba fog kerülni, amelynek nagy részét nemzetközi bankhitelből kívánják fedezni. A miniszter szerint a pontos költségeket 2008 végéig kívánják megállapítani, az építkezést pedig 2009-ben tervezik megkezdeni. (RG.ru, 2008.)

25 A 7. cikkel a magyar szerződés nem számított „külön utasnak” a bolgár-orosz és a szerb-orosz megállapodáshoz képest. Mindhárom esetben az oroszoké lett a vezetékkapacitás felhasználásnak a joga, a szerbeknél a tározóé is. (Weiner, 2010, 230.)

26 Különösen a Nabuccót.

27 Az erről szóló végleges görög szerződést 2010. június 7-én írták alá. (Gazprom, 2010A.)

 

. . . követően elmondta, hogy a Déli Áramlatban részt vevő államokkal úgy döntöttek, hogy a vezetéket legkésőbb 2015. december 31-ig üzembe kívánják helyezni.

A 2009-es évtől kezdődően rendkívül karakteresen érvényesült az orosz megosztási politika a kelet-közép és a délkelet-európai országok esetében, akik közvetlen vagy közvetett érintettjei voltak a Déli Áramlat projektnek.

Bolgár vs. román szakasz

 

A Déli Áramlat projekt előmozdítása szempontjából az egyik legnehezebb partnernek Bulgária bizonyult. Szófiával a tárgyalások csak lassan haladtak előre. A legfőbb nézeteltérés abban állt, hogy az oroszok a vezetékprojekt bolgár szakaszán a tranzit esetében a meglévő vezetékrendszert szerették volna használni. Ebbe a bolgárok azonban nem voltak hajlandók beleegyezni. Talán nem véletlen, hogy a bolgár-orosz közeledés megtorpanásakor időről-időre jelentek meg olyan nem hivatalos sajtótalálgatások, miszerint Bulgária helyett Románia vehet részt a Déli Áramlat projektben. (Energiainfó, 2008B.)

2009 április végén Putyin Szergej Sztanisev bolgár kormányfővel találkozott. A kétnapos tárgyalást követően úgy tűnt, az egyeztetés kimozdulhat a holtpontról. Az orosz miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy eltekintenek a korábbi kérésüktől. Nem sokkal azonban a május 15-ei Déli Áramlat megállapodások után Oroszországnak ismét gondjai támadtak Bulgáriával.

A 2009. júliusi bolgár választásokat megnyerő jobbközép GERB párt ugyanis a gázvezetékről szóló szerződés felülvizsgálatát kezdeményezte. Bojko Boriszov a párt vezére még beiktatása előtt bejelentette, hogy szeretné áttekinteni az elődei által kötött nagy energia projektekről szóló szerződéseket. Az ország pénzügyi helyzetének romlására hivatkozva a leendő kormányfő levélben követelte a távozó bolgár energiaügyi minisztertől, hogy vezessenek be moratóriumot számos, a bolgár vezetés által kötött energiaügyletre, így a Déli Áramlat projektre is. Mindez ismételten felvetette Szófia kihagyását a projektből.

Bulgária Gazprommal szembeni zsarolópotenciálját nagymértékben csökkentette azonban a Déli Áramlat szerbiai konzorciumának közelgő megszületése. Az orosz-szerb közös vállalat ugyanis nem kizárólag Románia, hanem akár Törökország irányából is elkerülhetővé tehette Bulgáriát. Így Traicso Trajkov bolgár energiaügyi miniszter augusztus eleji bejelentése alapján ismét úgy tűnt, hogy Bulgária nem kíván a Déli Áramlat elé akadályokat állítani. Mindezt Bojko Boriszov miniszterelnök is megerősítette.28

2010 február 16-án – vagyis nem sokkal a Nabucco kormányközi szerződésének bolgár törvényhozás általi ratifikációja, február 3-a után – Alekszej Miller váratlan látogatást tett Szófiában. A találkozón újabb konfrontációra került sor a Déli Áramlat ügyében. A bolgár gazdasági miniszter ugyanis magasabb tranzitdíjat kért a Bulgárián áthaladó orosz gázért, emellett követelte, hogy iktassák ki a közvetítőket az orosz gáz bulgáriai kereskedelméből. (MTI, 2010A.) Nem sokkal a találkozó után ismét felmerült Bukarest csatlakozása a Déli Áramlathoz.29 Ráadásul április 13-án Románia szándéknyilatkozatot is aláírt a projekthez való csatlakozásról.

