A türoszi maronita érsek és a Szükséget Szenvedő Egyház (Aid to the Church in Need, ACN) pápai jogú segélyszervezet munkatársa is imára hív, hogy Libanonban helyreálljon a béke. Az ország déli része napi rakétatűznek van kitéve, emiatt a lakosság egyre mélyebb szegénységbe kerül, pedig a 2019-ben kezdődött gazdasági válság miatt eddig is szenvedtek – adta hírül az ACN International június 19-én.
Marielle Boutros, a Szükséget Szenvedő Egyház libanoni projektkoordinátora úgy fogalmazott: a világ a gázai háborúra figyel, de a média ritkán számol be arról, hogy ennek következtében Dél-Libanonban is fegyveres konfliktus zajlik. „A gázai emberekhez hasonlóan a dél-libanoniak számára sem ez az első háború, amit meg kell tapasztalniuk.
Charbel Abdallah türoszi maronita érsek, akinek az egyházmegyéje az egyik legrégebbi a világon, a Szükséget Szenvedő Egyház irodájának nyilatkozva úgy fogalmazott: bár háborús helyzet van, a legtöbb ember, aki Bejrútba vagy északabbra menekült, most visszatért délre, mert nincs pénzük, és a rokonaik nem tudják őket elhelyezni kis otthonaikban. Az izraeli határhoz közeli tíz plébániára, ami a Türoszi Maronita Főegyházmegye csaknem teljes területe, a hívek 70%-a visszatért. Az érsek hozzátette: „Aalma ech Chaab és Qaouzah települések plébániái azonban szinte üresek, mert ezek közvetlenül a légicsapások zónájában helyezkednek el, és a területen számos házat teljesen leromboltak.”
Az érsek beszámolt arról, hogy a helyiek nem tudják betakarítani a termést, mert a szántóföldjeik konfliktusövezetté váltak. Ráadásul a foszforbombák miatt keletkezett tüzek elpusztították a megművelt földeket és a gyümölcsfákat, ami még évekig éreztetni fogja hatását.
Charbel Abdallah megjegyezte, hogy ezek az emberek, akik most elveszették egyetlen bevételi forrásukat, nem kapnak semmilyen segítséget az államtól. „E sok szükség láttán az állam egyáltalán nincs jelen.
A szélsőséges infláció miatt lassan az egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez sem jutnak hozzá.
Marielle Boutrosra mély benyomást tettek azoknak a helyi egyházi személyeknek a bátorsága és hűsége, akikkel a Szükséget Szenvedő Egyház kapcsolatban áll. „Egyikük sem – legyen püspök, pap, férfi vagy női szerzetes – hagyta el a régiót a veszély láttán. Felelősséget éreznek emberekért, akiknek szükségük van rájuk, hogy támogatást és vigaszt nyújtsanak nekik.” Még a két említett település, Aalma ech Chaab és Qaouzah plébánosai is a helyükön maradtak, hogy a légicsapások közepette megerősítsék a kevés ott megmaradt hívőt.
Charbel Abdallah érsek minden vasárnap és néha hét közben is ellátogat a háború által érintett plébániákra, bár útja során már kétszer is bombák csapódtak be a közelben. Mise után találkozik a hívekkel, „hogy beszélgessenek a helyzetről”.
Az érsek és a lelkipásztorok ezekben a nehéz időkben igyekeznek inkább tettekkel tanúságot tenni hitükről, és fenntartani a plébániák lelki életét. „Megtartunk minden szokásos ünnepet, a liturgikus év ünnepeit, a szentek emléknapjait, az elsőáldozást…
Az érsek azt tapasztalta, hogy ezek a látogatások bátorságot öntenek az emberekbe; „érzik, hogy nem hagyta őket cserben az Egyház”.
Ahhoz, hogy segíteni tudjanak az embereken, a helyi egyház támogatásra szorul. „Szerencsére az olyan katolikus szervezetek, mint az Szükséget Szenvedő Egyház és más civil szervezetek jelen vannak” – számol be a maronita érsek. „Hálás köszönet minden jótevőnek a nagylelkűségéért!
Forrás és fotó: ACN International
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