A román-orosz „gázkapcsolatok” felélénkülése is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a 2010. július 6-ai bolgár-orosz találkozón megegyeztek a Déli Áramlat gázvezeték Bulgárián áthaladó szakaszának tulajdonlásáról. Bojko Boriszov bolgár kormányfő és Viktor Zubkov orosz kormányfő-helyettes a találkozó alkalmával egyaránt hangsúlyozta, hogy jelenleg nincs rendezetlen kérdés Bulgária és Oroszország között a Déli Áramlattal kapcsolatban. A felek kijelentették, hogy a két ország megvalósíthatósági tanulmányt készíttet a vezetékről és rögzíti a munkálatok menetrendjét. (MTI, 2010E.)

Ekkor a tárgyalások egyik fő témája már a Bulgária által fizetendő gázár mértéke, illetve a gáz elszámolásának esetleges megváltoztatása lehetett, amit a bolgárok a Déli Áramlattal egy csomagban kezeltek. Ezt jelezte, hogy július közepén, amikor az orosz és a bolgár energiaügyi miniszter Szófiában aláírta a Déli Áramlat munkálatainak menetrendjéről szóló szerződést, azt is bejelentették, hogy a tárgyalásokon Bulgária alacsonyabb árat alkudott ki az orosz gázimportra. (MTI, 2010F.) Bár ekkor már tudható volt, hogy Oroszország megegyezésre jut Bulgáriával az orosz-bolgár vegyesvállalat megalapításáról, azonban a jövőbeli tranzitdíj tárgyalások miatt Moszkva fenn kívánta tartani a nyomást Szófián.

Lábjegyzet:

28 Nyár végére ugyanis a kormányfő már egészen másként látta a gázprojektek körüli helyzetet: „Mindkét vezeték jó Bulgáriának, bár azt hiszem, a Déli Áramlat kicsit hamarabb fog megépülni, éppen ezért is szeretnénk részt venni a vállalkozásban.” – jelentette ki Boriszov. (Energiainfó, 2009G.)

29 A Gazprom 2010. február 18-i közleménye szerint a romániai Transgaz is megerősítette, hogy érdekli a Déli Áramlat projekt. Adriean Videanu román gazdasági miniszter szerint egyenesen a Gazprom ajánlotta fel Bukarestnek a csatlakozás lehetőségét. (Reuters, 2010.)

 

2010 október 13-án román-orosz megegyezésről szóltak a hírek. A Gazprom ugyanis szándéknyilatkozatot írt alá a román Transgaz S.A. vállalattal a Déli Áramlat esetleges romániai szakaszának műszaki-gazdaságossági számításainak elvégzéséről. A munka elvégzésére a felek közös munkacsoportot is létre kívántak hozni. Kedvező eredmények esetén a két vállalat javaslatot tehetett a Déli Áramlat vezeték építésében való együttműködést rögzítő, kétoldalú kormányközi megállapodás következő év első negyedében történő aláírására. (Gazprom, 2010C.)

Végül Putyinnak 2010. november 13-án sikerült megszereznie a bolgár vezetés beleegyezését a gázvezeték megvalósításáért felelős cég létrehozására. Az 50-50 százalékos tulajdonosi hányadú konzorcium alapítói szerződését Alekszej Miller és Maja Hrisztov a Bolgár Energetikai Holding vezérigazgatója írta alá. (Gazprom, 2010D.) Az aláírás alkalmával Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök a korábbi konfliktus feledtetésére egy bolgár pásztorkutyakölyköt is ajándékozott Putyinnak.

Vége a II. Résznek

A sorozatot szerkeszti Dr. Ing. Sebestyén – Teleki István

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kategória:Geopolitika Tagged: Déli Áramlat, energiapolitika, gázkereskedelem, megosztó orosz projekt, Oroszország, tranzitszállítási infrastruktúra


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »